7. Fejezet

HÉT

Fordította: Tony

LANA

Melegben és elégedetten ébredek. Tracker a hátamhoz préselődik, erős karja a derekam körül, az arca a hajamban.

A szemem tágra nyílik, felülök, és lenézek az alvó Trackerre.

Átölel.

Mint egy kibaszott védelmező.

Egyik szemét kinyitva lustán rám vigyorog. – Még korán van, aludj.

– Honnan tudod, hogy mennyi az idő?

– Csak tudom – válaszol álmos hangon. – Gyere vissza.

Ez a pasi olyan édes tud lenni.

Sóhajtva bújok vissza a karjába, és elgondolkodom, hogy kerültem ide. Amikor már majdnem elalszom, hallom, hogy nyílik a szobaajtó, és a legjobb barátom hangosan felszisszen.

Felülök.

Anna rám mutat. – Te… te…

Most az egyszer nem jut szóhoz.

– Csak aludtunk – mondom neki, aztán kicsusszanok Tracker öleléséből, és felkelek. Az ajtóra mutatok, és mindketten kimegyünk a szobából. Megvárja, hogy elérjük a konyhát, csak utána teszi fel a kérdést.

– Mi a fene történt múlt éjjel? – kiáltja, aztán felnyög, megérinti a fejét, és felszisszen. A hajaolyan, mint egy kócos madárfészek, és bele se merek gondolni, hogyan fogja kibontani. Szerencsére nem az enyém ilyen. A szeme körül még mindig elmaszatolódott smink látszik – nyilvánvalóan nem végeztem túl jó munkát múlt éjjel –, de még így is gyönyörű, mintha egy grunge⁽¹⁾ csaj lenne. – Oké, csak ne hangosan.

Felnevetek. – Felvettelek a Riftnél. Részeg voltál, és elaludtál az autóban.

Megint felnyög. – Basszus, bocsi, hogy felkeltettelek.

– Semmi gond – mondom neki mosolyogva. – Tracker veled volt. Vettünk kaját, aztán idejöttünk és aludtunk. Itt a sztori vége.

– Akkor hol van? – kérdezi, és közben megpróbálja lesimítani a szőke haját, ami minden irányba meredezik.

– Mi hol van?

– A kaja. Vettetek nekem kaját? – kérdezi reménykedve.

– Öööö. Igen. De Rake megette – mondom neki sunnyogva.

– Az a szemét! – morogja összehúzott szemmel.

Kuncogni kezdek, és nemsokára ő is csatlakozik. – Arrow mikor jön vissza?

– Remélhetőleg holnap – mondja, kinyitja a hűtőt, és áttanulmányozza a tartalmát. – Ő, Sin, Trace, Irish, Ronan és Vinnie mentek.

Nekidőlök a konyhapultnak, elhúzom a hajam az arcomból, és összefogom. – Tudod, hogy hova mentek?

– Nem – feleli, megnyomva az m-et. – Illetve, tudom hova. Csak azt nem, hogy miért.

– És ez így rendben van? – kérdezem óvatosan.

Becsukja a hűtő ajtaját, és engem tanulmányoz. – Miért? Azt fontolgatod, hogy összejössz az egyik pasival? Egy bizonyossal, hatalmas piercinges farokkal?

A tekintetem fellángol. – Halkabban, Anna!

Pimaszul vigyorog. – Miért? Nem akarod, hogy a szeretőd meghallja, hogy kidumáljuk a…

– Élvezetesen nagy péniszét? – fejezi be Tracker, miközben a szemét dörzsölve besétál a konyhába. – Jézusom, Anna. Nem arra akarok felébredni reggel kilenckor, hogy a farok szót kiabálod.

Anna felnevet. – Lefogadom, ha Lana mondta volna…

– Az teljesen más történet – mondja lezseren, és hozzám fordul. – Úgy aludtál, mint egy kibaszott kisbaba. Ismerd be.

Két szempár szegeződik rám. Egy kíváncsi, és egy sokatmondó. Vállat vonok, és megköszörülöm a torkom. – Jól aludtam.

– Ha – csattan fel. – Úgy aludtál, mint egy hulla. Megjátszhatod magad, de tudom az igazságot – mondja játékosan. – Most pedig, befejezéséül a világ legjobb randijának, csinálok reggelit.

– Te nem is tudsz főzni! – akadékoskodik Anna, és úgy néz Trackerre, mintha egy második feje nőtt volna.

– Ki mondja? – kérdez vissza Tracker, a feje már a hűtőben.

– Én.

– És ki vagy te? A kurvaszakácsrendőrség?

– Lehetnék – szívja be a levegőt Anna, és rám kacsint. Kíváncsian rám néz; válaszokat akar. De mit mondjak? Még én sem tudom, mi van köztünk. Annyira biztos voltam benne, hogy nem akarok semmibe belekeveredni Trackerrel, de úgy tűnik, képtelenség neki ellenállni.

Kitartó rohadék.

Sajttal és tojással a kezében Tracker ránk parancsol, hogy üljünk le.

– Szereted az omlettet, Lana? – kérdezi jóval gyengédebb hangon, mint amit Annával használt.

Bólintok.

– Helyes – feleli, megragad egy serpenyőt, és munkához lát.

– Nekem is főzöl? – kérdezi Anna, és mohó érdeklődéssel pillant a serpenyőbe.

Tracker látványosan felsóhajt. – Persze. De tényleg tönkreteszed a reggeli randinkat.

Tudom, hogy Trackernek van egy játékos oldala. Vonzza magához az embereket, mert könnyű vele. Vicces. De azért megvan benne a szükséges durvaság, ami egy motoros klub tagjától elvárható. Még nem láttam ezt az oldalát, és nem vagyok biztos benne, hogy látni akarom. Mi van, ha nem tudom elfogadni az életstílusát? Ezt akarom?

Az érzelmeim összevisszák. Hála istennek, nincs senki más a fejemben, mert nem tudna kiigazodni a gondolataimon. Túlanalizálok mindent, és sokszor megkérdőjelezem magam. Hajlamos vagyok visszajátszani a beszélgetéseket is, és megpróbálom a szavak rejtett értelmét megtalálni.

Nem vagyok olyan vakmerő, mint Anna. Inkább a könyvekben élek, mint a valóságban. Nem tudom, én hogyan viseltem volna, ha elrabolnak, mint Annát tavaly, vagy ha emberek törnének be a klubházba, amikor itt vagyok. Őrültségnek hangzik, de ezek a dolgok tényleg megtörténtek. Ez az ő valóságuk. Nemet mondhatnék Trakcernek, de tudja.

Tudja.

Egy pillantás, és tudja.

Akarom őt.

Azóta, hogy először megláttam.

Ő lépéseket tett felém, kiteregette a kártyáit.

Akar engem. Hogy mióta, nem tudom. Nem vagyok kockáztatós fajta. De talán most az egyszer élhetnék egy kicsit, és szerencsét próbálhatnék.

Ha megteszem, megsérülhetek.

Megéghetek.

Tönkremehetek.

Vagy… Enyém lehet, ami Annának és Faye-nek megvan.

Túl nagy a kockázat, de túl erősek az érzések, hogy figyelmen kívül hagyjam.

Miközben figyelem, ahogy Tracker próbál omlettet csinálni, elgondolkodok, mit láthat bennem. Nem mintha azt gondolnám, hogy nem vagyok csinos, vagy valami. Csak hát, nem vagyok olyan, mint a többi nő itt.

– Nincs rajtad a szemüveged – szólal meg Tracker, félbeszakítva a gondolataimat.

– Az ágyad mellett hagytam.

Hozzám hajol, az ajka súrolja az arcomat.

– Szexi a szemed. Nagy, barna és kifejező. Őzike szemek. De szemüvegben is csinos vagy. Mint egy huncut könyvtáros.

– Még mindig itt vagyok – mondja Anna szárazon.

– Ne törődj vele – suttogja Tracker. – Talán akkor elmegy.

Anna a vállára csap, aztán felkapja a fakanalat, hogy megfordítsa az omlettet.

– A hétvége reggelek mindig ilyenek itt? – kérdezem nevetve.

– Nem – mondja Tracker, megcsókolja az arcom, aztán mögém pillant. – Általában olyanok.

Megfordulok, és odanézek, amerre mutat. Rake sétál be a konyhába, mindkét karján egy nővel. Mindketten átlagos magasságúak, és vonzóak lennének, ha rendbe hozták volna magunkat. De így, a hajuk kócos, a ruhájuk pedigfeltehetően, amit múlt éjszaka viseltek, giccses és gyűrött. – ’Reggelt! – morogja. – Baszki, reggeli.

Anna összehúzza a szemét. – Majd az egyik leszbid főz neked, te hamburger-tolvaj megszállott.

Rake rám pillant.

Égnek emelem a kezem. – Megkérdezte, hol van. Hazudnom kellett volna?

– Pontosan azt kellett volna tenned – mondja Rake vigyorogva, elengedi a nőket, és megöleli a húgát. – Ne aggódj, Anna, veszek neked sushit.

A szememet forgatom, aztán Trackerre nézek, aki kíváncsian figyel. – Remélem, nincs mára semmi terved.

Be kell fejeznem egy könyvet, azt hiszem, fel tudom függeszteni ma estére.

– Miért?

– Mert végre vinni foglak egy kört a motoromon.

– Hmm, attól függ – próbálkozom.

– Mitől? – kérdezi, és eltökéltség tükröződik az arcán.

– Attól, hogy milyen finom a reggeli.

Tracker felnevet.

– És mit csináljak a kocsimmal?

– Majd az egyik jelölt elviszi – mondja.

Bólintok.

Az omlett vacak.

De akkor is megengedem neki, hogy vigyen egy kört.

*   *   *

A karjaim Tracker körül, a háta a mellkasomhoz simul, és csak egyvalamire tudok gondolni.

Meg tudnám szokni.

Felemelő érzés a motorján lenni.

Fantasztikus érzés megosztani ezt vele, olyan, mintha saját magából adna egy darabot. Nem csak azért, mert ez az első motorozásom, de az első Trackerrel, és látszik, hogy mennyire szeret motorozni. Milyen büszke. Szereti az életét a klubban.

Igen, először rettenetesen féltem, de az első tizenöt perc után megnyugodtam, és kezdtem élvezni a dolgot. Trackerbe kapaszkodom, az ujjaim a kockás hasának nyomódnak, egy kicsit mereven ülök, de így is tudom élvezni a motorozást.

Vagy csak azt az érzést, hogy az ő motorján vagyok?

Lezuhanyoztam, és Annától kértem kölcsön ruhákat – egy farmert, ami kicsit bő volt rám, és egy fekete Harley pólót. Mivel papucsot nem igazán viselhetek a motoron, így cipőt is kaptam tőle. Most éppen nem igazán hasonlítok magamra külsőleg, de belsőleg igen.

Szabadnak érzem magam.

A szél az arcomon, a karjaim Tracker teste körül, és a sebesség. Minden alkalommal, amikor megállunk egy stoptáblánál, végigsimít a combomon. Földes illata megtölti az orromat. Jó érzés. Kizárok minden mást, és úgy érzem, mi vagyunk az egyetlen emberek a Földön.

Semmi sem létezik, és semmi sem számít.

Csak ő.

És a nyílt út.

Egy órán át motorozunk, aztán megállunk egy helyen, ahonnan festői kilátás nyílik a városra. A kilátás fantasztikus, a társaság még jobb. Tracker figyelmes, és jó hallgatóság. Lépten-nyomon meglep. Állandóan azt keresem, mi nem tetszik benne, mibe tudnék belekötni, de nem találok semmit. Állandóan várom a hidegzuhanyt, mert túl szép az egész, hogy igaz legyen.

– Itt szoktam megállni, ha gondolkodni akarok – mondja, és megfogja a kezem. – Csendes hely, a kilátás pedig szép. Mint te.

Ezen nevetek. – Hízelgés mindenekelőtt.

Továbbra is intenzív pillantással figyel. – Még soha nem hoztam ide senkit.

– Soha?

Megrázza a fejét. – Soha.

Lenézek a városra. – Akkor engem miért hoztál ide?

Elgondolkodva megdörzsöli a mellkasát, éppen a szíve fölött. – Nem tudom. Azt hiszem, így gondoltam helyesnek. Hogy neked is itt kell lenned.

Nem tudom, mit feleljek, így megszorítom a kezét, ami összekulcsolódik az enyémmel, és tovább bámulom a kék eget.

Hirtelen azt mondja: – Nem hiszem, hogy élveztem valaha a csendet egy nővel.

A szemem sarkából rápillantok. – Talán neked is meg kellene tanulnod, mikor maradj csendben?

Csillogó szemmel vigyorog. – Úgy értem, a legtöbb nő pokolian fecsegő. Néha a kényelmes csend a legjobb. Amikor a nő csak jól érzi magát, nem mérges, vagy taktikázik.

Nevetek. – Taktikázik? Milyen nőkkel randiztál eddig, Tracker?

Rám néz, olyan Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád nézéssel. – A legtöbb esetben a csendes nő mérges.

– Néhányunk csak simán csendes – tiltakozom. – És hajlamos, hogy átgondolja a dolgokat. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy taktikázunk.

– Ezt észben tartom – mondja. – Jegyzetelnem kell, ha veled vagyok.

– Én elég egyszerű vagyok – válaszolom félénken.

– Valamiért ezt nagyon kétlem – mondja mosolyogva. – Szeretnél visszamenni?

Behunyom a szemem, és élvezem a szellőt. – Csak még néhány percet.

Amikor kinyitom a szemem, látom, hogy engem figyel. Közelebb hajol, és oldalra billenti a fejét. – Gyönyörű vagy, Lana.

Ezúttal nem nézek félre. – Köszönöm.

Visszaindulunk, és megállunk a házamnál. Tracker lesegít a motorról, a keze a derekamon nyugszik.

– Tetszett neked. – Ezek az első szavak, amik elhagyják a száját, és vigyorog.

Erőtlenül elmosolyodok. – Igen.

– Tudtam előre.

Lehajol, az arcát az enyémhez simítja, a borostája csiklandozza az arcomat. Először az államat csókolja meg, aztán továbbvándorol a számra, édes, óvatos csókot lehelve rá, amitől még többre vágyom.

– Ideillesz – mondja egyszerűen.

A szemöldököm megemelkedik a kijelentésétől. – Tracker...

– Hétfő reggel találkozunk – mondja, a kezébe fogja az arcom, aztán az ajtó felé biccent. – Menj! Megvárom, amíg bemész.

Kinyitom a szám, hogy megkérdezzem, hogy értette, hogy ideillek. De valamiért nem hiszem, hogy szeretné, ha most sürgetném.

– Kösz a fuvart – mondom, aztán az ajtóhoz sétálok.

Felpattan a motorjára, beindítja a motort, de megvárja, amíg biztonságban bemegyek, csak utána indul el.

Az ablakomból nézem, ahogy eltűnik az utcában, és attól félek, a szívemet is magával vitte.

(1)               Grunge stílus  (angol = kosz, maszat)
A hetvenes évek grunge mozgalmára épül, amelyet olyan együttesek fémjeleztek, mint a Nirvana és annak frontembere, Kurt Cobain. Az akkori öltözködési stílus most visszatérését ünnepli. A grunge legfontosabb elemei a kockák (akár nadrág, akár ing), hatalmas, vastag kötött pulcsi, a szakadt denim, a bőr és a Martens csizma. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elejét újra fénykorát éli, és az azonos nevű zenei irányzathoz kapcsolódó, eklektikus öltözködési stílus ma már önálló divatirányzatként is működik.