16. Fejezet

 

 

TIZENHAT

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Kicsúszik belőlem, és homlokát az enyémen pihenteti. – Beszélnünk kell.

– Igen, kell – értek egyet dühös hangon.

Felemeli a fejét, szemét összehúzza. – Miért vagy ilyen dühös?

Összeszorítom a fogaimat. – Mennyi időd van?

– Lana…

– Ó, szóval most tudod a nevem! – csattanok fel.

– Mi a fenéről beszélsz? Azt gondoltad, hogy kikefélem a dühöt belőled, de még mindig fortyogsz.

Csikorgatom a fogaim.

– Miért nem kezdjük a tegnappal? Aludtál, szóval úgy döntöttem, hogy a számmal a farkad körül ébresztelek fel.

Kék szemei kitágulnak. – Miről…

A szavába vágok. Ez az én időm, hogy beszéljek. – A számban voltál, amikor kinyögted. Tudod mit nyögtél, Tracker?

– Mit? – kérdezi óvatosan.

– Allie kurva nevét! A számban volt a farkad, mélyen és keményen, és az ő nevét mondtad. Mit gondolsz, hogy a pokolba éreztem ettől magam?

– Lana, várj egy percet…

– Te várj egy percet, te seggfej! Képzeld el, hogy te mentél volna le a lábam közé, és én egy másik férfi nevét mondtam volna. Elvesztetted volna a fejed. Semmit sem tudsz mondani, hogy kikeveredj ebből!

– Persze, hogy Allie-re gondoltam – morogja. – Rá gondoltam az elmúlt kurva pár hétben.

Az állam leesik.

Valójában úgy érzem, hogy a szívem megreped, és ezzel egy időben a heves vérmérsékletem elszabadul.

Felemelem a kezem, és pofon vágom, rohadtul-a-saját-érdekében-a-túl jóképű arcán.

Bassza. Meg.

– Menj és legyél vele akkor, Tracker, mert én végeztem! – kiabálom. – Baszódj meg! Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad nekem.

– Nyugodj le! – vicsorogja Tracker. – Hadd fejezzem be!

– Baszd meg!

– Megtettem.

– Rohadék!

– Vadmacska, kurvára nyugodj le! – mondja, megragad, és maga alá húz. Kezeimet a fejem fölé tartva az ágyhoz szegez, miközben én próbálom kontrollálni a légzésemet.

– Nyugodj le – suttogja. – Ez az, vegyél mély levegőt!

Lassan kilélegzem.

– Jó kislány – dicsér meg, orrával megsimogatva az arcomat. – Most hallgass meg, mielőtt újra kiakadsz rám. Figyelsz rám?

Bólintok.

– Rájöttünk, hogy Allie volt, aki betört a házadba, és kiverte a szart belőled, szóval persze, hogy a ribanc járt az eszemben. Olyan rohadt dühös voltam, Lana. Még mindig az vagyok, és nem hiszem, hogy voltam valaha ilyen dühös korábban. Nem gondolkodtál rajta, miért nem járt errefelé? Miután ezt tette veled, elinalt. Kutatnom kellett utána, és ma végül megtaláltuk. Ha ő járt az eszembe, az azért volt, mert talán puszta kézzel öltem meg őt álmomban. Utálom a ribancot.

Allie-nek igazán utálnia kell engem – volt az első gondolatom.

Tudtam, hogy egy ribanc, de nem gondoltam, hogy képes valami ilyesmire.

– Sajnálom – mormolja Tracker, alig suttogásként. – Ez az egész az én hibám volt. Féltékeny volt és… bassza meg, Lana. Hogyan élhetnék együtt a ténnyel, hogy ez miattam történt veled?

– Nem te vagy, aki ezt tette Tracker, szóval nem, ez nem a te hibád.

– Miattam csinálta egyébként, a tetteim miatt. Dominó hatás, vagy valami – mondja gúnyosan. – A hibáim miatt kötöttél ki a kórházban. – Látom a bánatot a szemében, és rosszul érzem magam. Nem is gondoltam rá, hogy ő hogyan érzi magát. Persze, hogy felelősséget érzett. Meg akarom nyugtatni őt. Ez nem az ő hibája, nem irányítja más emberek cselekedeteit.

– Tracker…

– Nem tudom, hogy a többiek hogyan vigyáznak a nőkre, akiket szeretnek, ahogy bekerülnekmindebbe a veszélyes szarságba – mondja csendesen, egy szót sem hallva meg abból, amit mondok. – Francba, Lana. És ez csak a kezdet. Mindig ilyen lesz.

Nem tetszik, amerre ez tart.

– Elég erős vagyok – mondom lassan, kihangsúlyozva minden egyes szót –, hogy a te asszonyod legyek, Tracker. Sose mondj mást. Ha Faye és Anna eljutott ide, akkor én is.

– Lana – sóhajt, csókokat hintve az egész vállamra. – Meg akarom ölni őt.

– Mi történt vele? – kérdezem óvatosan.

– Mondtam neki, hogy ne tegye be a lábát a klubházba – mondja, arca elsötétül a dühtől. – Ő egy testvérnek volt a lánya, úgyhogy mondtuk, hogy tudunk intézni neki egy kis pénzt, de ne jöjjön vissza. Ó, és Anna orrba verte.

– Megtette? – kérdezem felemelve a fejem.

Farkasvigyort villant, csupa egyenes, éles fehér fog. – Padlóra küldte. A ribanc megérdemelte. Szerencséje, hogy én nem ütök meg nőket. Ha férfi volna, halott lenne.

A homlokom ráncolom. – Miért nem mondtátok el nekem? Ez baromság. Nekem kellett volna lennem az elsőnek, aki tudja, mi folyik itt. Nekem kellett volna szembenéznem vele. Én vagyok, aki megsérült, és nekem kellett volna a helyére tennem őt. Most úgy néz ki, mintha gyenge lennék, és nem tudnám megvédeni magam.

– Bébi – csitít. – Még csak a közeledben sem akarom őt. Nem akarom, hogy aggódj, rendben? Én vagyok az embered, és gondoskodom erről. Történet vége.

– Anna…

– Anna nem fogadna el nemet válaszként. Több mint dühös volt. Arrow-nak el kellett húznia Allie-től, így nem okozott több sérülést.

Összerándulok, elképzelve Anna haragját.

– Pontosan – teszi hozzá Tracker. – Anna egy rohadt jó harcos. Eléggé biztos, hogy eltörte az orrát.

Anna sokat harcolva nőtt fel, kemény, mint a kő. Nem akarok nagy ügyet csinálni ebből, vagy nyafogni, de nem vagyok egy kisbaba. Úgy érzem eldöntötték, hogy nekik kellene mindent kezelniük helyettem. El kellett volna mondaniuk nekem, hogy Allie volt az, elmondani, hogy mi történt. Szembe kellet volna néznem vele, és képes lettem volna rá. Felpillantok Trackerre, hálásan, hogy törődik velem, még akkor is, ha korlátozó és basáskodó tud lenni.

– És én nem voltam ébren, amikor a farkamat szoptad – folytatja. – Még csak nem is emlékszem rá, de biztos vagyok benne, hogy kurva jó érzés volt. Mélyen aludtam, bébi. Megmutathatod nekem egyébként most megint, és ígérem, hogy nem fogok senki másra gondolni, csak rád. Sosem teszem. Csak azért járt a fejemben, mert mindenféle módon elterveztem, ahogy végezni akarok vele.

– Figyeltelek vele téged, tudod – mondom. – Amikor először találkoztunk. Fájt, de tudtam, hogy nem voltál az enyém, szóval próbáltam elfelejteni.

Szomorúan elmosolyodik. – Nem hagyhattalak békén. Megláttalak, és bassza meg, annyira akartalak. Anna megfenyegetett, és Rake szintén. De basszák meg. Próbáltalak békén hagyni, de nem ment. És nem bánom, tudod miért?

– Miért? – kérdezem.

– Mert te vagy a legjobb dolog, ami történt velem, és eléggé férfi vagyok, hogy ezt bevalljam.

A szívem szárnyal a szavaitól. Tényleg lehetek ilyen szerencsés?

– Nem is voltunk olyan hosszú ideig együtt – mutatok rá. Az ilyen jó dolgok általában nem tartanak sokáig. Szomorú, de őszinte igazság.

Csak mosolyog. – Szarok rá. Ez nem változtat meg semmit. Nem játszom semmilyen játékot veled, Lana. Ne kérdőjelezd meg, ez az, ami.

A szemem forgatom a fesztelenségére. Még mindig nem bocsátottam meg neki, hogy Allie nevét mondta. Akarom, de még fáj.

*   *   *

– Sajnálom – mondja harmadszorra. – De te vagy a legjobb barátom, és senki sem szórakozhat veled!

– Srácok, úgy bántok velem, mint egy kisbabával – motyogom. – Nincs szükségem rá, hogy kiállj értem, Anna.

– Tudom – mondja, feltartva a kezét. – De te túl kedves és megbocsátó vagy. Egy kicsit több fizikai büntetésre volt szüksége, hogy megtanulja a leckét. És nem bánom. Most azonnal újra megütném, ha itt volna. Talán még egy torokra mért ütést is bevinnék.

Utálom, hogy az ajkam megrándul, nevetés fenyeget. – Dühkezelésre van szükséged.

– Te mondod? – kiáltja, aztán elkezd nevetni magán.

– Én nem vagyok olyan rossz. Szóval felcsattanok olykor-olykor, nagy ügy. A te dühöd mindig ott van, a felszín alatt kavarog, várva egy lehetőségre, hogy kitörhessen.

– Nem vagyok dühös. Ribi vagyok… van különbség.

A szemem forgatom. – Nem vagy ribi.

– De, az vagyok – válaszolja, jókedvűnek hangzik. Füle mögé fésüli a haját, szája mosolyra húzódik.

– Jó, akkor az én ribim vagy – mondom neki rákacsintva.

Tágra nyílt szemekkel pillant rám. – Eléggé biztos vagyok benne, hogy Arrow ribije vagyok.

Megrázom a fejem. – Micsoda egy feminista vagy, Anna!

Nevet. – Ez az őszinte igazság. Én vagyok az old ladyje. Ugyanaz a szarság, igaz? Egyik kutya, másik eb. Nem számít.

– Egyáltalán nem így van a mondás – mondom szenvtelenül. – Mi értelme kétszer ugyanazt mondani csak más szóval?

Anna megbillenti a fejét. – Morcos vagy? Tracker nem adja neked a hatalmas farkát?

A szám tátva marad. – Nem hiszem el, hogy épp ezt kérdezted.

– Kitérés, érdekes…

– Kotnyeles!

– Prűd.

– Szexéhes!

– Flúgos nő, aki embereket ütve járkál körbe – mondom sietve a szavakat, így nem veszítem el a hatást.

– Ne már – mondja Anna, megbökve a vállam, és ejtve a korábbi vitánkat. – Baszódjon meg. Hagyta, hogy a féltékenység egy őrült ribanccá változtassa, szóval azt kapta, amit megérdemelt. Szerencsés, hogy csak egyszer tudtam megütni.

Megdörgölöm kezemmel az arcom. – Ez olyan érzés, mintha megint középiskolában lennénk.

Kivéve, hogy ezúttal Allie került szarba, nem én.

– És te – mondom a legjobb barátomra mutatva, aki most egy ártatlan kifejezést visel az arcán. – Baba-projekten-dolgozom kisasszony, nincs több harc!

Átdobja a haját. – Motoros ribi vagyok. Senki sem szórakozik velem, vagy azzal, ami az enyém.

Érzem, hogy fejfájás közeleg. – Szükségem van egy italra. Mondjuk tequilára.

Közelebb jön és, körém fonja a karját. – Megsérültél, Lana. Sosem akarlak újra sérülten látni.

Hangja megtörik az utolsó két szónál.

Én is megölelem. – Jól vagyok. Szarságok történnek, igaz?

– Trackernek egy vadállatnak kell lennie az ágyban, ha Allie totál bekattant amiatt, hogy elvesztette őt – mondja tágra nyílt szemekkel.

– A piercing az oka – piszkálom.

Anna a fejét rázza rám. – Tudod, hogy bármiről beszélhetsz velem, ugye?

Bólintok, noha olyan sok minden van, amit nem mondtam el neki, vagy bárki másnak. Mindent elzárva tartottam magamban.

Nagyot nyelve azt mondom: – Emlékszel, hogy kérdezted, hogyhogy nem maradtam kapcsolatban senkivel az iskolából, vagy voltak barátaim? Nos, miután elmentél, én valami társadalmilag kitaszított félévé váltam.

Szemei kitágulnak. – Mi történt?

– Emlékszel William Deanre?

Bólint. – Ja, a divatmajom rohadék, aki tetszett neked.

– Nos, ő történt – mondom összerándulva, aztán elmagyarázom neki a történetet.

– Bárki ült mellém, azt is elkezdték zaklatni, szóval mindenki úgy került engem, mint a pestist. A fiúk, akik elhívtak, feketelistára kerültek, hogy úgy mondjam. Úgy értem, visszanézve nem tűnik olyan rossznak. Túljutottam rajta és jól vagyok, de akkor a beilleszkedés a suliba volt minden, szóval igazán nehezen viseltem, tudod? Nagyjából megtanultamegyedül boldogulni, és csak magamra támaszkodni.

– Basszák meg! – morogja. – Most azt kívánom, bárcsak ne mentem volna el.

Szomorúan mosolygok. – Ez a múltban volt. Gondolom, csak meg akartam osztani veled, mert hajlamos vagyok mindent magamban tartani. Megbízom benned, Anna, és rád bíznám az életemet is, de azt hiszem, nem igazán vagyok jó a megosztásban. Nem akarom, hogy bűntudatod legyen, vagy bármi ilyesmi.

– Mégis – mondja. – Fáj nekem arra gondolni, hogy átmentél ezen. Különösen azóta, amikor iskolába jártam veled, mindig összetartottunk, szóval nem igazán nyitottunk és kötöttünk más barátságokat, mert nem volt szükségünk rájuk. Csak egymásra volt szükségünk.

– Ez igaz – vigyorogtam. – Kinek volt szüksége másra, igaz? Egy igaz barát több, mint ami a legtöbb embernek jut napjainkban.

– Sosem gondoltam… – Anna legyőzöttnek hangzik.

– Anna, ez rendben van. Erősebb vagyok emiatt, és te nem tudsz mindentől megvédeni. Magamra kell vigyáznom. Visszanézve hülyének érzem magam. Csak középiskola volt. Pofán kellett volna vágnom azt a lányt, és nem hagyni, hogy megfélemlítsen és zaklasson.

– Ribancok – ráncolja a homlokát. – Valószínűleg csak féltékenyek voltak rád.

Nevetek. – Ezt erősen kétlem.

Anna vállat von. – Amikor Clover középiskolába kerül, biztosítani fogom, hogy senki még csak levegőt se vegyen az irányába.

– Szegény Clo – mondom. – Ő lesz a legtúlvédelmezettebb lány a túlvédelmezett lányok történetében.

Anna bólint. – Az összes MC hercegnő az.

– Még egy dolog – mondom neki, közelről figyelve az arcát a reakciójáért.

– Mi az? – kérdezi, közelebb hajolva hozzám.

– A szurkolóvezér, William barátnője…

– Igen? – nógat.

– Allie volt – bököm ki.

– Basszus – zihál fel. – Nem létezik! Mondj el mindent!

Az elejéről kezdtem, és elmeséltem neki minden egyes kis részletet.