5. Fejezet

ÖT

Fordította: Tony

LANA

– Szóval egy EdSheeran ivós játékba csöppentél? – mondom a telefonba lassan pislogva.

– Aha – kiáltja Anna, amitől összerezzenek. – Minden alkalommal ittam, amikor a me és I szavakat énekelte. Részeg vagyok, Lana. Részeg. Rééészeeeg. Eljönnél értem?

Vigyorgok a kásás hangján. – Me és I, mi? Hány számot csináltál végig?

– Nem sokat – csiripel vissza. – Upsz. Majdnem elestem.

Szeretem EdSheerant.

– Lana, miért nem vallottad be? Szükséged van egy numerára. Tudom, hogy már rég volt, de ez olyan, mint a biciklizés. – Elhallgat, majd kis idő múlva folytatja. – Csak a bicikli egy pénisz.

Ezen nevetni kezdek.

– Éhes is vagyok – folytatja. – Kíváncsi lennék, hogy valamelyik sushizó nyitva van-e ilyenkor.

A konyhapulthoz sétálok, és felkapom a kulcsaimat. – Hol van Arrow?

Nem szokta magára hagyni, ha nem muszáj.

– Úton – mondja Anna hatalmas sóhajjal. – Kint állok a Rift előtt. Rake odabent van, de összejött valakivel.

Tipikus.

– Elfoglalt vagy? Hívhatok taxit – mondja. – Habár mondtam Arrow-nak, hogy nem maradok egyedül.

– Adj öt percet – mondom neki, és leteszem.

A Rift egy bár, ami a Wind Dragons MC tulajdonában van, és elég közel van a lakásomhoz. Anya a kórházban van, ahol ápolónőként dolgozik, énmeg egyedül vagyok otthon a laptopommal. Anna hívása váratlan volt ebben a kései órában, de nem bánom. Anna hívott magával, de visszautasítottam. Nem tudtam, hogy Arrow úton volt, én pedig nem akartam gyertyatartó lenni, és egyébként is volt egy könyvem, amit be kellett fejeznem. Amikor Tracker a minap elment tőlem, váratlanul ihletet kaptam, és a szexjelenetek, amiket írtam, hevesebbek és szenvedélyesebbek voltak, mint eddig bármikor. Úgy látszik, csak a csókjára volt szükségem.

Nem tervezem, hogy kiszállok a kocsiból, ezért nem is foglalkoztam azzal, hogy lecseréljem a fekete melegítőnadrágomat és a fehér trikómat. Belebújok a balerinacipőmbe, felkapom a tárcám, és bevágódok a kocsimba. Ronald, az ütött-kopott, öreg Hondám az új, fekete Hyundai Tucsonom mellett áll. Az üléshuzat élénk rózsaszín, ami mindig mosolyt csal az arcomra, amikor meglátom. Egész úton vigyázok, hogy ne lépjem át a sebességkorlátozást, aztán leparkolok egy üres helyen, és előhúzom a telefonom, hogy felhívjam Annát. Amikor nem veszi fel, felnyögök, és még egyszer próbálom.

Semmi.

Megfelelően vagyok öltözve vagy sem, már éppen kiszállnék az autóból, amikor visszahív.

– Hol vagy? – kérdezi üdvözlésképpen, a szavai enyhén összefolynak.

– A parkolóban.

Ujjongani kezd. – Melyik kocsival vagy?

– A Tucsonnal.

– Oké, mindjárt ott vagyunk – mondja, és leteszi.

Mi?

Gondolom, Rake-et is el kell vinnem.

Tévedek.

Elkerekedik a szemem, amikor látom, hogy Anna és Tracker egymás mellett sétál felém. Jól néz ki. Vállig érő szőke haja le van engedve, és sötét farmert visel feltűrt ujjú inggel. Mindez jól illik a motoros csizmához, a lánchoz rögzített pénztárcához, és a pimasz vigyorhoz. A pasiból sugárzik az erő és a szexualitás. Csak két napja volt, hogy nálam volt? Mindig ilyen jól nézett ki? Csodálom az önuralmamat, hogy eddig ellen tudtam neki állni. Ez a pasi egy isten. Úriemberként kinyitja Annának a kocsiajtót, aztán becsusszan az anyósülésre, rám vigyorog és hozzám hajol, hogy egy puszit nyomjon az arcomra. Halványan női parfümöt érzek rajta, amitől összeszorítom a fogam.

– Jól szórakoztatok az éjjel? – kérdezem, mosolyt erőltetve az arcomra.

– Egyre jobb – válaszol, aztán hátrafordul, és Annára néz. – Itattam vele egy kis vizet, segít neki kijózanodni.

Én is hátrafordulok hozzá. – Hogy vagy, Anna Bell?

Csukva van a szeme.

Aztán elkezd horkolni.

Trackerből kitör a nevetés, és rácsap a műszerfalra.

Összehúzom a szemem. – Nem kell szétverni a kocsimat!

Megrándul a szája. – Bocs, bébi.

Bébi?

Ez új.

Nem tudom, mit érzek ezzel kapcsolatban. A pasi összezavar, elveszejt és megfojt. Akarom őt – nem akarom akarni, de nem tehetek ellene. Hajótörött vagyok, ő pedig a vihar. Látom, hogy közeledik, de nem tudok kitérni az útjából.

Beindítom a motort, és egyenesen előre nézek. – Hova?

– A klubházba – mondja. – Te is ott alhatsz.

– És miért tenném azt? – kérdeztem, a szemem sarkából rápillantva. – Kidoblak téged és Annát, aztán megyek haza.

– Nem akarom, hogy egyedül vezess – mondja. – Úgyhogy maradsz. Biztonságban vagy, ne aggódj. Nem csak te és én leszünk ott egyedül, a klubházban mindig van valaki. Vehetünk valami kaját, és mire visszaérünk, valószínűleg Rake is ott lesz, és tuti nem lesz egyedül.

– Pont azt akarom látni – válaszolom. – Élő műsort a legjobb barátnőm bátyjának főszereplésével.

Attól kényelmesebben kéne éreznem magam? Azt hiszem, Rake valamilyen szinten egy védőháló számomra, mert már ismerem őt, de nem akarom látni, amikor elemében van.

– Nem fogsz látni semmit – mondja vigyorogva. – Csak a hangokat hallod. Oohhh, Rake…

Kuncogok. – Komolyan, srácok, nektek valami bajotok van.

– Csak egyszer élsz, Lana – mondja. – Élvezned kell, különben mi értelme? Nincs megbánás.

– Ragadd meg az alkalmat minden nap?

Felnevet. – Pontosan.

– Azt hiszem, ki kéne próbálnom.

Fertőző az életfelfogása. Mindig a legjobbat hozza ki minden pillanatból, minden szituációból. Ebben a tekintetben bárcsak olyan lennék, mint ő.

– Kezdésnek maradhatnál éjszakára a klubházban.

Miért akarja annyira, hogy ott maradjak?

– És ha nemet mondok? – Kihívóan keresztbe fonom a karomat.

– Akkor majd kényszerítelek.

– Balszerencsédre, van olyan, hogy szabad akarat – felelem egy csúnya pillantás kíséretében.

– Igen, de én nagyobb vagyok, mint te. Fél kézzel elbírlak, szóval azt kell tenned, amit mondok.

– Főnökösködő – motyogom az orrom alatt.

– Nem főnökösködő – válaszolja. – Főnök.

– Csak szeretnéd.

– Ebben alszol? – kérdezi, és éppen időben kapom el a pillantását, hogy lássam, a mellemet bámulja. Nincs rajtam melltartó, mert nem igazán van rá szükségem. A melleim kicsik, de nekem megfelel. Hetykék, és könnyen kezelhetőek. A fenekem viszont nagy és kerek. Igyekszem kordában tartani, de önálló akarata van. Pici vagyok, 157 centi magas, és úgy tűnik, a hátsóm egy teljesen más alakhoz passzol.

– Igen – felelem vállat vonva, közönyt színlelve.

– Krisztusom, te nő. Bármiben szexi vagy – mondja, és nagy kezével végigsimít a combomon.

Elütöm a kezét. – Tracker!

– Lana! – utánoz. – Feszültnek tűnsz. Szerintem pár óra dugásra van szükséged. Néhány orgazmus biztos jót tenne neked. Hadd segítsek! Baszd meg ezt a csak-barátok szarságot! Szó szerint!

Ez részeg?

Egyetértve bólintok. – Igazad van. Talán keresnem kéne valakit, aki gondoskodik rólam. Van is néhány srác a suliban, akik randira hívtak.

Hirtelen úgy érzem, mintha kiszippantották volna a levegőt a kocsiból.

Trackerre nézek, akinek a tekintete rám tapad.

– Ha hozzáérsz valakihez, halott ember. Nem gondoltalak vérszomjas nőnek, de legyél az.

Forgatom a szemem a színjátékán. – Akkor most mi van? Én maradjak cölibátusban, míg végre úgy döntesz, hogy belefáradsz az üldözésembe, mialatt te végigkeféled a nőnemű populációt?

– Ki mondta, hogy kefélek bárki mással? Nem kértem, hogy maradj cölibátusban. Bízz bennem, ez lenne az utolsó dolog, amit kérnék. Inkább legyek én az ágyadban minden éjjel.

Összeszorítom a combjaimat.

– Allie is csatlakozik hozzánk? – kérdezem szárazon. Csak idő kérdése, hogy újra együtt legyenek. Évek óta játsszák ezt a játékot, én pedig nem akarok kereszttűzbe kerülni.

Hallom, hogy csikorgatja a fogát.

Feldühítettem? Jó, az érzés kölcsönös.

– Nem szeretek osztozni, de ha azt akarod – mondja végül olyan hangsúllyal, amit nem méltányolok.

– Azt hiszem, passzolom – mondom mélyet lélegezve.

– Hogy engedhetted meg magadnak ezt a kocsit? – kérdezi, hirtelen témát váltva. – Faye előleget adott, vagy mi?

Az ujjaim a kormányra szorulnak. – Nem mintha rád tartozna, de volt némi megtakarításom.

– Tényleg? Érdekes. Nagyon érett dolog tőled.

– A lányoknak meg kell védeniük magukat – mondom, nyilvánvaló a mondanivalóm.

– Kitől? Tőlem? – kérdezi hitetlenkedve. – Soha nem akartam jobban védelmezni egy nőt, mint téged, és te azt gondolod, hogy meg kell védened magad tőlem?

Ez gyorsan elfajult. Meg akarom magyarázni neki, hogy úgy értettem, a szívemet kell megvédeni tőle, de nem teszem. Nem kell megmagyaráznom neki semmit. Nem vagyok az övé, és holtbiztos, hogy ő sem az enyém. Figyelmen kívül hagyom a szorítást, ami a mellkasomban támad erre a gondolatra, és az előttem levő útra koncentrálok.

– Szóval, akarsz harapni valamit? – kérdezi bő tíz perc feszült hallgatás után.

– Anna azt mondta, éhes – mondom csendesen.

– Anna ki van dőlve, de mi vehetünk neki valamit, amit megeszik, ha felébred.

Ez nagyon figyelmes tőle.

– Oké – egyezek bele. – Hol álljak meg?

– Tudok egy helyet – mondja.

– Autós büfé? – kérdezem, lenézve a ruhámra. Miért nem öltöztem át?

– Nem – feleli kuncogva. – De ha velem jössz be, senki nem merészel egy rossz pillantást vetni rád.

– Akkor is – morgom.

– Odaadom az ingemet, vedd fel a trikód fölé. Úgy jó lesz.

– Nincs rajtad a mellényed – mutatok rá.

– Nem ment az összeállításomhoz – viccelődik, amitől elmosolyodok. Ez van vele. Még egy kényes szituáció után is el tudja érni, hogy könnyedén érezzem magam vele.

– Nincs kontyban a hajad – kiáltok fel. – Olyan szexi kontyban.

– Erre emlékezni fogok legközelebb – mondja mély, rekedtes hangon, ami nagyon tetszik.

Megköszörülöm a torkom. – Nagy volt a forgalom a Riftben?

Vigyorog, láthatóan jól szórakozik a rettenetes csevegésemen. – Tele volt. Jól megy a hely. Vettünk fel néhány új lányt a bárba.

– Ezért van parfümillatod?

Amikor Tracker nem válaszol, felé fordulok. Próbál nem nevetni.

– Egy olyan nőhöz képest, aki lépten-nyomon visszautasít, szörnyen féltékeny vagy.

– Nem vagyok féltékeny – kötekedek.

Oké, tényleg féltékeny vagyok.

Féltékeny vagyok minden nőre, aki volt neki. Bárcsak ne lennék, de ez a férfi kitörli minden racionális gondolatomat. Független nő vagyok. Erős, tanult, és van önbecsülésem, de amikor Trackerről van szó…

A szó, hogy akarom, meg sem közelíti azt, ahogyan érzek iránta.

Vonzódom hozzá.

Ha hinnék a lelki társakban, azt kellene mondanom, ő az enyém. Hihetetlen, ahogy érzek iránta, de a végén mégsem bízom benne. Az az igazság, hogy a múltja alapján ítélem meg. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, én leszek az a nő, aki megváltoztatja Trackert. Randiztam néhány pasival, és megfigyeltem egy visszatérő dolgot: először mindig a helyes dolgot mondják és teszik. De nem tart sokáig, hogy elveszítsék az érdeklődésüket, és máshol keressenek szórakozást. A férfiak túl könnyen hazudnak. Nehezen bízom meg bárkiben, és Tracker múltja Allie-vel és számos más nővel nem igazán könnyíti meg a dolgomat. Lehet, hogy Tracker tényleg azt hiszi, hogy én más vagyok, és komoly érzései vannak irántam. De meddig fog ez tartani? Nem akarok versenyezni más nőkkel, és Tracker figyelméért. Nem akarok azon agyalni, hogy hol van, és kivel.

Bár igazság szerint már most is azt csinálom, de legalább most még nem az enyém. Ő csak egy fantázia. Egy álom, amit nem hagyhatok megvalósulni.

Két különböző ember vagyunk, és ha összetör, nem tudom, hogy elég erős vagyok-e, hogy kiheverjem.