3. Fejezet

HÁROM

Fordította: Tony

LANA

Amikor másnap megérkezem a klubházba, csinosabban vagyok öltözve, és bosszant, hogy ennyire erőlködöm. A kedvenc farmerem és pántnélküli felső van rajtam, a hajamat leengedtem és kifésültem. A szemüvegem alatt vékonyan kihúztam a szemem, és a szempillámat is kifestettem. Betehettem volna a kontaktlencsémet is, de utálok vele próbálkozni. Ahányszor megpróbálom, állandóan szemen szúrom magam. Azonkívül, szerintem jól áll a szemüveg.

Faye éppen Clovert reggelizteti a konyhában, amikor belépek. Felnéz, és elmosolyodik. – Jó reggelt, Lana!

– Jó reggelt! – köszöntöm az elnök gyönyörű feleségét, aztán lepillantok Cloverre. – Jó reggelt, Clover! Milyen csini vagy ma!

Rózsaszín hercegnőruhát visel, és korona van a fején. – Köszi, Lana!

Amikor elfordítom a fejemet, egy sötétszürke borítós könyvet pillantok meg a konyhapulton. Egy vonzó, félmeztelen férfi van rajta. Felveszem és tanulmányozom, végigfut rajtam a borzongás. – Tetszik ez a könyv?

Faye arca felragyog. – Igen! Olvastad már? Felénél tartok, és alig tudom letenni. Zada Ryan gyorsan a kedvenc írónőm lett.

– Nem, még nem – hazudom a szemébe, mert nemtudom, mi mást mondhatnék.

– El kéne – mondja tágra nyílt szemmel. Ellép Clovertől, és odasúgja: - Néhány dolgot el se tudok hinni, ami a regényben történik. És a francba is, a nő tényleg tudja, hogyan kell szexjelenetet írni. Néhányat már ki is próbáltam a férjemmel. Hidd el, egy kicsit sem panaszkodott.

Érzem, hogy az arcomba szökik a vér a gondolattól.

Hűha, egy kicsit túl sok az infó.

– Ó – ennyit bírok kinyögni. – Jól… hangzik.

Faye csak nevet válaszul. – A férfiak olyan dominánsak. Ez dögös. És a történet is mindig magával ragadó és egyedi. Sokat olvasol?

Bólintok, ez legalább olyan kérdés, amire tudok válaszolni. – Igen, legalább egy könyvet hetente.

– Könyvklubot kéne indítanunk – mondja, és összehúzott szemmel bólint. – Motoros csajok könyvklubja. Nagy dolog lenne, mondhatom.

Én nem vagyok motoros csaj, de inkább nem mondom.

– El kéne olvasnunk néhány motoros könyvet, aztán kitárgyalni a pontosságukat – mondja vigyorogva. – Soha nem olvastam egyet sem, mert a többségük nem helytálló. Szóval inkább maradtam a kortárs romantikusoknál. Azokat szeretem, ahol a hősnő cinikus és szabadszájú, emiatt a főhősnek sok szarságot kell elviselnie.

Összeszorítom a számat, hogy visszatartsam a nevetést. – És Sinnek is sok szarságot kell elviselnie?

Elmosolyodik. – Képzelheted!

– Olyan cukik vagytok ti ketten! – bököm ki.

Jókedv suhan át az arcán. – Még soha nem neveztek cukinak, legalábbis a szemembe nem. Kedvellek, Lana.

– Én is kedvellek – válaszolom, és félénken lenézek.

– Dex – vagy Sin, ahogy mindenki hívja itt – és én együtt nőttünk fel. Volt egy egyéjszakás kalandunk, és aznap éjjel teherbe estem Cloverrel – mondja vigyorogva. – Azóta keserítem az életét.

Elkerekedik a szemem. – Ez aztán a történet!

– Fogalmad sincs, milyen – válaszolja.

– Lana! – kiabál Clover, figyelmet követelve magának. – Hogyhogy nem hercegnőnek öltöztél?

Zavarodottan nézek Faye-re. Miért kellett volna hercegnőnek öltöznöm?

– Ma van Emily bulija, emlékszel? – mondja Clover tapsolva. – Ezért vagyok hercegnő. Motoros hercegnőnek akartam öltözni, de apa nem engedte.

Igaz, a francba. Elfelejtettem. Ma szülinapi zsúrra kell vinnem.

Motoros hercegnő? Olyanról még nem hallottam.

Faye nevet, mire visszafordulok felé. – Elfelejtetted, mi? A meghívó a címmel a hűtőn van. Csak oda kell menned, leülni, amíg ők játszanak, aztán hazahozni. Menni fog?

Bólintok. – Persze. Könnyűnek tűnik.

Faye megpuszilja a lányát. – Bárcsak ott lehetnék veled ma, Clover, de tudom, hogy Lanával is jól fogod magad érezni.

– Tudom, hogy néha dolgoznod kell, mami – válaszol Clover.

– Megígérem, hogy a következő zsúrra én viszlek – mondja Faye a lányának. – Az ajándék a tévé tetején van, Lana. Hívj, ha bármi probléma van. És sok szerencsét!

– Jól leszünk, igaz, Clover?

Clover válaszul vigyorog.

– Tessék – mondja Faye, és a kezembe nyomja a könyvet. – Olvasd el! Szeretni fogod!

– Ó, dehogy – mondom, és próbálom visszaadni a kezébe. – Hiszen még olvastad.

– Nem, nem, ragaszkodom hozzá. Már másodszor olvasom – mondja nevetve. – Majd visszaadod, ha végeztél. Nem fogod megbánni!

Félszegen mosolyogva elveszem a könyvet, és közbe hihetetlenül kényelmetlenül érzem magam.

Anya és lánya még egyszer elköszönnek, miközben én kicsit rendet rakok a konyhában.

– Ó, és Lana… - szólal meg Faye, ahogy felkapja kézitáskáját. Ügyvéd, és most egy hivatalos, mégis szexi fekete kosztümöt visel, ami kiemeli az idomait. Érthető, hogy Sin miért őt választotta. – Az egyik srác elvisz titeket.

– Ó, tudok vezetni, nem probléma – mondom azonnal.

Faye vállat von, szemében derű csillan. – Ő ajánlkozott.

Integet, és kilép a bejárati ajtón, engem meg otthagy állva.

– Ki ajánlkozott? – kérdezem magamtól.

– Én – mondja Tracker, odasétálva hozzám egy szál bokszerben, álmos vigyorral a képén.

A tekintetem fellobban, ahogy befogadom a teste látványát.

Hűha. Mármint… hűha.

Egyáltalán nem testes, inkább vékony, szikár és formásan kidolgozott. Tökéletesen izmos. Tele van tetoválásokkal. A legnagyobb a vállán kezdődik,és beborítja a jobb mellét. Egy zsákmányra leső művészi sast ábrázol, szemében éhség és halál. Füst és felhők veszik körül, és az izmok adnak neki formát és kiterjedést. Lenyűgöző. Kisebb tetkók díszítik a nyakát, egy pedig az alkarját takarja a csuklójától a könyökéig.

Legszívesebben minden egyes tetkón végighúznám a nyelvem.

– Hmmm – motyogom, és most a szexi V alakra összpontosítok. – Jó reggelt! – Fincsi.

– Jó reggelt, Lana! – mondja, jókedv csendül a hangjában.

Felnézek, felocsúdok az ábrándozásból, és elvörösödök, mivel rajtakapott, hogy bámulom. – Szia!

– Nem jössz ide egy reggeli ölelésre és csókra?

Mielőtt kinyithatnám a számat, hogy tiltakozzak, hozzáteszi: - Az arcomra.

– Nem – mondom. Minden akaraterőmre szükségem van, hogy elutasítsam. – Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

Felvonja a szemöldökét. Azt hiszem, tényleg meglepődött. Úgy értem, hát persze. Hány nő mondana nemet erre? Csak a jó öreg, őrült én.

– Csak egy ölelés, Lana.

Látszik, hogy próbára akar tenni. Ha nemet mondok, tudni fogja, hogy félek, nem tudok ellenállni. De ha viszont megölelem, tényleg félek, hogy nem tudok neki ellenállni. A makacsságom győz.

Hozzálépek, karjaimat a meztelen dereka köré fonom, és mellkasára hajtom a fejem. Esetlennek és feszültnek érzem magam eleinte, de aztán megnyugszik a testem. Olyan természetes. Megcsókolja a hajam, én pedig felsóhajtok. Amikor kezdem egy kicsi túl kényelmesen érezni magam ebben a helyzetben, elhúzódom. Egy pillanatig állok csendben, kényelmetlenül egyik lábamról a másikra állok.

– Nem is volt olyan rossz, igaz? – mondja mosolyogva.

– Nem volt kibírhatatlan.

Ugatásszerűen felnevet.

– Úgy hallottam, ma szülinapi kiküldetésünk van – motyogja, kék szeme lágy és álmos.

– Úgy hallottam, önként jelentkeztél – válaszolom kaján arckifejezéssel.

– Faye-nek be kellene fognia a száját – mondja melegség nélkül. – Csak úgy gondoltam, jó ötlet, ha valaki elkísér. Hogy biztosan ne kerülj bajba.

A szememet forgatom. – Anna az, aki mindig bajba kerül, nem én.

– Meglátjuk – mondja kisfiús vigyorral. – Szedd össze a hercegnőt, én meg gyorsan lezuhanyozom.

Feltolom a szemüvegemet, és az agyamon képek futnak át, ahogy a zuhany alatt áll. – Oooké.

Szép volt, Lana. Utálom, hogy ilyen ideges vagyok körülötte.

Újabb mindentudó mosoly, aztán elindul a fürdőszoba felé.

Én meg persze csak állok ott, és nézem a meztelen hátát, ahogy távolodik. Néhány nőnek a has tetszik, másoknak a szép szemek. Azok nekem is tetszenek, de igazán a szexi, erős, izmos hátakért vagyok oda.

És Tracker háta dögös. Széles, napbarnított, kidolgozott és tetovált.

A rám bámuló bonyolult sárkánytetkó vad és szimbolikus.

A Wind Dragons MC.

Emlékeztető, hogy ő is közéjük tartozik.

És én ki vagyok?

Anna barátja. Clover dadusa.

Nem tartozom egyik motor hátsó ülésére sem. Én csendesebb, egyszerűbb életet élek. Van magánéletem. De van titkom is. Végigfuttatom a kezem a könyv borítóján, amit Faye nyomott a kezembe.

Amikor azt mondják, vigyázni kell a csendes emberekkel, szerintem rám gondolnak.

Az emberek azt hiszik, prűd, szűzies és ártatlan vagyok. És lehet, hogy így van, de a gondolataim nem azok. Inkább gátlástalanok, fantáziadúsak és kreatívak.

Így lettem Zada Ryan, az erotikus-romantikus bestseller író.

*   *   *

Anyámon kívül senki nem tudja, hogy én vagyok Zada Ryan, még Anna sem. Még a középiskolában kezdtem el írni, miután ő elment, és azóta is írok. Szexről írtam. Sokat. A gondolataim nagyon el tudnak szabadulni, és minden fantáziám, gondolatom és álmom a papíron végezte. Nem voltam szűz, de nem voltam éppen tapasztalt sem, szóval sokat kutattam. Könyveket olvastam, filmeket néztem és párokat tanulmányoztam. Mindig figyelem a körülöttem levőket. Nem zavar a karrierem, de névtelen akarok maradni. Ez egy titkos oldalam, amiről csak én tudok – ez az enyém, és nem akarom megosztani senkivel.

Amikor elküldtem a kéziratomat egy ügynöknek, nem gondoltam, hogy tetszeni fog neki. De így lett. Amikor egy kiadó ajánlatot tett, a fellegekben jártam. A pénz elképesztő volt, de megcsináltam volna ingyen is. Ez volt az álmom.

Soha nem gondoltam volna, hogy a könyveimnek ilyen nagy sikere lesz. Már olyan sok könyvet írtam, hogy a kiadó az elmúlt másfél évben kéthavonta kiadott egyet.

Kifizettem az anyám házát. Vettem egy autót. Amíg felnőttem, anyámnak és nekem mindig gondot okozott a pénz, szóval el sem tudom mondani, milyen jó érzés, hogy nem kell aggódni a pénzügyek miatt, és hogy tudom támogatni anyámat azok után, amit értem tett. Egyedülálló anyaként rengeteg áldozatot hozott, keményen dolgozott, hogy mindenem meglegyen, én pedig meg akartam ezt hálálni neki.

Nem maradt túl sok nekem utána, de ez tökéletesen megfelelt. Amikor Anna javasolta, hogy legyek Clover dadusa, nem mondhattam nemet, mert akkor el kellett volna mondanom, hogy már van keresetem. Jelenleg nincs semmi határidőm, azon kívül, amit én állítok magamnak, és tényleg nem volt jobb tennivalóm. Az igazat megvallva, elég csúnya írói válságban vagyok. Kellett volna valami új könyvötlet, de nem jött, ezért úgy gondoltam, jót fog tenni, ha valami mást csinálok. Nincs képesítésem, vagy ilyesmi. Nem is tudok sokat a gyerekekről, de szeretem őket, és úgy tűnik, ők is szeretnek engem. Ráadásul megbízható voltam. Szóval megnéztem a Google-ben, hogy a Cloverrel egyidős gyerekek mit igényelnek.

Emellett, az a döntés, hogy kimozdulok a lakásból jó ötlet volt, mert általában, ha nem vagyok suliban, csak otthon ülök és írok. Annán kívül nincsenek igazán barátaim, és ebben a városban éltem egész életemben. Ez szomorúan hangzik, de introvertált személyiség vagyok, és jól elvagyok magamban. Anna visszatérése azonban arra késztetett, hogy keressek saját lakást és önállósodjak. Itt az ideje.

– Lana?

Majdnem elfelejtettem, hogy Clover itt van. Micsoda dadus vagyok. – Szia, prücsök!

– Bekapcsoltam a tévét – mondja a nappali felé mutatva. – Az Adventure Time megy. Nézed velem?

– Nézhetjük, amíg Tracker elkészül, de aztán mennünk kell, oké?

Felhorkan. – Miért jön Tracker bácsi?

Tágra nyílik a szemem. Tudom, hogy szereti Trackert, így megdöbbent a kislány kicsit heves megnyilvánulása. – Miért, nem szeretnéd, hogy jöjjön?

Közelebb lép hozzám, pufók kis kezét az enyémre teszi, és lehalkítja a hangját. – Lesz ott egy fiú, aki tetszik. A fiúk nem hercegnők lesznek, hanem kalózok. Tracker bácsi el fogja ijeszteni. Ő mondta.

Összeszorítom az ajkam, hogy visszafojtsam a nevetést. – Egy kicsit még fiatal vagy a fiúkhoz, Clover drágám, nem gondolod? – Rákacsintok. – Tíz éven belül mindet meg fogod őrjíteni.

Felsóhajt, és idegesen felfújja az arcát. – Apa azt mondta, hogy egyik fiú sem mer majd a közelembe jönni.

Az apjának igaza van. Nem hiszem, hogy bármelyik fiú vagy férfi szívesen randizna egy MC elnökének lányával, hacsak nem hülye. Sin pokoli ijesztő. A többieket ne is említsük a klubban – Arrow-t, Trackert, Rake-et, Irisht, Ronant, Trace-t, Vinnie-t és a többieket.

Kíváncsi leszek, ki mellett fog kikötni majd egy nap. Remélem valaki olyan lesz, aki megérdemli.

– Hát, szerintem egyelőre még nem kell emiatt aggódnod – mondom, mert nem tudom, mi mást mondhatnék.

– Lehet – mondja, aztán fülig érő szájjal rám vigyorog. – Ráadásul a mami is az én oldalamon fog állni!

Felnevetek, helyeslek, aztán elhessegetem a nappali felé. – Nézzük a tévét!

Majdnem tizenöt perce nézzük a tévét, amikor Tracker feltűnik, friss illattal, sötét farmerban és fehér pólóban. A haja még nedves, sötétebbnek tűnik, mint máskor, és hátul kontyba van fogva.

Felemeli az állát. – Én kész vagyok, ha ti is.

Egy pillanatig megengedem magamnak, hogy bámuljam. Hogy tudnék ellenállni egy pasinak, aki ilyen jól néz ki, ilyen jó az illata, akar engem, ilyen vonzó, és könnyű vele beszélgetni?

Elszakítom tőle a tekintetemet. – Gyerünk! Úgy tűnik, gyerekzsúrra megyek egy motoros hercegnővel és egy vagány motorossal – mondom, aztán megállok. – Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer kimondom ezt a mondatot.

Tracker ajka felfelé kunkorodik. – Nem akarjuk, hogy a motoros hercegnő elkéssen, ugye?

Egyikükről a másikra nézek, felsóhajtok, aztán mutatom az utat.

*   *   *

– Hogy érted, hogy nem tetszik, ahogy az a fiú ránéz? – kérdezem hitetlenkedve. Clovernek igaza volt, Trackernek otthon kellett volna maradnia. Úgy viselkedik, mint egy túlféltő, paranoiás apa.

– Nem láttad, hogy nézett rá? – kérdez vissza Tracker összehúzott szemmel. – Idősebb, mint ő. Miért játszik Clover egy nála idősebb krapekkal?

A szememet forgatom. – Hét éves, Tracker. Hét.

Összefonja a kezét a mellkasa előtt, és le nem veszi a szemét Cloverről. – Ja, persze, de ő meg csak hat. Hol van a kölyök apja? Lehet, hogy halálra kéne ijesztenem, biztos, ami biztos. Hogy kordában tartsa a fiát.

– Mi biztos? Nevetséges vagy! – A bicepszére teszem a kezem. – Hagyd őket, csak gyerekek. Túlreagálod. Most pedig elmegyek kajáért. Hozzak neked is egy tányérral?

Végre leveszi a szemét Cloverről, és rám irányítja a figyelmét. – Az jó lenne.

– Oké – mondom halkan, felállok, és az ételekkel megrakott asztalhoz sétálok. Felkapok két papírtányért, és teszek rá néhány felvágottat, amikor valaki megáll mellettem. Felemelem a tekintetem, és udvariasan rámosolygok az idősebb úriemberre, miközben folytatom a tányérok pakolását.

– Helló – szólal meg a férfi. Magas, jókötésű, és látszik rajta, hogy nagyon jóképű volt fiatal korában. Őszes haja gondosan ápolt, kifinomult nadrágot és fehér inget visel. – Dan vagyok. Zen apukája.

Zen a kisfiú, aki Cloverrel játszik.

– Lana vagyok – mondom, és mosolyogva felé nyújtom a kezem. – Cloverrel vagyok itt. Az anyukájának dolgoznia kell – magyarázom.

Bólint, és felém fordul. – Igen, Faye mondta, hogy ügyvéd. Kemény lehet a munka és az anyaság között egyensúlyozni.

– Ezért vagyok én – teszem hozzá vigyorogva.

– Maga szingli? – kérdezi Dan, és pimaszul, szinte pislogás nélkül bámul.

Hűha.

Az ajkamba harapok. Igen, szingli vagyok, de nem akarom, hogy érdeklődjön. Hogy őszinte legyek, nem igazán szimpatikus. Nem a zsánerem, és csak a motorosra tudok gondolni, akinek éppen ételt viszek.

– Azt hiszem – morgom, és utálom, hogy központban vagyok, aztán bocsánatkérőn felnézek rá. – Nem volt éppen egyértelmű válasz.

– Hát nem – kuncog, és elgondolkodva oldalra billenti a fejét. – Ez most azt jelenti, hogy szabad, vagy sem?

– Igen, szingli vagyok, de nem, nem vagyok szabad – mondom. Elpirulok, és félrenézek egy pillanatra, csak utána merek ránézni. – Nem járok senkivel, de jelen pillanatban nem is akarok.

Bár hízelgő, de nem vágyom a figyelmére. De nem akarok durva sem lenni, és megbántani az érzéseit. Biztos, hogy tényleg kedves, és tökéletes lenne bármelyik nőnek, de nem nekem.

Sokatmondóan mosolyog. – Van, amikor akkor találnak rád, amikor nem keresed.

Fogalmam sincs, mit mondjak. Már éppen válaszolnék, amikor egy kar öleli át a derekamat. A bőr és a fűszeres arcszesz illatából tudom, hogy Tracker az.

– A hölgy foglalt – dörmögi. – Rendkívül baromira foglalt.

Nagyot nyelek, és utálom magam, hogy tetszik Tracker birtoklása.

Ez nem jelent semmit, mondogatom magamban újra meg újra.

Ugye?

Világossá tette, hogy akar engem, de olyan férfinak látszik, aki sok nőt akar, megkapja, meghódítja őket, aztán továbbáll a következőhöz. Hogy tudnék ellenállni? A pokolba, nem tudok. Fájni fog, már most tudom.

Ez elkerülhetetlen.

– Értem – válaszol Dan, kihúzva magát. – Nem hibáztathat egy férfit a próbálkozásért.

Kínosan, már-már grimaszolva elmosolyodik, aztán lelép.

Sajnálom a pasast, ahogy félve visszanéz. Tracker elég ijesztő a körém fonódó nagy karjával és a haragos ábrázatával, úgyhogy nem hibáztatom.

Kilépek Tracker karjából, és sötét pillantást vetek rá, de ő nem foglalkozik vele, inkább felveszi a tányérjainkat, és visszasétál a helyünkre, maga után húzva engem is.

Megvárja, hogy leüljek, óvatosan az ölembe teszi a tányért, aztán ő is leül. Nem tudom, miért, de elbűvöl a viselkedése.

Majdhogynem lovagias. Egy harapásra megeszi az egyik kis szendvicset, aztán felvesz egy csirkecombot.

– Ez mi volt? – kérdezem az egyik szendvicset rágcsálva, aztán vissza leteszem a tányérra.

– Mi volt mi? – kérdezi, a szeme Cloveren, az étel pedig gyorsan eltűnik a tányérjáról.

Felsóhajtok, hirtelen nem vagyok éhes. – Hagyjuk!

– Akartad őt? – kérdezi hirtelen. Felemelem a tekintetem a tányérról, és a szemébe nézek.

– Természetesen nem – mondom. – Nem ez a lényeg.

Már nem igazán tudom, mi a lényeg, kivéve a tényt, hogy egyszerre vagyok beindult, és bosszús.

– Jó. Akkor nincs miről beszélnünk – mondja nyugodtan, felveszi a gumikukacokat a tányérjáról, és az enyémre teszi.

– Nem szereted a gumikukacot? – kérdezem, és leharapom az egyik kék-sárga kukac fejét.

– Nem – mondja, és megnyalja az ajkát. – Nem lelkesedek érte. De szeretem nézni, ahogy eszed.

Elfordulok a felforrósodott tekintetétől, és figyelmen kívül hagyom a halk kuncogását.

Félénken harapok belőle még egyet, és nem nézek rá. Sok. Sok, hogy befogadjam. Sok a férfiasságból.

– Aranyos vagy, amikor elszégyelled magad előttem – mondja, és hallom a hangján, hogy jól szórakozik. – Szép rózsaszín lesz az arcod. Jól áll.

Tényleg nem sajnálja a bókokat. Minden nővel ilyen, akit akar? Szeretném hinni, hogy én más vagyok, de nem vagyok elég naiv, hogy így gondoljam. Legalábbis azt hiszem.

– Örülök, hogy jól szórakozol – válaszolom, bekapok még egy falatot, és lassan megrágom. Fészkelődök a helyemen, magamon érzem a tekintetét. Tracker mellett mindig feszengek. Csak a nézésével kifordít önmagamból. Hogy csinálja? Ez nem igazságos.

– Több vagy, mint szórakoztató, Lana. Felkelted a kíváncsiságomat. Nem emlékszem, mikor foglalkoztam ennyit egy nővel – mondja, és mintha csodálkozna saját magán.

Szúrósan nézek rá, és szárazon megjegyzem: – Tényleg dolgoznod kéne a csajozós dumádon.

Kuncog, a szeme vidáman csillog. – A csajozós duma azoknak való, akiknek le kell dumálni a csajokról a bugyit. Én az igazat mondom. Mondj, amit akarsz, de én legalább igazi vagyok. Tőlem azt kapod, amit látsz. Nem kell hazudnom, hogy megszerezzek egy puncit.

– Ne mondd, hogy punci! – sziszegem. – Gyerekzsúron vagyunk. – Körülnézek, hogy megbizonyosodjak, senki nem hallotta. Az emberek valószínűleg úgy gondolják, mi vagyunk a legrosszabb bébiszitterek.

Tracker úgy néz le rám, mintha én lennék a legérdekesebb dolog a világon. – Annyira más vagy, mint Anna.

A szemébe nézek. Ezzel mit akar mondani? Jó vagy rossz értelemben?

– Hogy érted? – kérdezem.

– Csendes vagy és félénk, ő pedig nem. Ő nyersen őszinte. Idegesítő. Te kedves vagy, és szelíd, de erős is. Ez olyan keverék, amiből nem elég.

– Az ellentétek vonzzák egymást – válaszolom, az eredeti kijelentésére utalva. – Anna és én valahogy jól összeillünk. Nagyon jó barát. Ő is kedves és szelíd – ez mindenkinél mást jelent. Kicsit több van bennem, minthogy félénk vagyok. Igen, eltart egy ideig, míg megnyílok, de ha egyszer megismersz, nem fogom be.

– Ez igaz. Nem akartalak beskatulyázni, tudom, hogy ennél összetettebb vagy. – Megáll. – Anna nagyon véd téged – mondja az arcomat tanulmányozva. – Ami sokat elmond.

– Mint például? – kérdezem, érdekel, mit akar mondani.

Tenyerével megdörzsöli az állát, és hallom a borosta sercegését az érintése nyomán. Ellen kell állnom a késztetésnek, hogy az arcom bejárja ugyanazt az utat. – Ha ekkora hűségre inspirálod, az azt jelenti, hogy jó ember vagy. Anna nem az a fajta nő, aki csak úgy kiáll valaki mellett. És ő kibaszottul rajong érted. Kiereszti a karmait, és kész használni, ha valaki csak megemlíti a nevedet. Szeret engem, és nagyon közeli barátok vagyunk, de miattad lenyomna velem egy tizenkét menetes meccset. Szerintem te vagy az egyetlen, akiért ezt megtenné.

Melegen elmosolyodok a gondolatra, hogy Anna a védelmébe vesz. – Ő a legjobb barátom. Kiállunk egymásért mindenáron. Ha szüksége van rám, ott vagyok, és viszont. Mindenkinek szüksége lenne egy Annára, vagy legalább valakire, akiben megbízhat. Neked ott vannak a testvéreid, nekem meg Anna.

– A testvéreim neked is ott vannak – dörmögi. – A klub mindig vigyázni fog rád.

Mosolygok. – Nézd, Anna mindig vigyázni fog rám.

Tracker lassan bólint. – Mert olyan átkozottul jó nő vagy.

Félszegen mosolygok, és nem igazán tudom, mit mondhatnék, miközben Clover felé pillantok, hogy megbizonyosodjak, minden rendben van vele. Amikor látom, hogy nevet és játszik a többi gyerekkel, visszafordulok Trackerhöz.

– És jól bánsz a gyerekekkel – folytatja. – Gyönyörű vagy, a földön jársz, és nyíltan kibaszottul szexi. Tökéletes keverék. Feleségnek való vagy. Old ladynek való. Olyan nő, aki mindent belead a kapcsolatba.

Tágra nyílik a szemem a leírás hallatán. – És ezt te azon kevés alkalommal figyelted meg, amikor együtt voltunk? – Tényleg így lát engem? Nem hiszem, hogy bármelyik férfi olyan nőnek látna, aki “mindent belead a kapcsolatba”. Szerinte nyíltan szexi vagyok? Valószínűleg hallucinálok.

– Már egy ideje figyellek, Lana. Ez nem olyan, mintha ez a dolog egyik napról a másikra csak kialakult – folytatja, félbeszakítva a gondolataimat.

– Milyen dolog? – kérdezem, még mindig leragadva a bókjainál.

Kettőnkre mutat. – Ez a…dolog. Kapcsolat. Megszállottság. Vonzódás. Bárminek is akarod hívni.

Megszállottság? Kóvályog a fejem azoktól a dolgoktól, amiket mondott. Komolyan gondolta? Azt tudom, hogy az én részemről van megszállottság, de az övéről? Hogy akar engem, az világos, mint a nap, de nem vagyok biztos benne, hogy milyen további tervei vannak velem. Nem gondolkodik szerelemről és házasságról, az tuti. Randizás? Csak alkalmi dolgot akar? Tudnám alkalmi kapcsolatnak venni, amikor már így is bele vagyok zúgva, pedig együtt sem vagyunk? Meg tudnék bízni benne? Szeretném azt hinni. Tudom, hogy jó ember, de hallottam történeteket a férfiakról az MC-ben. Köztudottan nem angyalok, és hülye lennék, ha ezt nem venném számításba. És akkor még ott van Allie is. Tényleg vége van? Mit érez most Tracker iránta? Annyi kérdés!

Ez a szokásos dolog, a szívem vitatkozik az eszemmel. Le tudnék vele feküdni, és aztán elveszíteni? Ismerve őt, nem tudnék utána férfira nézni. Nem nyerhetek.

– Vágy első látásra? – állítom, és a szemem vakmerően bejárja a testét, csak hogy oldjam a hangulatot. Működik.

Hátraveti a fejét, és felnevet. – Igen, határozottan valami olyan. Valahányszor rád nézek, kemény leszek, mint a kő. Kibaszottul kellemetlen, mondhatom.

– Tracker! – nyögök fel, a tenyeremmel megdörzsölöm a halántékom. – Gyerekzsúron vagyunk, emlékszel?

– Hát, az a balfasz is ezen a zsúron akart felszedni – emlékeztet szórakozottan. – Az sem volt gyerekzsúrra való viselkedés. Azért jár ilyen bulikra, hogy felszedje a szingli anyukákat, vagy mi? Elég seggfejnek tűnt.

– Baszd meg azt a pasit! – fakadok ki, amitől ő csak még jobban nevet. A válla rázkódik, és körülöttünk mindenki felénk fordul.

– Basszus, Lana, gyerekrendezvényen vagyunk. Vigyázz a szádra! – mondja a fejét rázva.

Fáj az arcom a mosolygástól. Körülnézek, és lehervad a mosolyom. – Az a lány meglökte Clovert?

Körülnézek, felkészülve a veszekedésre, a körmeim a tenyerembe mélyednek. – Ez az. Hol van a kislány anyja? – Elmélyülten beszélget.

Tracker teste még mindig rázkódik a nevetéstől, próbálja visszafojtani, de sikertelenül. – Szóval az oké, hogy te így viselkedsz, de én nem? Baszki. Menj a lány anyjához, én meg gyerek apjához. Mutassuk meg, hogy jobb, ha Cloverrel nem szaroznak.

– Ó – mondom, nem veszem le a szemem róluk. – Hagyjuk. Nem lökte meg, csak fogócskáznak.

Tracker összehúzza a szemét. – Gyakori hiba.

Mindketten felnevetünk.

– Nem csodálom, hogy Anna szeret veled lógni – mondom, kifújva a levegőt. – Vicces veled lenni.

– Próbálom kihozni a legjobbat a helyzetből – válaszol, és megvonja a vállát. – Egyszer élünk, nem igaz?

Bólintok. – Könnyű veled, de azok, akik a rossz oldaladra kerülnek, jobb, ha futnak és elrejtőznek.

– Mindkét világból a legjobbat – mondja ugratva. – Mindenből egy kicsi vagyok.

– Kezdem látni – mondom a szemébe nézve. – Sokkal könnyebb lenne, ha seggfej lennél.

A vigyorából látom, hogy nem vette sértésnek. – Mi lenne sokkal könnyebb?

– Távol maradni tőled – mondom könnyedén, habár ez a hideg, kemény igazság.

– Hidd el, nem csak te küzdesz ezzel – ismeri be halkan, megdörzsölve az arcát. – Próbáltam távol maradni, azt gondolva, hogy nem illesz hozzám, de nem így van. Erős vagy, ha nem erősebb, mint bármelyik nő. Hűséges vagy. Mostanában nehéz ilyet találni. A legtöbb ember öntörvényű, megvannak a saját céljaik.

Bólintok, mert tudom, hogy ez az igazság. Sok jó ember van, de rengeteg seggfej is. Meg kell tanulnod, hogyan különböztesd meg a jót a rossztól, de néha a saját károdon kell megtanulni.

– Szerintem a hűség az egyik legjobb tulajdonság – értek egyet. – Örülök, hogy ezt gondolod rólam, Tracker. Ez a legszebb bók, amit kaphattam tőled.

– Örülök, hogy igaz – válaszol könnyedén. – Nem kell megköszönnöd.

Nézem a jóképű profilját, az állát, a borostás arcát. Az ereket a vaskos nyakán.

– Ne nézz így rám – mondja rekedtes hangon, a szeme sarkából figyelve engem. – Különben az egyik jelölt fog vigyázni Cloverre, mi pedig kettesben olyan dolgot fogunk művelni, amit nem említenék egy gyerekzsúron.

Nyelek egy nagyot. – Hát… igazán szép ma az idő – bököm ki, belőle pedig kitör a nevetés.

– Igen – morogja. – Tényleg szép.

Felé fordulva látom, hogy engem néz, és valami történik köztünk. El kell ismernem, hogy érdeklődik irántam. Valamit akar tőlem. Az a baj, hogy még nem tudja, hogy mit, én pedig nem akarok szívből bízni benne. Még. Nem akarok kötődni hozzá, pedig valójában már most kötődök.

Egy kibaszott tagadásban vagyok.

És ez egy szép hely.

A következő fél órában mindketten figyeljük, ahogy Clover játszik a barátaival.

– Faye és Sin hogy csinálja ezt? – kérdezi Tracker hirtelen, amikor Clover elesik, aztán felkel, és leporolja a ruhája hátulját.

– Fogalmam sincs – válaszolom őszintén. – Nem vagyok az anyja, mégis meg akarom védeni mindenkitől és mindentől.

– Lehet, hogy a gyerekeinknek magántanulóknak kéne lenniük – veti oda hanyagul.

Odakapom a fejem. – Bocsi, mi van? – Nem tudom kiverni a fejemből egy gyönyörű, sötét hajú és kék szemű kislány képét, akinek fogjuk a kezét.

Kuncog. – Látnod kéne az arcod.

– Nagyon vicces – motyogom. – Biztos, hogy nincs valahol gyereked?

Összehúzza a szemét. – Mindig védekezem. Higgy nekem, egy mini Tracker sem futkos sehol.

– Mi az igazi neved? – kérdezem.

Vizsgálgat. – Nem sok ember tudja az igazi nevem.

– Tehát? Nem mondom el senkinek. És továbbra is Trackernek hívlak.

Tracker lehajol, és lehorgasztja a fejét. – Daniel Davis.

Vigyorgok. – Cuki.

– Ezt soha többé ne halljam!

X-be teszem az ujjam a szívem fölött. – A titkod biztonságban van nálam, Daniel.

– Okostojás – válaszolja. – Most tartozol nekem egy titokkal.

– Hmmm – gondolkodom, aztán rámosolygok. – Pornót írok a megélhetésért.

Felnevet, és azt morogja. – Ja, persze. Nincs akkora szerencsém.

Persze, nem pornó, de szeretek viccelni vele, hogy az. Ha nem hisz nekem, az az ő gondja.

– Oké, rendben – mondom. – Egyszer Rake és én üvegezést játszottunk. Csókolóztunk. Szörnyű volt.

Felhorkan. – A rohadék.

Felnevetek az arckifejezése láttán. – Évekkel ezelőtt volt. Valószínűleg nem is emlékszik rá.

– Jobb is – mondja Tracker. – Talán néhányszor fejbe kéne vágnom, csak hogy biztos legyen.

Clovert figyelve megrázom a fejem. – Melletted nem lehet unatkozni, Tracker.

Hogyhogy ilyen kényelmesen érzem magam vele? Alapvetően félénk vagyok, és nem tudom, mit mondjak. De ahelyett, hogy felhívná a figyelmet az idegességemre, inkább elkendőzi, megkönnyíti a dolgomat. Megkönnyíti, hogy önmagam legyek. Nem tagadhatom, tetszik, ahogy a közelében érzem magam.

– Örülök, hogy jól szórakozol – visszhangozza a szavaimat.

– Több, mint jól – morgom, és hirtelen felforrósodik a tekintete.

– Helyes – mondja halkan.

– Úgy látszik, Clover jó érzi magát – mondom, hogy témát váltsak.

– Nem ő az egyetlen – válaszolja meleg tekintettel.

A kezeimet nézem, elbátortalanodva a nézésétől.

– Nem örülsz, hogy eljöttem? – kérdezi. – Megmentettelek téged és Clovert is egy apától és fiától, akiket móresre kéne tanítani.

– És mit kéne nekik megtanítani? – bátorkodom megkérdezni.

Nem barátságos a mosolya. – Hogy ha a Wind Dragons tulajdonával szórakozol, jobb, ha felkészülsz a háborúra.

Majdnem felnevetek, aztán rájövök, hogy halálosan komolyan gondolta.