2. Fejezet

KETTŐ

Fordította: Tony

LANA

Érzem magamon a tekintetét, de úgy teszek, mintha nem venném észre. Inkább az előttem levő gyönyörű kislányra koncentrálok. Clover a Wind Dragons Motoros Klub hercegnője. Az elnök, Sin, és belevaló felesége, Faye kislánya, akit mindenki véd és imád. Szénfekete hajával, mogyoróbarna szemével, és a legaranyosabb mosolyával már hat évesen olyan erőt képvisel, amivel számolni kell.

És én vagyok a dadusa.

Ma van a második alkalom, hogy vigyázok rá, de őszintén szólva nagyon élvezem. Eszméletlen érdekes látni, hogy ez a kicsi lány hogyan csavarja az ujja köré az MC összes pasiját. A francba, egy-két dolgot tanulhatnék tőle. Most éppen Arrow térdén ül, és türelmetlenül várja, hogy a férfi kicsomagolja az epres cukorkát, amit kivett a zsebéből, és a szájába dugja.

Csak az ő kedvéért hord magával cukorkát?

Jó a kiscsaj.

– Anyának ne áruld el – hallom Arrow halk, reszelős hangát.

– Nem fogom – válaszol Clover vigyorogva.

Magamban mulatva megrázom a fejem. Arrow, akit nemrég választottak meg a klub alelnökének, Anna pasija. Szerintem nagyszerűen összeillenek. Amíg Anna boldog, én is az vagyok, és egyértelmű, hogy odavan Arrow-ért. Mind a ketten bátrak és erősek, és Anna olyan, mint egy boldog cica, amikor Arrow a közelében van, és viszont. Arrow imádja, és megölne bárkit, aki bántani próbálja. Bárcsak nekem is lenne valaki ilyen.

Anna bátyja, Rake szintén klubtag, így találkozott Arrow-val, és azt hiszem, én is így kötöttem ki itt.

A pasik itt a Wind Dragons MC-ben ijesztőek, de mindig kedvesek voltak velem, habár egy kicsit basáskodóak. Tudom, hogy szeretik Annát, és mint a legjobb barátjára, rám is vigyáznak. Szeretek rájuk úgy gondolni, mint egy nagy családra.

Anna ajánlotta Faye-nek, hogy remek dadus lennék, és ami ennél is fontosabb, megbízhat bennem. Gondolta, hogy pénzre van szükségem, úgyhogy amikor Faye megkérdezett, igent mondtam. Igazából nem volt okom, hogy elutasítsam. De aztán, minél többet gondolkodtam rajta, annál inkább akartam. Faye-nek szüksége volt valakire, én pedig kedveltem, és segíteni akartam. És így Annával is több időt tölthetek. Mielőtt Clover dadusa lettem, hetente csak egyszer találkoztunk. Most gyakrabban látom, és még fizetnek is érte. Dupla haszon.

Aztán ott volt még Tracker is. Bármennyire figyelmen kívül akartam hagyni, alig vártam, hogy láthassam, még ha csak messziről is.

Arrow feláll, és leteszi Clovert a kanapéra.

– Mennem kell, hercegnő.

Clover lebiggyeszti az ajkát. – Máris? Miért?

– Hé, én itt vagyok – szólal meg Tracker tettetett sértettséggel.

Clover odafordul hozzá. – Tudom, Tracker bácsi, de nálad nincs cukorka.

A két férfi felnevet, és én is csatlakozom.

– Találkoznom kell Annával – mondja, megsimogatva a kislány fejét. – Holnap találkozunk.

Arrow felém fordul. – Jól vagy, Lana?

Bólintok. – Persze.

Miért ne lennék? Persze, nem látszom ideillőnek. Nem vagyok ideillő. Fekete hajam kócos kontyba fogva, olvasószemüveg van rajtam, semmi smink, farmer és kinyúlt fekete top. Az igazat megvallva, napi szinten általában jobban nézek ki, de be akarom bizonyítani magamnak, hogy nem érdekel, Tracker vonzónak tart-e vagy sem.

Nem érdekel.

Kicsit sem.

És ő sem.

– Szólj, ha szükséged van valamire – motyogja Arrow, a tekintete oda-vissza jár köztem és Tracker között, aztán elmegy.

– Itt vagyok, ha szüksége van valamire – mondja Tracker érdes hangon.

Le merném fogadni, hogy Arrow azt morogja: “Éppen ettől félek”, ahogy kilép az ajtón. Ahogy Arrow elmegy, Clover leül Tracker mellé, és megfogja a kezét. Én meg ott állok kínban, egyik lábamról a másikra állok, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Nincs más választásom, mint hogy ránézzek, és a tekintetem végigfut rajta.

A vállig érő haja ma kontyba van kötve, de sokkal rendezettebbe, mint amivel én büszkélkedhetek, és nagyon szexi. De hát ő mindig szexi. Van egyfajta vonzereje, aminek nem tudok ellenállni. És tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen. Kék szeme megállapodik rajtam, és kicsit összeszűkül. Bárcsak ne lenne olyan vonzó a borostája, de hát az. Ez a férfi egy magazin címlapjára termett, és tudatában is van a vonzerejének. Ugyanakkor egy menő, veszélyes motoros is – és ez az ellentmondás rendkívül vonzó.

– Clover – mondja Tracker. – Miért nem hozol színezőt és krétákat?

– Használhatom az egyik újat, amit tőled kaptam? – kérdezi izgatottan.

– Hát persze! – mondja, igazodva az izgatottságához. A kislány ujjongva leugrik a kanapéról, és elfut megkeresni a cuccait.

Tracker hozzám fordul.

– Ülj le, Lana! – parancsolja halkan.

Körülnézek a szobában, mielőtt leülök a kanapé másik végébe. – Oké.

– Nem harapok – mondja, és farkasvigyorral kivillantja fehér fogait.

Szerintem meg igen. És szeretném is, ha belém harapna.

A francba, de hülye vagyok.

– Mire gondoltál? – kérdezi, és látszik a túl-szép-hogy-igaz-legyen arcán, hogy jól szórakozik.

– Semmire – mondom vállat vonva. Nem szabad ennyire kimutatnom az érzéseimet. – Egész nap itt leszel?

Lehet, hogy ki kéne vinnem Clovert valahová. Nem jó, hogy itt ülök, és szenvedek valami miatt, ami soha nem lesz az enyém.

– Aha – válaszolja, miközben oldalra biccentett fejjel tanulmányoz. – Itt lakom.

– Igaz – mondom fészkelődve.

– Hogy megy a suli? – kérdezi hátradőlve a kanapén. Még nem szereztem meg az üzleti diplomámat. A középiskola után dolgoztam, és anyámnak segítettem ahelyett, hogy egyenesen egyetemre mentem volna. Így itt vagyok huszonöt évesen, és még mindig egyetemre járok. De nem bánom, örülök, hogy tanulhatok.

– Most szünet van – mondom. – Nemrég kezdődött.

Tágra nyílt szemmel bólint.

– Tényleg. Anna mondta, csak elfelejtettem. – A nyelve végigfut az alsó ajkán, én pedig nem tehetek róla, megbámulom. – Szóval itt leszel minden nap vigyázva Cloverre?

Megrázom a fejem. – Nem, csak négy nap egy héten. Amikor szabad vagyok.

Őszintén szólva nem tudom, Faye miért akarja, hogy itt vigyázzak Cloverre. Mindig van itt valaki. Anna mondta, hogy napközben, amikor Clover itt van, a klubház egész családias, mindenki jól viselkedik, de ahogy leszáll az este, már semmi nem számít. Ez még mindig nem magyarázza meg, hogy miért nem Faye házában kell vigyáznom Cloverre. Szerintem biztonságosabb és csendesebb lenne, de hát Faye a főnök. Félek, hogy még nem bízik meg bennem teljesen, és azt akarja, hogy a biztonság kedvéért más is legyen a környéken.

És nyilvánvalóan van néhány előnye is, hogy a klubházba kell jönnöm. Bámulhatom Trackert, amikor nem figyel, és fáj kimondanom, de ki is használok minden lehetőséget. Anna is többet van itt, mint máshol, így nem kell keresnem, ha találkozni akarok vele.

– Az jó – válaszol Tracker. Nem kerüli el a figyelmemet, ahogy a tekintete a mellemre, aztán lejjebb siklik a combomra. Hirtelen szikrázni kezd a feszültség a szobában. Gyorsan elfordulok, és megkönnyebbülök, amikor Clover könyvekkel és tolltartóval a kezében visszatér a szobába. Leül mellém, és megmutogatja a kifestőkönyveket, amiket Trackertől kapott. Érzem magamon Tracker tekintetét, de én csak Cloverre figyelek. Legalábbis megpróbálok.

– Játszani akarok – szólal meg Clover tizenöt percnyi csendes színezés után.

– Jó ötlet! – vágom rá. Tracker elvigyorodik, teljesen tisztában van vele, milyen feszült vagyok a közelében.

– Mit szólnál bújócskához? –néz le a férfi a kislányra. – Te elbújsz, és meg megkereslek.

Figyelem, ahogy Clover vigyorogva felugrik a kanapéról, és eltűnik a folyosón. Visszanézek Trackerre, és látom, hogy ő is engem néz. – Kérdezni akarok valamit.

– Mit? – kérdezem, és feltolom a szemüveget az orromon.

Megint fészkelődök, ahogy lazán tetőtől-talpig végignéz, a szája sarka pedig felkunkorodik. – Ráérsz, miután itt végeztél?

Ráérek-e? Kinyitom, aztán becsukom a számat. – Miért?

– Elvinnélek egy körre – mondja, és megnyalja az alsó ajkát.

– Egy körre? – ismétlem meg lassan. Piszkos gondolataim támadnak.

Bólint, a szeme szórakozottan csillog. – Igen. El akarlak vinni a motoromon.

Intenzív pillantásából tudom, hogy ez valami fontosat jelent. Nem sokat értek a klubbeli életéből, csak kis részleteket, amit láttam, vagy Anna elmondott. A gyomrom izgatottan remegni kezd, ahogy elképzelem, hogy köré fonom a karom, a hajam pedig lobog a szélben. De aztán eszembe jut Allie, és a pillangók kiröppennek, a gyomrom pedig összeugrik. Mindig ez a gond Trackerrel.

Nem szingli. Még ha azt is mondja, nem az. Allie mindig ott van. Néha az oldalvonalon, néha előtérben, de mindig ott van.

Miért pont ez a nő? Bárki más lehetne. Nem osztozom Trackeren, vagy bármelyik férfin. Olyan férfit akarok, aki csak rám figyel. Azt hittem, ez egyszerű kérés, de úgy tűnik, nehéz teljesíteni. Az, hogy nehezen bízok meg a férfiakban, szintén nem segít. Én olyan csendben-szenvedő-mindent-magamban-tartó fajta ember vagyok. Nehezen adom ki magam, valószínűleg ezért is vagyok szingli.

– Mi van Allie-vel? – kérdezem. Kíváncsi vagyok, mit válaszol.

Anna mondta, hogy hol együtt vannak, hol nem, és ez már így megy évek óta. Nekem ez elég zavarosnak hangzik. Olyan bonyodalom, amire nekem nincs szükségem, és nem is akarok, bármennyire is vonzódom hozzá.

Veszettül akarom őt. De Tracker rossz hírű. Gondolok rá. Álmodok róla. Fantáziálok róla. De megtartom a távolságot. Miért? Mert van annyi eszem, hogy tudom, nincs jövőnk. Az agyam csak egy dolgot mond – maradj távol -, de lejjebb a déli rész teljesen mást mond – hívd be. Benedvesedek, hacsak rá gondolok. Ekkora hatalma van felettem. Vége lesz valamikor a sóvárgásnak? Kibaszottul remélem.

Az igazság az, hogy valószínűleg ilyen hatással van minden nőre. Allie-t is beleértve – ezért is teszek meg mindent, hogy ne bátorítsam flörtölésre és kitartásra, ami egyre erőteljesebb lett, és egyre nehezebben állok neki ellen.

Tracker összevonja a szemöldökét, és álmodozó szemeiben bosszúság jelenik meg. – Allie és köztem vége. Már nem járok vele.

De meddig? Nem akarok keresztbe tenni a kapcsolatuknak. Amíg Tracker bizonygatja, hogy vége van köztük, Allie teljesen mást gondol, ami azt sugallja, hogy a férfi hamis reményekkel kecsegteti. Miért akarnék egy ilyen pasit? Ennél többet érdemlek.

Harcolok saját magammal. Imádkozom, és csak remélni tudom, hogy az eszem nyer a testemmel szemben.

– Oké – mondom lassan. – Hát…

Nem tudom, mit mondjak. Az elutasítás csak nem akar az ajkamra jönni. Nem jön ki hang a torkomon, a testem most is cserben hagy.

A szeme és szája ellágyul, ahogy észreveszi a belső csatámat. – Úgy gondoltam, talán te és én…

Mit? Szexelhetnénk?

Azt hitte, biztosra mehet?

Úgy értem, tudnia kell, hogy vonzódom hozzá, nem? Nem tudok ellenállni az izgalomnak, ha arra gondolok, hogy vele vagyok. Már az érintése gondolatától is elvörösödök, és feléled a vágyam. Fel akarom fedezni ezt az oldalamat, vele.

Aztán valami belém hasít. Azt akarja, hogy a pótcsaja legyek? Fáj a gondolat. Akármilyen bénán hangzik, nem a pótcsaja akarok lenni, hanem az örök. A felesége. Az old ladyje, ahogy Faye-től hallottam.

Ja, álomvilágban élek. És ha Tracker tudná, mire gondolok, tuti az ország másik felébe menekülne. Azt sem tudom, mit gondol az elköteleződésről. Amennyit hallottam, nem igazán volt hűséges Allie-hez, ami megint csak ellene szól. A hűtlenség megbocsáthatatlan a számomra. William volt az első és egyetlen hűtlen szemétláda, akivel dolgom volt. Ha Trackernek rendben van az, ha egy lánynál alszik, aki törődik vele - akkor is, ha egy hatalmas kurva -, akkor nem érdemes rá időt pazarolni.

– Nem hiszem, Tracker – válaszolom, mielőtt még befejezhetné a mondatot, de közben lehajtom a fejem. Fáj kimondanom, mert igazából igent kiabálnék. Megerősítem az elhatározásomat, és elhessegetem azokat a gondolatokat.

– Miért nem? – kérdezi halkan. – Láttam, hogyan nézel rám.

Igen, tudja. Hát persze, hogy tudja.

Nem csoda, hogy azt hiszi, csak úgy felpattanok a motorja hátuljára.

Tudja.

És nem hiszem el, hogy kimondta. Vörös arccal úgy döntök, figyelmen kívül hagyom a mondatát, és a folyosó felé mutatok. – Menj, keresd meg!

Feláll, aztán leguggol elém, a kezei a combomon pihennek. – Kibaszott jók lennénk együtt, ugye tudod?

Tudom. Amíg tartana.

Aztán otthagyna, hogy vállaljam a következményeit annak, hogy engedtem neki.

Összetörné a szívem.

– Igen, de meddig? – válaszolom, és mosolyt erőltetek az arcomra, ami azonban nem éri el a szemem. – Nem akarok csak egy újabb nő lenni, Tracker.

Villogó szemmel tanulmányoz. – Nem hiszem, hogy ennyi erőfeszítést tennék egy egyéjszakás kalandért, Lana.

Elgondolkodok. Mi vagyok neki? Csak egy játék? Nem tudom. Bárcsak tudnám, mi jár a fejében, de egyébként sem állok készen, hogy odaadjam a szívem ennek a férfinak. Olyan valakire van szükségem, akiben megbízhatok, akiről tudom, hogy hűséges lesz hozzám. Amikor hallgatok, felsóhajt.

– Szerencsére türelmes ember vagyok – motyogja, és olyan finoman simogatja végig az arcomat, hogy meglepődök. Feláll, és elkiáltja magát: - Clover, aki bújt, aki nem, jövök!

Próbálom elrejteni a vigyorom, miközben figyelem, ahogy végigjárja az egész klubházat, Clovert keresve. Valószínűleg a konyhában bújt el, mert hallom a nevetést – Tracker mély kuncogását és Clover magas visítását – onnan kiszűrődni. Egy pillanatra elképzelem, hogy ez a mi házunk, és ő a mi lányunkkal játszik.

Éééés, ezért vagyok olyan jó író. Hatalmas képzelőerőm van.

A francba.

*   *   *

– Ez a hely hatalmas – jegyzem meg, ahogy körbesétálok a klubházban. Már voltam itt többször, de még soha nem vezettek körbe. Megállok egy fal előtt, ami tele van rendőrségi fotókkal. – Ezt ízlésesnek tartjátok?

Tracker Cloverrel a vállán felnevet. – A dicsőségfal.

– Nagyon fiatalnak látszol itt – nézek rá.

Bólint. – Tizenkilenc voltam. Csak verekedés volt. Nem vagyok drogbáró, vagy ilyesmi.

– Jó tudni – válaszolok abban a pillanatban, hogy Clover megkérdezi: - Mi az a drogbáró?

Tágra nyílt szemmel nézek Trackerre. Ő megáll, aztán megszólal: - Én nem mondtam ilyet.

– De igen!

Leemeli a válláról a kislányt, és elkezdi csikizni. Hamar elfelejti a kérdést. Tracker helyeslően bólint, és Clover kezét fogva elindulunk kifelé, a bekerített nagy terület hátsó részéhez, mert van ott egy füves terület, és Tracker oda mutat. – Itt leülhetünk ebédelni.

– Piknik! – kiált fel Clover. – Szeretek piknikezni!

Trackerre pillantok. – Mit eszünk ezen a pikniken?

Előhúzza a telefonját. – Amit csak akarsz.

– Kit hívsz? – kérdezem gyanakodva. Felhív valami random nőt, hogy hozzon nekünk kaját? Tudom, hogy a klubnak vannak macái, mert Anna beszélt róluk. Kétségtelenül Rake foglalkozik velük a legtöbbet, de ez nem jelenti azt, hogy Tracker nem. Ettől komolyan dühbe gurulok.

– Egy jelöltet.

Ó, akkor jó.

– A jelöltek ebédet is szállítanak? – kérdezem kíváncsian. Nem igazán értem a különböző szerepeket a klubban. Tudom, hogy van hierarchia, de fogalmam sincs, hogy mi az.

– Azt csinálják, amit mondunk nekik – mondja Tracker határozottan. Ejha! Nem hangzik túl jól. Miért jelentkezik valaki erre önként?

– Hogy lesz valaki jelölt? – kérdezem.

Egy ideig tanulmányoz. – Miért kérdezed? Csatlakozni akarsz?

Nevetek az incselkedésén. – Csak kíváncsi vagyok.

– Attól tartok, nem mondhatom el – mondja halkan. – De azt megmondhatom, hogy nem kellemes.

– Akkor miért akarják? – kérdezem.

Elmosolyodik, ami eléri a szemét is, engem pedig majdnem elvakít. – Testvériség vagyunk. Egy család. Támogatjuk egymást mindenben. Itt nincs ítélet, csak elfogadás. Ki ne akarná ezt?

– Azt hallottam valahol, hogy a jelölteknek meg kell verekedniük, hogy bizonyítsák, valóban méltók, és így fogadják be őket.

Tracker mosolyog, látszik, hogy jól mulat, de nem szól semmit.

– Mit szólnál szendvicsekhez? – váltok témát. – Clover szereti a sonkás-sajtosat.

– Oké, még valamit? – kérdezi, a gombokat nyomkodva.

Megkérdezem Clovert, aki sushit akar. Szerintem túl sokat lóg Annával, és Tracker is egyetért velem.

– Nem kell dolgoznod? – kérdezem a tenyeremre támaszkodva.

– Ma nem – válaszol.

Harminc perccel később egy takarón ülünk kint a kertben, élvezzük a meleget, és sushit meg szendvicset eszünk, amit Blade hozott. Blade az egyik legújabb jelölt, és Anna mondta, hogy ez az igazi neve, ami érdekes. Clover a babáival játszik, és üdítőt iszik. Tracker beszédbe elegyedik velem, kérdéseket tesz fel rólam, és szinte csüng a szavaimon.

– Miért választottad az üzleti tanulmányokat? – kérdezi, és egy tonhaltekercset dob a szájába.

– Egy nap szeretnék saját üzletet nyitni – mondom. – De ez még eléggé képlékeny, úgyhogy bármerre nyithatok.

Bólint és Cloverre néz. – Talán nyithatnál egy saját napközit.

Kibuggyan belőlem a nevetés. – Azt nem hiszem. Szeretem a gyerekeket, és ők is szeretnek engem, de nem hiszem, hogy működtetni tudnék egy napközit, vagy ilyesmit. Bele is őrülnék.

– Tényleg? – kérdezi meglepetten. – Nagyon jól bánsz vele.

– Köszönöm – mondom lehajtott fejjel. – Vele könnyű. Nem hiszem, hogy minden gyerek ilyen klassz, mint ő.

Clover felkel, és egy pillangót kerget, Tracker pedig kihasználja az alkalmat, és odasúgja. – Nem hiszem, hogy kapsz még munkát dadusként – mondja, és végignéz rajtam.

– Tessék? Miért nem? – kérdezem.

– Mert túl szép vagy – mondja nevetve. – Melyik nő akarná, hogy a férje közelében legyél egész nap?

– Faye – mutatok rá.

– Igen, de Sin soha nem csalná meg, emellett mindannyian ismerünk – mondja. – Tudjuk, hogy jó kislány vagy.

– És azt te honnan tudod? – Nem tudom megállni, hogy ne kérdezzem meg.

Tracker lassan elmosolyodik, összehúzza a szemét. – Ismerem a nőket, Lana. Ráadásul Anna állandóan rólad beszél. Már velünk vagy egy ideje, nem vagyunk idegenek. Tudom, hogy te jó vagy.

– Pontosítsd a jót – válaszolom. –Rengeteg jó nő van, aki szeret szabad és nyitott lenni… szexuálisan.

Bólint. – Tudom. Jó tudni, hogy te is. De nem minden nő gondol másokra ugyanígy. Ahogy nem minden férfi jó, úgy minden nő sem. És nem feltétlenül a szexualitásról beszéltem, azt te hoztad fel.

Tényleg.

– Igaz – motyogom.

Kíváncsian rám pillant. – Kibaszott aranyos vagy, ugye tudod?

Lenézek a fűre az ujjaim között, és kitépek néhány szálat. Kerülöm a tekintetét. – Köszönöm.

Zavarba jövök a bókjától, de jó hallani, és tetszik, amilyen érzéseket kelt bennem.

– Ne nekem köszönd, hanem édesanyádnak – incselkedik, aztán az ujjával felemeli az államat. – Feltételezem, tőle örökölted a vonásaidat?

Elhúzom az arcom a kezétől, és Cloveren tartom a szemem, aki a közelben játszik. – Tényleg hasonlítok rá egy kicsit.

– Szeretem, amikor engem nézel – mondja csendesen, amitől a tekintetem visszavándorol rá. A tekintetéből látom, hogy őszintén beszél. Szereti, ha ránézek.

– Miért? – kérdezem.

Megemeli a szemöldökét. – Tudod, miért. Itt vagy mellettem, úgyhogy ne tettesd, hogy ne érzed.

Mindig ilyen egyenes volt?

– Fogalmam sincs, miről beszélsz – hazudom.

Morgás tör fel a torkából. – Ne hazudj nekem, Lana. Olyan erős köztünk a vonzás, hogy csak idő kérdése, hogy mélyen benned legyek.

Tágra nyílik a szemem. – Tracker, nem beszélhetsz így velem!

– Pedig megtettem – válaszolja önelégülten. – Jobb, ha hozzászoksz. Rohadtul kimondhatom, amire gondolok.

– Veszem észre – mondom szárazon. – Semmi nem gátol meg, igaz?

Vállat von. – Nem törődöm azzal, hogy mit gondolnak az emberek, akik pedig fontosak nekem, azok meg elfogadnak olyannak, amilyen vagyok.

Elmosolyodok. – Jó válasz. Ez tetszik.

– Helyes. Most pedig mondj magadról valamit, amit még nem tudok.

– Honnan tudjam, hogy mit tudsz már rólam, és mit nem? – támadok vissza.

Cloverre pillant, mielőtt válaszol. – Pontosan. Valami olyasmit, amit nem sokan tudnak. Egy titkot.

Elgondolkodva nézek le a fűre. – Amikor először megláttalak, úgy gondoltam, hogy egy magazin címlapjára való vagy.

Felnézek, és látom, hogy szélesen vigyorog. – Erről nem tudok, de kibaszottul örülök, hogy tetszik, amit látsz. Amikor én először megláttalak, úgy gondoltam, gyönyörű vagy. Nem igazán az én típusom, de feltűnő voltál a sötét hajaddal és szemeddel, a kicsi, de dögös testeddel. Ártatlanság sugárzott belőled. Annát nézted, és azonnal láttam, hogy nagyon közel álltok egymáshoz. Nem olyan vagy, mint a szokásos nők, akiket a klub körül látok.

– És ez jó vagy rossz? – kérdezem csendesen.

Tracker elvigyorodik. – Majd elválik.

Nem tudom, mit mondjak, de szerencsére Clover félbeszakít.

– Szomjas vagyok! – mondja.

Odaadok neki egy dobozos üdítőt, segítek kibontani a szívószálat, és beledugni a lyukba. – Tessék.

– Köszi, Lana – mondja, aztán Trackerre néz. – Tracker bácsi, anyu azt mondta, neked tetszik Lana.

Tracker kuncog, én pedig érzem, hogy felforrósodik az arcom.

– Ezt neked mondta? Vagy hallgatóztál? – kérdezi Tracker Clovertől, mire bűnbánóan felsóhajt. – Hallgatóztam.

Tracker hátravetett fejjel nevet. – Bajban vagy, Clover, és anyukád is. Megmondhatod neki, hogy én mondtam.

– Oké – mondja tágra nyílt, ártatlan szemekkel, aztán visszatér a játékhoz.

– Basszus, de aranyos – mondja Tracker, és hallom a hangján, hogy mosolyog. – Akarsz majd gyerekeket?

Bólintok. – Persze. Kettőt.

– Kettőt – ismétli, oldalra billentett fejjel. – Tehetek róla.

Várjunk, úgy érti…?

Úgy döntök, ezt a megjegyzést figyelmen kívül hagyom, és még egy órát beszélgetünk Trackerrel, amíg kap egy telefonhívást, és el kell mennie.

Amikor rájövök, hogy nem akarom, hogy elmenjen, gondolatban felpofozom magam. Nehéz tartani tőle a távolságot, de muszáj megtennem.

– Bemenjünk, és olvassunk? – kérdezem Clovert, és összehajtom a plédet.

– Igen – válaszol, és megdörzsöli a szemét. – Lehet, hogy szundizom is egyet.

Imádom ezt a gyereket.