27. Fejezet

 

 

 

HUSZONHÉT

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Nem gondoltam, hogy az összes ember közül, pont az előttem álló férfi lesz az egyik, akit látni fogok ma.

– Lana? – mondja kikerekedő szemmel.

Gimis szerelmem szemébe bámulva kihúzom a vállaimat, és egy mosolyt erőltetek most már feszült arcomra. – William, szia!

Körbepillantok a bevásárlóközpontban, remélve, hogy valaki megment, de senki sem tűnik fel, ilyen a szerencsém.

– Hogy vagy? Csodásan nézel ki – mondja mosolyogva. – Évek teltek el. Tartod bárkivel a kapcsolatot a suliból?

Csak Allie-vel, ha őt számolhatjuk.

– Nem – mondom. – Nem volt sok barátom a suliban, ha nem emlékszel.

Hirtelen egy kissé szégyenlősnek tűnik. – Egy gyökér voltam a suliban, sajnálom. Kedveltelek egyébként. Allyson egy kicsit megszállott volt velem akkoriban. Vajon mi lett vele? Szakítottunk rögtön gimi után.

Nem kell ezen csodálkoznom – sajnos első kézből tudom.

Megvonva a vállamat azt mondom: – Ki tudja?

– Szeretnél egy kávét vagy valamit valamikor? – kérdezi lemosolyogva rám.

– Ó. Hmm.

– Csak barátokként – javítja ki magát, de enyhén csalódottnak tűnik a válaszomtól.

– Nem hinném – mondom, őszinte vagyok vele. – Nem hiszem, hogy a barátom örülne ennek.

Plusz, nem tervezem, hogy valaha újra lássam.

– Igaz – mormolja. – Persze, hogy foglalt vagy. Örülök, hogy jól vagy, Lana. A pasid, ő szerencsés.

Kínosan elköszönünk, aztán elválnak útjaink.

Attól, hogy látom Williamet, hiányzik nekem Tracker. Nem akarok visszafelé haladni, előre akarok menni.

És Tracker a jövőm.

Ha harcolnom kell érte, akkor megteszem.

*   *   *

Tracker és Arrow a motorjaik mellett állnak a klubház előtt. Valószínűleg csak most jöttek vissza valahonnan. Mindketten engem bámulnak, ahogy kiszállok a kocsimból, és megközelítem őket.

– Szia Lana – mondja Arrow a szemét ráncolva, aztán egyedül hagy Trackerrel.

– Szia – mondom belenézve kék szemeibe, amiket minden nap minden egyes percében hiányolok. – Beszélhetünk?

– Kaptam egy hívást rólad tegnap – mondja olvashatatlan kifejezéssel az arcán.

– Egy hívást, miről? – kérdezem egyik lábamról a másikra helyezkedve.

– Valaki látott egy fickóval – mondja, állkapcsa olyan szorosan összeszorítva, hogy fájdalmasnak látszik.

– Viccelsz velem? – kérdezem. – A bevásárlóközpontban voltam, és belefutottam valakibe, akit a középiskolából ismerek.

– Kibe? – kérdezi, tanulmányozva engem.

– Valami srác. William. Bele voltam esve réges-régen, és átvágott engem – csattanok fel.

– Akarod, hogy kiverjem a szart belőle? – kérdezi lazán, mintha azt kérdezné, mit akarok ebédre. – Hívnod kellett volna. Mi a teljes neve?

– Ööööö, nem. De köszi a felajánlást – mondom neki.

– Az ajánlat él – mondja elmosolyodva egy kissé.

– Ki látott engem? Mindenhol kémeid vannak, vagy szereztél valakit, aki követ engem? Ez egy kissé zaklató kukkolás, nem gondolod? – mondom bosszúsan.

Tracker elkerüli a kérdést. Ehelyett biccent. – Be akarsz menni, vagy akarsz menni egy kört?

Vágyakozva nézem a motorját, és ő kuncog. – Akkor a motorozás.

A motorja hátulján, karjaimat a mellkasa köré fonva lehunyom a szemem, és úgy érzem, otthon vagyok. Több mint egy órát motorozunk, mielőtt megállunk egy, az óceán felé néző festői látványnál.

– Nem tetszik, hogy hagytad, hogy egy másik nő megérintsen. Tudnod kellett volna a gondolataid mélyén, hogy újra együtt akarunk majd lenni – bukik ki belőlem, amint mindketten leszálltunk a Harley-járól.

Megdörgöli a nyaka hátulját. – Nem gondolkodtam, Lana. Csak éreztem. Szenvedtem. Felejteni akartam, és gondolom, azt mondtam magamnak, nem vagyunk igazán együtt, szóval ez nem megcsalás.

Összehúzom a szemeimet kényelmes logikájára.

– Tudom, hogy elbasztam – teszi hozzá. – Mondtam neked. Soha többé nem fogok más nőhöz fordulni, nem számít, mi történik kettőnk közt. Ez elbaszott volt, és nem az a mentalitás, amit használni akarok. Néhány motoros félrelép, de én nem vagyok egy közülük, legalábbis veled nem. Veled soha. Nem is akarok senki mást, oké? Gondolom ez majdnem olyan volt, mintha próbáltam volna visszatérni az életemhez, amilyen azelőtt volt, hogy beleléptél, de ez baromság volt, mert nem akarok visszamenni. Te vagy most az életem, és sehogy máshogy nem lenne.

– Oké – mondom lassan. – Én is összejöttem valaki mással, szóval nem lehetsz dühös, a szabályok alapján, amiket hoztál.

Önelégülten mosolyog. – Nem, te nem. Nem az a fajta nő vagy, Lana.

– Látod? Ez hogy igazságos? Én egy jó nő vagyok, szóval azt kapom, hogy átcsesznek, és csak meg kellene bocsátanom mindenért? – emelem a kezem a levegőbe indulatosan.

– Én is megbocsátok neked – mondja. – Hogy visszatartottál tőlem dolgokat. Lesz egy hosszú beszélgetésünk minden másról, amit megtartottál magadnak. Mindent tudni akarok. És most félreérthetetlenül megkérdezlek, így nem úszhatod meg a kis trükkös mulasztásaidat.

Kinyitom a számat, aztán becsukom, amikor nem tudok semmit kigondolni, amit mondjak. – Azt hiszem, ez minden. Ó, kivéve, hogy én igazából Allie-vel jártam gimibe. Egy ribanc volt akkor, ahogy most is az.

– Nem mondod? – mondja, meglepettnek néz ki. – Miért nem mondtál semmit?

Lenézve vállat vonok. Aztán elmagyarázom a történetemet részletesen Allie-ről és Williamről. – Nem emlékezett rám először. Az életemet pokollá tette, így nem akartam, hogy legyen fölöttem valamije.

Mögém jön, karjait körém fonja. Ajkait a nyakamhoz nyomja, és azt mondja. – Szard le! Te tízszer olyan nő vagy, mint amilyen ő valaha lesz. Istenem, hiányzott az illatod.

– Ne lökj el engem így megint, Tracker – figyelmeztetem. – Ha veszekszünk, akkor veszekszünk, de az, hogy csak úgy kihajítottál!? Ez igazán fájt. Egy seggfej voltál, és nem érdemeltem ezt. Ha ilyen szarságot fogsz csinálni megint, akkor nem akarom ezt veled csinálni.

– Tudom – suttogja. – Sajnálom, oké? És én sosem kérek bocsánatot, szóval tudd, hogy mennyire komolyan gondolom. Egy pöcs tudok lenni, rendben? De basszus, csak neked van hatalmad, hogy ennyire megbánts, és nem kezeltem nagyon jól.

– Gondolod? – morgom.

– Mondtam, hogy sajnálom – mondja megbánással teli gyengéd hangsúllyal. – Nem fog újra megtörténni. Nem tudom, mi a frászt mondhatnék még, hogy megbocsáss nekem. – Elhallgat. – Ne is gondolj kiegyenlítésre. Meg fogom ölni bármelyik szemetet, akivel próbálkozol, és a közeledbe engeded.

Az ajkaim megrándulnak erre. A gondolat még csak át sem futott a fejemen, de érdekes, hogy az övében igen. – Ha csak ránézel más nőre…

– Rá sem néztem más nőre. Csak téged akartalak – mondja. – Becsuktam a szemem, és úgy tettem, mintha te lennél. Higgy nekem, ő közel sem volt olyan jó, mint te, szóval kurvára nem működött, aztán ellöktem magamtól. Tudtam, hogy elbasztam, akkor és ott.

A gyomrába könyökölök. – Utállak! Olyan egy disznó vagy, Tracker!

– Csak őszinte vagyok – mormogja. – Basszus, nem nyerhetek, ugye?

– Nem, amikor valami más ribanc szája volt rajtad! Megnyalta úgy a piercingedet, ahogy én csinálom? – kérdezem kíméletlenül, még a gondolata is jobban felbőszít.

– Lana…

– Komolyan utállak! – kiabálom, félbeszakítva.

– Nos, én mindkettőnknek eléggé szeretlek. Most adj egy csókot – követeli. – Kurvára túl régóta nem voltak az enyémek azok az ajkak. Álmodtam velük, Lana.

– Nem.

– Igen – morogja, az arcomat a kezébe fogja. – Ne mondj nemet nekem, hacsak nem gondolod komolyan.

– Megcsókoltál bárki mást? – kérdezem, egyenesen a szemébe nézve.

– Nem – mondja csendesen, szorosabban fogva engem. – Egy szopás. Egy. Ennyi, esküszöm. Csak olyan dühös voltam, Lana. El sem élveztem. Eltoltam és a szobámba mentem, kurvára undorodva magamtól.

– Meg fogod bánni, amikorra végeztem veled – esküdözöm.

Kuncog. – Az én vérszomjas nőm.

– Még mindig nem kedvellek – csattanok fel. – Jobban teszed, ha tesztelteted magad, tekintve, hogy valami random nő szája volt mindenhol rajtad.

– Megtettem. Nem tennélek ki veszélynek. Mindig őszinte leszek veled, még ha az igazság fáj is – mondja. – Nem akarok semmilyen hazugságot köztünk. Megbántani sem akarlak. Nem szeretem látni a fájdalmat a szemeidben.

– Elszúrtuk – mondom sóhajtva. – Mindketten.

– Ez nem jelenti azt, hogy túl késő – mondja, megfordít és szájon csókol. – Ennek sosem lesz vége. Sosem. Nem vagyunk tökéletesek, de amíg nem adjuk fel, addig basszus működtetni tudjuk.

– Ilyen könnyen, mi?

– Nem, nem könnyen. Csak olyan nagyon akarlak, hogy hajlandó vagyok elfogadni minden szarságot, amit az utamba fogsz hajítani.

Csókolózunk.

Sokat.

Aztán visszaindulunk a lakásomba, és szerelmeskedünk.

*   *   *

Most először kosarazom ki Trackert szexuálisan.

A konyhában vagyunk, és épp most fejeztem be a reggeli készítését.

– Miért nem? – kérdezi, nem hangzik dühösnek, csak kíváncsinak.

Evie-re nézek. – Nem szexelek előtte. Megsebezné egy életre!

Lenéz Evie-re és jókedvűen faszblokkolónak nevezi.

– Akarsz a Riftbe jönni ma este? Azt hiszem, Faye megy.

– Mi van Annával? – kérdezem.

– Nem biztos – válaszolja. – Fel kell hívnod majd, és megkérdezned.

– Fel fogom.

– Muszáj volt egy csillogó, rózsaszín nyakörvet tenned a kutyára? Emberölőnek kellene lennie, nem tündérhercegnőnek – jegyzi meg, lebámulva Evie-re.

– Lehet őrző-védő kutya, és nézhet ki jól egyszerre – válaszolom, amitől behunyja a szemét és a fejét rázza.

– Púp vagy a háton.

– Máris átgondoltad, hogy újra összejöjjünk? – piszkálom.

– Soha.

– Jó válasz.

– Ez az igazság – mondja lekuporodva, hogy megsimogassa Evie-t. – Jobb, ha megyek, van egy nem fogadott hívásom Sintől. Este jövök, és felveszlek.

Megcsókol, szája elidőzik rajtam. – Szeretlek, bébi.

– Én is szeretlek – válaszolom álmodozón.

– Hívj, ha szükséged van bármire!

– Mi van, ha most van szükségem valamire? – kérdezem, a szemérmest játszva.

Lenéz Evie-re.

– A hálószobában – javaslom. – Ott találkozunk.

Futni kezdek a szobámba, de elkap, és a vállára hajít. – Mintha a rövid lábaid le tudnának futni engem.

– Hosszú lábaim vannak a magasságomhoz képest! – vitatkozom.

Kuncog. –  Az enyémmel összehasonlítva?

– Talán az akartam, hogy elkapj.

A fenekemre csap, a hang visszahangzik a szobán keresztül. – Tudom, hogy azt akartad, hogy elkapjalak.

– Most, hogy elkaptál, mit szándékozol csinálni velem? – kérdezem, elővéve a legjobb buja hangsúlyomat.

– Hmmm – mormolja, az ágyra hajítva engem. A tükrökre pillant hálószobám tolóajtaján. – Azt hiszem, hátulról foglak megdugni, figyelve az arcod és a csinos cicijeidet a tükörben.

Összeszorítom a combjaimat. Igen, talán tetszik az ötlet.

– És aztán? – próbálkozom.

– Aztán ki fogok húzódni, és kinyallak, megízlelve az édes puncidat. Miután elélvezel, lefektetlek az oldaladra, és beléd csúszom, amíg mindketten el nem élvezünk újra – mondja mély hangon. – Aztán vissza fogok menni a klubházba, mielőtt Sin megöl.

Két órával később Tracker távozik.

Ez a napi edzésem.