Prológus - 1. Fejezet

Megtörtént már veled, hogy találkoztál valakivel, és rögtön a családodnak érezted?

Velem igen.

A neve Rose Tawil.

Szeretlek, drágám!

„A legnagyszerűbb emberek érzékenyek a szépségre, bátran vállalnak kockázatot, mindig igazat mondanak, képesek áldozatokat hozni.

Ironikus módon éppen az erényeik teszik őket sebezhetővé; gyakran megsérülnek, néha összetörnek.”

                                       - Ernest Hemingway

Prológus

Fordította: Tony

– Anna, ki ez? – kiált fel egy szőke isten.

Közelebb lépek a legjobb barátomhoz. Amikor Anna visszaköltözött a városba, soha nem gondoltam volna, hogy belecsöppenek a motoros klubok, és az eszméletlenül dögös, ám veszélyes motorosok világába. Mostantól semmi nem lesz unalmas – az tuti. A férfi, aki közeledik felénk, a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam, és most nem túlzok. Játékos kék szemek, szögletes vonások, borostás, erős állkapocs, és tetoválást látok kikandikálni a fehér pólója alól. Az izmos karját pedig el tudom képzelni magam körül, ahogy átölel.

Igen, talán gyakrabban kellene itt lógnom ezentúl.

Mondjuk, minden nap.

– Tracker, ő Lana – mutat be Anna. – Rake egyik barátja.

Még meg kell szoknom, hogy Anna bátyját, Adamet az MC nevén szólítják. Kiskorom óta ismerem Adamet – akarom mondani Rake-et. Középiskolás korában még nem tartozott egyik motoros klubhoz sem, de állandóan bajba került, bárhova is ment. A szíve mélyén jó srác, és vigyáz a húgára.

– Örülök, hogy megismerlek, Tracker – mondom halkan, és félénken rápillantok.

Lassan elmosolyodik. – Részemről a szerencse.

Emlékeztetnem kell magam, hogy lélegezzek.

– Szóval te vagy Anna bűntársa? – kérdezi, és közelebb lép.

Annára pillantok, aztán vissza Trackerre. – Nem. Általában én vagyok az, aki próbálja távol tartani a bajtól.

Felnevet, és szórakozottan megdörzsöli a mellkasát. A tekintetem követi a mozdulatot, képtelen vagyok levenni a szemem a rásimuló pólójáról. – Azt látom. Csak rövid ideje ismerem, de már látom, hogyan kever bajt.

Anna erre bemutat neki.

Tracker rám pillant, ami egyértelműen azt sugallja, hogy “Látod, mire gondolok?”

Kis mosoly jelenik meg az ajkamon. – Mindig a szája viszi bajba.

– Áruló – vág vissza jókedvűen.

– Vagy, mert azt hiszi, védelemre van szükségem.

Tracker végignéz rajtam.

– Olyan kicsi vagy. Aranyos. Ez dögös.

Szemérmesen lehajtom a fejem.

– Ne hozd zavarba – szól rá Anna, aztán megáll. – És ne flörtölj vele. Van nőd, emlékszel?

Meglep, hogy mennyire csalódott leszek ettől, de elhessegetem az érzést. Tény, hogy nem olyan srác, akiben megbízhatok. Ez a flörtölős, barátságos viselkedés egyértelműen jól begyakorolt dolog – valószínűleg számtalan nőnél bevált már a múltban. De nálam nem fog.

Igyekszem faarcot vágni, miközben Tracker elgondolkodó arckifejezéssel méreget. Aztán, mintha levonná a következtetést, bólint és elfordítja rólam a tekintetét. – Csak barátságos vagyok.

– Hát, ne legyél – válaszol Anna. – Gyerünk, Lana, jobb, ha megyünk.

– Oké – motyogom, és elindulok utána.

Nem bírom megállni, visszanézek.

De ő nem engem néz.

Elgondolkodva bámulja a földet. Szinte zavarodottnak tűnik, a szemöldökét összehúzza, mintha nem értené, mi jár az eszében.

Kíváncsi lennék, mire gondol. Rám gondol? Nem mintha számítana. Nem elérhető számomra.

És valószínűleg nem vagyok az esete.

A gondolatom beigazolódik, amikor egy gyönyörű nő lép oda hozzá.

Az ő gyönyörű nője, jövök rá, amikor a nő csábító nézéssel a mellkasára teszi a kezét.

Ő minden, ami én nem vagyok. Magas, karcsú, szűk bőrnadrágot, fekete topot visel, ami kihangsúlyozza a feszes testét, és hozzá fényes vörös tűsarkút. Tipikus motoros csaj.

Lepillantok a kopott farmeremre, mintás pólómra és flip-flop papucsomra, aztán megyek tovább.

Lehet, hogy nem árad belőlem a szexuális vonzerő, mint ebből a nőből, de az nem én vagyok. Néha tudnod kell, hogy ki vagy, és ki nem.

EGY

Fordította: Tony

Egy évvel később

Tracker

Látom őt.

Ahogy mindig, most is kicsit Anna mögött áll, szinte takarásban. Basszus, de félénk. Pokoli aranyos. A nők mindig pimaszak velem – ahogy én is velük. De Lana? Amennyire csak lehet, kerüli a tekintetemet. Tudom, hogy akar engem. Felismerem a vágyat, amikor látom, de nála ez valami több. Többet akar egy dugásnál. Többet érdemel. Az elmúlt évben megpróbáltam távol maradni tőle. Úgy gondoltam, nem vagyok elég jó neki – ó, és persze nem igazán voltam szabad sem.

Még mindig nem vagyok jó neki.

De attól a pillanattól, hogy először találkoztunk, akarom őt – ez még mindig igaz.

Kék top öleli körül apró testét, a farmer pedig kiemeli formás fenekét. A feneket, ami minden férfit térdre kényszerít. Érzem, hogy megkeményedek, kényelmetlenül megmozdulok, és kényszerítem magam, hogy másfelé nézzek. Körülnézek a szobában, és Allie-n állapodik meg a tekintetem.

Basszus.

A helyzet köztem és Allie között egy hatalmas szélmalomharc. Az egész kibaszott szarságba azért mentem bele, mert egyszerű volt. Itt volt, és akart engem. Ismerte ezt az életet. Egyszerű volt.

Allie a Wind Dragons Motoros Club egy volt tagjának lánya. Emiatt megengedjük neki, hogy ott legyen velünk a klubházban, és vigyázunk rá. Tudom, hogy lefeküdt más tagokkal is, de a ribanc jó mélyen belém mélyesztette a karmait. Az old ladym akart lenni, én pedig hagytam, hogy játsszuk egy darabig a szerepet, anélkül, hogy hivatalossá tenném. Visszatekintve tudom, hogy nem úgy bántam vele, ahogy az old ladymmel bánnék, vagy, ahogy Lanával bánnék, ha az enyém lenne. Egyszerűen nem éreztem semmit – és még most sem érzek. Nem találtam meg Allie-ben, amit kerestem, de azért kitartottam. Jobban megtévesztettem, mint akartam. Az én önző baromságom volt, hogy vele maradtam, mert el kellett volna engednem, amikor a kapcsolatunk kezdett ellaposodni. Ami rögtön a kibaszott kezdetekkor volt. Volt egy olyan érzésem, hogy tudja, nem fog működni, de mégis reménykedik. Akárhogy is, ez egy elcseszett állapot, aminek véget kell vetni.

Allie féltékeny, nagyszájú, és van benne egy kis bosszúálló hajlam, amit nem szabad alábecsülni. Szenvedélyesen gyűlöli Lanát, és pokoli féltékeny rá. Úgy értem, Faye-jel és Annával is szemét, beszólogat és gúnyolódik, de Lanával más. Faye és Anna helyreteszi Allie-t, de Lana csendesebb és óvatlanabb. Láttam Allie áskálódó nézését, mintha tervezne valamit. Lehet, hogy észrevette a kötődést, amit Lana iránt érzek. Mindig próbáltam megvédeni tőle Lanát, mert tudom, milyen gonosz tud lenni. Ha Lana a közelben van, jobban figyelek rá, csak hogy ne legyen féltékeny. De az, hogy meg akarom védeni Lanát Allie-től, csak egyre jobban eltávolít tőle. De ennek így kell lennie. Véget akarok vetni a dolognak Allie-vel, és közelebb kerülni Lanához.

Allie-nek van egy kedves, sebezhető oldala is, amit állandóan igyekszik elrejteni. De ez nem elég ahhoz, hogy elnézzem a szemét dolgait. Összességében, Allie egy kemény ribi, aki a motor hátsó ülésére született. Csak nem az enyémre.

De Lana…

Attól a pillanattól fogva akarom őt, hogy először megláttam, és akár Allie-vel voltam, akár nem, mindig úgy tettem, mintha nem így lenne. Próbáltam elhitetni vele, hogy csak barátnak akarom, de nem biztos, hogy átment az üzenet. Mindenesetre kibaszott vegyesek a jelzések.

Visszafordulok, és újra őt figyelem.

Gyönyörű. Édes.

Nincs egy átlagos csont sem a kicsi testében… és mégis… az én motorom hátsó ülésére való. Olyan hűséget mutatott Anna iránt, amikor ő és Arrow összejöttek, hogy rájöttem, milyen erős valójában. Sokkal keményebb, mint kezdetben gondoltam.

Az enyém. Akkor is akartam. Most is akarom.

Nem küzdök ellene, nem teszek úgy, mintha nem akarnám. Megpróbálva figyelmen kívül hagyni. Nem keltem benne azt az érzést, hogy nincs esélyünk. Az játszma a végéhez közeledik.

Magamba szívom az édességét.

Elfogyasztom.

És senki sem fog az utamba állni – még ő sem.

Ő a végzetem.