14.-15. Fejezet

 

 

TIZENNÉGY

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Másnap reggel Tracker elmegy Rake-kel, Irish-sel, Arrow-val, Trace-szel, Ronannal és Sinnel. Vinnie marad hátra, pillanatnyilag a vállam fölött kukucskál át, ahogy reggelit készítek. A rendszerint borotvált fején, most az egyszer van egy kis haj.

– Légy türelemmel – piszkálom.

– Vinnie bácsi éhes – kiáltja ki Clover az étkezőasztaltól, ahol rajzol. – Meg kell etetnünk őt, vagy morcos lesz.

– Látom – nézek Vinnie-re, aki szeretetteljesen vigyorog Cloverre. – Clovernek több türelme van, mint neked.

Vágyakozva néz a gofrikra, aztán felpillant rám. – Olyan kurva finom az illatuk.

Clover levegőért kapkod. – Az egy csúnya szó. Egyébként nem fogom elmondani maminak. Nem vagyok besúgó. Hallottam, hogy apu mondta Arrow bácsinak, hogy senki sem szereti a besúgókat.

Vinnie és én váltunk egy pillantást, aztán nevetni kezdünk. Micsoda dolgokra emlékszik ez a kölyök!

Amikor a gofrik készen vannak, hagyom, hogy Vinnie és Clover egyenek elsőként, aztán csinálok egy hatalmas kupacot a többieknek, akik akarnak még belőle. Amikor Blade belép a konyhába, a halomra mutatok, ő meg vigyorog.

– Megtarthatunk?

Nevetek. – Itt vagyok minden hétköznap, amíg el nem kezdődik újra a suli.

– Szükséged van egy fuvarra ma valahová? – kérdezi evés közben.

Cloverre nézek. – Hová akarsz menni ma, Clo?

Átgondolja. – Elmehetünk az állatfarmra?

Bólintok. – Persze. Velünk jössz, Blade? Ebédelhetünk is.

Fészkelődik a székén, hirtelen kényelmetlennek látszik. Sötét szemét nem veszi le rólam, ahogy azt mondja: – Sajnálom Lana, csak kidobni és felvenni tudlak. – Hunyorítok rá, azon gondolkodom, hogy ezt Tracker intézte így, vagy van valami más dolga. Átfuttatja egy kezét rövid sötét haján, várja, hogy mondjak valamit.

– Ó – mondom. – Oké, ha nem bánod.

– Ezért vagyok itt.

Clover és én elkészülünk, és Blade elvisz minket összkerekes fekete autóján. Amikor odaérünk, kétszer ellenőrzi, hogy a telefonom fel van-e töltve, és hogy megvan nekem a száma, mielőtt elhajt. Először ebédelünk, aztán megnézzük az állatokat. Néhány órával később felvesznek minket, és visszaindulunk a klubházba. Faye vár ránk, amikor odaérünk, korábban hazaért a munkából.

– Mami! Olyan jól szórakoztam ma – mondja Clover, miután megöleli Faye-t. – Megetettem egy lovat!

– Úgy hangzik, hogy bátor voltál – mondja Faye, megpuszilva a fejét. Clover elszalad, és Faye rám néz. – Olyan jó vagy vele, Lana. Tudom, hogy minden alkalommal, amikor elmegyek, el fog menni felfedezni és szórakozni, nem csak ül itt és nézi a tévét egész nap.

Kissé szégyenlősen vállat vonok. – Nagyszerű gyerek.

– Az bizony – válaszolja Faye vigyorogva. – Akarsz maradni és dumcsizni egy kicsit, vagy menned kell?

Mindarra a munkára gondolok, ami otthon vár rám. – Szeretnék maradni, de jobban tenném, ha mennék.

Bólint. – Nem gond. Holnap találkozunk.

– Viszlát, Faye – mondom mosolyogva, aztán a bejárati ajtóhoz sétálok. Körbenézek Blade-et keresve, de nem találom. Amikor kiszúrom Vinnie-t, megkérdezem, hogy haza tudna-e vinni helyette.

– Persze, hogy el tudlak – válaszolja. – De utána el kell mennem valahová, úgyhogy a motoromat visszük.

Sosem ültem senki más motorján.

– Umm – motyogom, mivel nem tudom, ez rendben van-e.

Vinnie nevet. – Csak egy fuvar. Lebeszélem majd Trackerrel.

Ez nem olyan, Vinnie nem egy ex, nem olyan, mint a helyzet Allie-vel. És Tracker az, aki megígértette velem, hogy nem megyek sehová egyedül. Vállat vonva felülök a motorja hátuljára, testemet nem préselem az övéhez, ahogy Trackerrel általában teszem. Amikor elérünk hozzám, megköszönöm neki, aztán a bejárati ajtómhoz sétálok, miközben a kis kézitáskámban a kulcsomat keresem. Amikor megtalálom, kinyitom az ajtót Vinnie-nek integetve. Amikor biztonságban bent vagyok, hallom a motorja dübörgését, ahogy elhajt. Bezárva a bejárati ajtót ráfordítom a zárat. Megfordulnék, amikor valami megüti a fejem hátulját, és az ajtónak nyom.

A látásom villódzik.

Hallok egy hangot. Nőit.

És egy másikat. Férfi.

Újabb ütés.

Nevetés.

És még egy.

Lecsúszok az ajtón, a földre esek.

Küzdök érte, hogy éber maradjak.

Nem akarom elhagyni Trackert. Csak most szereztem meg.

– Tracker – tátogom, de hang nem jön ki.

Mindössze, amit érzek, fájdalom, mindössze, amit látok, sötétség.

*   *   *

Felébredek, az egész testem fáj.

Minden porcikám fájdalmas. A bordáim lüktetnek. A lábaimat bénának érzem. Az állam bedagadt.

A jobb szemem csukva, úgy be van dagadva, de a balt valahogy kinyitom.

– Lana? – hallom, hogy anyukám a nevemen szólít. – Hála istennek!

Érzem a kezét az enyémen. Én is megszorítom.

Aztán visszaalszom.

*   *   *

– Lana? – hallom Tracker hangját. – Bassza meg. Lana, hallasz engem?

Kinyitom a bal szemem és ránézek. Pokolian néz ki. Szemei vörösek, az arca sápadt. – Tracker?

Hangom gyenge.

Megtört.

– Mi történt? – kérdezem tőle.

– Megsérültél – suttogja. – Krisztusom, Lana, akárki tette is ezt veled, azt fogja kívánni, bárcsak halott lenne.

Megborzongok a hangja hevességétől.

– Hátulról fejbe ütöttek, és az orvos azt gondolja, azonnal elájultál. Főként zúzódásaid vannak, de van néhány törött bordád is, és még beléd is rúgtak.

Ki akart bántani engem? Nem tettem senkinek semmi rosszat.

– Milyen régóta vagyok itt? – kérdezem.

Kezébe veszi az enyémet, megcsókolja a bütykeimet. – Ez a második éjszakád itt. Fájdalomcsillapítót adtak neked folyamatosan, ki voltál ütve. Ahogy Faye hívott, jöttem vissza. Anyukád talált rád, és hívta őt, hogy elmondja mi történt, és hogy nem fogsz Cloverre vigyázni.

Megnyalom száraz ajkaimat, és azonnal hoz nekem némi vizet szívószállal.

– Igyál, bébi.

Mohón iszom, amíg el nem húzza. – Ne olyan gyorsan.

Még a nyelés is fáj.

– Hozhatok neked bármit? – kérdezi.

– Nem – suttogom. – Csak maradj itt velem.

– Nem mozdultam mellőled – mondja. – Kurvára fáj így látni téged, de próbálok nem önző lenni, mivel te vagy az, akinek fájdalmai vannak, nem én. Higgy nekem, ha átvehetném a fájdalmat tőled, azonnal megtenném.

– Tracker – suttogom. – Szeretlek.

Ujjai megszorulnak a kezemen. – Én is szeretlek, Lana. Egyébként ideje volt, hogy rágyere.

Biztonságban érezve magam visszaalszom.

*   *   *

– Jól vagyok – mondom a fontoskodó Annának, aki nem hagyna egyedül.

– Nem vagy jól – csattan fel, szemei könnybe lábadnak.

– Anna – mondom gyengéden. – Jól vagyok. Összeverve, de jól. Akárki vert meg, csak úgy üt, mint egy lány.

Fejét hirtelen felém kapja, mint az a tyúk az Ördögűzőből. – Egy lány?

– Mi az? – kérdezem az arckifejezését látva.

– Semmi – mondja azonnal ellágyuló arccal. – Hagyd, hogy fontoskodjak egy kicsit a legjobb barátom körül, jó? Vagy ez, vagy megőrülök.

– Jó – adom meg magam. Két éjszakát töltöttem a kórházban, és most a klubházban vagyok, mivel Tracker nem hagyná, hogy hazamenjek. Hogy őszinte legyek jól vagyok. A bordáim fájnak, igen, az arcom duzzadt és zúzódások vannak rajta, igen, de lehetett volnasokkal rosszabb. Fájdalomcsillapítót szedek, és olvastam egy keveset. Semmit sem loptak el a házamból, szóval nem tudom miért történt, de megtörtént. Vinnie borzalmasan érezte magát. Tracker elmesélte, hogy nem volt hajlandó aludni, amíg fel nem ébredtem. Megnyugtattam Vinnie-t, hogy rendben vagyok, és ő egyáltalán nem hibáztatható. Biztonságban éreztem magam a klubházban, és olyan emberekkel voltam körülvéve, akik törődnek velem. Tracker csodálatos volt.

– Akarsz nézni egy filmet? – kérdezi Anna.

Bólintok. – Persze.

A kedvenc részem felénél tartunk a filmből, amikor Tracker viharzik be a szobába, gyors csókot nyom a homlokomra, mielőtt Annára néz. – Beszélnem kell veled.

Felülök. – Mi folyik itt?

Felém pillant, szemei ellágyulnak. – Semmi, amiért aggódj, bébi. Te pihenj. Faye egy másodpercen belül itt lesz, hogy társaságot nyújtson.

Anna feláll, és követi ki Trackert.

Mi a fene folyik itt?

Faye sétál be pár perccel később, elkerülve, vagy egyenesen figyelmen kívül hagyva kíváncsi kérdéseimet.

– Akármit akarsz tudni, kérdezd Trackert – mondja. – Nem tudok semmit.

Dehogynem.

– Hogy van Clover? – kérdezem. – Hiányzik.

– Jól van – válaszolja Faye. – Kivettem a hetet.

Francba.

– Sajnálom – mormolom.

Szigorú pillantást vet rám. – Semmi nincs, ami miatt bocsánatot kérj. Te most családtag vagy, Lana. A családban gondját viseljük egymásnak. Ha annak, ami történt, köze van a kapcsolatodnak a klubbal, Tracker kezelni fogja. Még ha nem is volt, Tracker akkor is kezelni fogja.

– Nem akarom, hogy megsérüljön.

Vagy börtönben végezze.

Faye nevet. – Tudod, miért hívják őt Trackernek, ugye? Megtalál bárkit. Akárkit. Akárki is tette ezt veled, fizetni fog.

– Úgy mondja ezt, mint egy fogadalmat.

Ebben a pillanatban látom Faye-t, az elnök feleségét.

Elég rémisztő.

– Emlékeztess, hogy sose szórakozzak veled.

Vigyorog. – Nem fogsz. Kedves lány vagy Lana, és boldoggá teszed Trackert. Ez minden, amit akarok: boldoganaz összes férfit.

– És börtönön kívül – teszem hozzá.

Szomorúan mosolyog. – És börtönön kívül. Mint az ügyvédjük, próbálkozom, hogy ez megis történjen.

– Teljes munkaidős állás kell, hogy legyen – viccelődöm.

– Elképzelésed sincs – csillogó szemmel nevet –, de a legnagyobb ellentmondásnak találom őket. Van egy veszélyes oldaluk. Például Arrow-nak; de látod, hogy milyen Annával?  Sosem hagyná, hogy bárki bántsa őt. Nem minden fekete-fehér.

Bólintok. – Voltak előítéleteim, hogy milyenek itt a férfiak, de egyáltalán nem olyanok. Legtöbbjük szívélyesen fogadott.

Faye vigyorog. – Ez azért van, mert már közénk tartoztál. Ha egy véletlenszerű nő lettél volna, az egy teljesen más helyzet lett volna. Tracker figyelmeztette őket, hogy ha élni akarnak, viselkedjenek a tőlük telhető legjobban. – Megköszörüli a torkát. – Azt hiszem azt mondta: „Ha meg akarjátok élni, hogy megdugtok egy másik puncit”.

Majdnem megfulladok, amitől Faye még jobban nevet. – Nem mindegyikőjük jó, de te, te egy jót szereztél, Lana.

Mosolygok. – Jó volt hozzám.

– Jobban teszi, ha meg akar tartani téged – teszi hozzá. – Okos; tudja, mije van.

– Olyan klassz vagy – bukik ki belőlem.

– Akárcsak te – mondja, szemeiben jókedv és kedvesség villog. – Pihenj! Hívj, ha szükséged van bármire!

– Foglak – mondom neki. – Köszi Faye.

– Erre való a család – mondja az ajtóhoz sétálva. – Tudod, ki klassz még? Anyukád.

Vigyorgok. – Az, ugye?

 

 

TIZENÖT

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

 

Ez az utolsó pár napom Cloverrel.

A testem nagyjából felépült a verésből. A bordáim még fájnak, és néhány zúzódás megmaradt, de legnagyobbrészt visszatértem a normális önmagamhoz. Clover és én a napot könyvek olvasásával, színezéssel töltöttük, és azzal, hogy felkészítettük őt az iskolaév hátralévő részére.

Amikor Tracker besétál a klubházba –épp mikor indulnék – nincs egyedül. Egy csoportnyi férfi van vele, és egyikük azonnal megragadja a figyelmem. Hagyom a pillantásom egy pillanatra rajta időzni, mielőtt visszafordítom a figyelmem Trackerre. Egy mosolyt erőltetve köré fonom a karjaimat.

– Épp megyek haza – mondom a mellkasába.

– Nem, te nem – válaszolja könnyedén, orrát a fejemhez simítva. – Nem láttalak egész nap.

– Adjatok egy percet – mondja a férfiaknak, a szobájába sétálva velem. Ahogy becsukja az ajtót, rajtam van, csókol engem, kezei vándorolnak a testemen.

– Maradj éjszakára – követeli. – Iszom néhányat a férfiakkal, aztán az éjszaka többi részét veled töltöm. Sikítani fogsz.

– Haza kell mennem, Tracker – válaszolom. Írnom kell. Ha nem írok napi szinten, úgy érzem, meg fogok bolondulni. Mesélni akarok Trackernek a karrieremről, de azt hiszem, viccesen fogom csinálni. Talán adok neki egyet a könyveimből, hogy olvassa el, és megkérdezem, mi a véleménye. Biztos vagyok benne, hogy lesz néhány tippje a szexjelenetekhez.

– Maradj!

– Van némi elintézni való munkám a laptopomon, és nem hoztam az enyémet…

– Használd az enyémet – mondja, a szavamba vágva, kezeit lecsúsztatva a bugyimba. – Hmm. Nedves. De még nedvesebbé foglak tenni.

Ujjai gyengéden belém nyomulnak, mialatt leveszem pamut rövidnadrágomat és bugyimat, hozzáférést adva neki, mivel nyilvánvalóan nem tud várni. Amikor nekitol a falnak, és a térdeire ereszkedik, a lélegzetem kihagy. Felemelve a jobb lábamat a vállára, kezei szorosan tartják a combomat, úgy fal engem, mint egy éhező ember.

– Istenem – mondom összeszorított fogaim közül.

– Szeretem ezt a puncit – nyögi, megcsipkedve a belső combomat, mielőtt visszafordul a csiklómhoz, és a szájába szívja.

Nyilvánvalóan meg akar ölni.

Egy kopogás az ajtón arra késztet, hogy megszorítsam a fejét, így nem mozdul.

– Tracker! Templom van, tesó! – hallom Vinnie-t kiáltani.

Templom? Egy pillanatra összezavarodom, aztán rájövök, hogy biztosan a klub-találkozóról beszélnek. Sosem hallottam korábban így nevezni. – Jövök! – kiáltja Tracker, aztán megragadja a seggem mindkét kezével, felemel a szájához, hátam visszanyomódik a falnak.

Olyan. Rohadt. Szexi.

Elélvezek a nevét suttogva, az élvezet egyik hulláma önt el a másik után, erejétől majdnem zokogni akarok. Letesz, de a lábaim reszketegek, így felemel a karjaiba, és az ágyhoz visz.

– Mennem kell, bébi, de amikor visszaérek, akarom azokat a csinos ajkakat a farkam körül –mondja, gyengéden megcsókolva a homlokomat. – Akarlak, de van klubügyem, amivel foglalkoznom kell. Vissza fogok jönni. Meztelenül akarlak, és készen rám, bébi.

Elhagyja a szobát, otthagyva engem elmélkedni, hogy vajon miről szól az a fontos klubtalálkozó.

Vállat vonva a lepedők közé esem, álmosan és kielégülten.

*   *   *

Arra ébredek, hogy EdSheeran énekel a Lángoló szerelemről.

A csengőhangom.

– Halló? – mondom reszelős hangon, felemelve a fejem Trackerre nézek, aki mellettem aludt el, ellopva az összes takarót.

Az anyukám az, panaszkodva, hogy nem tudattam vele, hogy nem jövök haza. Aggódott. Tényleg szükségem van egy saját lakásra.

– Hamarosan otthon leszek, Anyu – mondom neki. Elköszönünk, és lerakom.

Trackerre pillantva, a kócos kontyára, a borostájára és hosszú barna pilláira, eldöntöm, hogy felébresztem a lehető legjobb módon. Felemelve a lepedőket, lecsúszom az ágyon, meztelen testét bámulva.

Férfinak nem kellene ilyen tökéletesre formázottnak lennie.

Kezembe véve őt végignyalom a hosszát, aztán a számba szívom, érzem, hogy azonnal megkeményedik.

– Allie – mondja reszelősen, alvástól rekedt hangon, ami megállít, farkával még mindig a számban.

Allie?

A mellkasom hirtelen ég.

Elvéve a szám egy cuppanással, rá meredek. Amikor nem rezdül, vagy mond valamit, rájövök, hogy még alszik.

De ez nem igazán változtat semmin, ugye? Rá gondol. Álmodik róla. Ez felszítja az összes kételyemet.

Felöltözöm, és eltűnök a fenébe a klubházból.

*   *   *

Tracker hív.

Figyelmen kívül hagyom, némára állítva a telefonom.

Nem vagyok kész rá, hogy beszéljek vele. Dühös vagyok, és nem tudom, mit akarok tenni.

Szóval előhúzom a laptopom és alászállok egy másik világba.

*   *   *

Másnap reggel, amikor megérkezem a klubházba, Tracker nincs ott. Sem Anna, vagy Arrow. Rake és Irish az egyetlenek, akik ott vannak.

– Hol a húgod? – kérdezem Rake-et, aki félmeztelenül áll a konyhában, fél kezével a mellkasát vakargatja, a másikban egy szelet hideg pizza.

– Elment valahová Trackerrel és Arrow-val – válaszolja. – Azt mondta estére visszajönnek.

Okééé, akkor.

A haragom erősödik. Csak úgy elmentek szórakozni, vagy valami?

– Mondták hová mennek?

Rake tanulmányoz, az én ízlésemnekegy kissé túl intenzíven. – Van némi klubszarság, amivel foglalkozniuk kell.

– Akkor Anna miért van velük? – kérdezem. Rake vállat von, túl erősen fókuszálva a pizzájára.

Frusztráltnak és zavarodottnak érezve magam bólintok, és úgy teszek, mintha minden rendben volna. Biztosan lebuktam, mert Rake elsétál mellettem, és megpuszilja az arcom. – Semmi baj, Lana.

– Azt sem tudom, mi folyik itt – morgom.

Vigyorog. – Ismered a pasidat. Ismered Annát. Bízz bennük! Talán fel kellett volna venned a telefonod múlt éjjel. Tracker dühöngött.

Összerándulok. Igaza van, fel kellett volna vennem.

Rake kuncog. – Kurvára fel-alá mászkált. Sosem láttam őt még ilyennek

– Nem kéne valahol lenned? – kérdezem bosszúsan.

Ajkai megrándulnak. – Nem. Tracker megkért, hogy maradjak itt, és tartsam a szememrajtad és Cloveren.

Óvatosan figyelem. – Miért kell rajtam tartani a szemed?

– Nos, épp most verték ki a szart belőled, szóval eztalán egy jó ötlet – mondja ki kereken. Nem mondok semmit, de felteszem, igaza van.

Vállat von, és megragad egy újabb szelet pizzát a hűtőből. – Kérsz?

– Nem, köszi – mondom. – Utálom a hideg pizzát.

Motyog valamit arról, hogy magas elvárásaim vannak, aztán felnéz rám. – Csinálnod kellene néhány gofrit.

– Fogok, ha elmondasz nekem némi információt.

– Zsarolás? – kérdezi felvont szemöldökkel. – Túl sokat vagy körülöttünk Lana. Megrontottunk.

– Rake…

– Tracker a testvérem, Lana–mondja halkan. – Bárminek bármi köze van hozzá, tőle kell hallanod, nem tőlem, tudod? Ne rakj engem középre.

Igaza van.

Felsóhajtok. – Oké. Csinálok neked gofrit.

– Köszönöm – vigyorog. – Megyek tévét nézni Cloverrel. Elértem, hogy tetsszen neki az összes menő rajzfilm, mint a Transformers.

Befejeztem a főzést, amikor Irish besétál. Észreveszem, hogy a bütykei fel vannak repedve, és különösen fájdalmasnak néznek ki.

– Irish, mi történt? – kérdezem levegő után kapkodva.

Vet rám egy pillantást, ami azt üzeni, hogy jobban kéne tudnom, minthogy kérdezzek, de aztán azt mormogja: – Látnod kéne a másik fickót.

– El tudom képzelni – válaszolom szárazon. – Maradj itt, szerzek egy elsősegélydobozt.

– Nem szükséges, Lana – válaszolja szexi akcentussal. – Csak egy karcolás.

Karcolás, a seggem.

– Nos, akkor nem bánod, ha megszerzem az elsősegélydobozt, és teszek rá fertőtlenítőt – mondom. Aztán kaphatsz gofrit.

– Kurva élet – zúgolódik. – Jó. Fontoskodjál körülöttem, és vesztegesd az idődet.

Ezt igennek véve elszaladok a fürdőbe, és megszerzem a készletet, aztán visszajövök, és felviszek némi szert a bütykeire, így nem fognak elfertőződni.

– Íme – mondom, büszkeséget érezve. – Most ehetsz.

Felnézek és látom, hogy Rake bámul rám az ajtófélfának dőlve, egy karját felemelve.

– Szereted a férfit, szereted a klubot – mondja, szemei lágyak és gyengédek.

Olyan sok a jelentés abban a hat szóban.

Szeretem Trackert.

És szeretem a férfiakat a klubjában, mert ők a részét képezik.

A családja.

És most az enyém. A klub a családom. Az MC életforma a számomra, mert ők a részei. Bármit megteszek a családomért.

És akármivel is foglalkozik Tracker most, meg fogok birkózni vele.

Miután szétrúgom a seggét, amiért másik nő nevét mondta.

*   *   *

Estére jár az idő, mire visszatérnek. Tracker ágyában olvasok, rávárva, amikor a hálószoba ajtaja végül kinyílik. Elszánt vagyok. Olyan jó érzés tudni, mit akarok, tudni, hogy Tracker minden, amit akarok.

– Lana – mondja. – Itt vagy. Hála az égnek!

Mellém csúszik az ágyon, a karjaiba húz, és megcsókol.

– Hol voltál ma? – kérdezem, ahogy próbálja elterelni a figyelmem a nyakam csókolgatásával.

– Lana, dughatnánk, aztán beszélünk? Faképnél hagytál tegnap, és én kurvára nem vagyok emiattboldog, de most csak benned kell lennem.

Valami a szorongó pillantásában rávesz, hogy bólintsak.

Kifúj egy megkönnyebbült sóhajt, aztán folytatja csókjaival útját lefelé a melleimhez, felhúzva a felsőmet. Nem viselek melltartót. Következőnek megszabadul a rövidnadrágomtól és a bugyimtól, aztán figyelmeztetés nélkül belém siklik.

– Bassza meg, igen – csikorogja, szája eszeveszett csókokkal tér vissza az enyémhez, lökései erősebbé, gyorsabbá, még kétségbeesettebbé válnak. Csípőm felemelkedik, hogy találkozzon az övével, karjaimat a háta köré fonom, körmeim a lapockáiba vájnak. Az, ahogy olyan tökéletesen illik belém, bizonyos szempontból bosszant ebben a pillanatban, mert tudom, hogy ezután harcba fogok kezdeni.