9. fejezet

KILENC

Fordította: Tony

LANA

– Otthagytál – mondja Tracker bosszúsan, amikor másnap reggel kinyitom az ajtómat.

– Ööö, Tracker, lehetne később? – mondom halkan. – Itt van az anyám!

– Helyes – mondja. – Akkor végre találkozhatok vele.

Eszeveszetten rázom a fejem. – Nem, nem, nem…

– Lana? – szól ki az anyám, miközben az ajtóhoz sétál. – Te valószínűleg Tracker vagy.

Tracker felé nyújtja a kezét. – Örülök, hogy megismerhetem, asszonyom. Már látom, kitől örökölte Lana a szépségét.

A szememet forgatom. Igen, anya gyönyörű, de ez már régi duma.

– Gyere be, Tracker – mondja anyám, majd hozzám fordul. – Hol a jó modor, Lana? Hívd be!

– Köszönöm – mondja Tracker udvariasan, aztán rám villant egy vigyort. – Szóval már beszéltél rólam, ugye?

Anya halkan felnevet. – Igen, néhányszor említett már. Hozhatok valamit inni? Egyébként Nicole-nak hívnak.

– Gyönyörű név – feleli Tracker. – Egy kis vizet kérnék, ha nem gond.

– Természetesen, foglalj helyet.

Megragadja a kezem, és a kanapéhoz vezet, ahol legutóbb ültünk.

– Anyukád gyönyörű – suttogja. – Most már tudom, hogy fogsz kinézni idősebb korodban.

Összeszorítom a számat. – Most majd azzal fog bosszantani, hogy egész nap rólad kérdezősködik!

Belecsókol a tenyerembe. – Jó, legalább soha nem felejtesz el.

Felsóhajtok. – Te más vagy, tudod?

Megrándul a szája. – Szombat este lesz egy buli. A többi Wind Dragon chapter tagjai jönnek az old ladyjeikkel. A szokott dolog. Van kedved jönni?

Mocorgok ültömben. – Háát. Anna is ott lesz?

Bólint. – Persze, mind ott leszünk.

– Akkor rendben, jövök.

– Helyes – feleli.

Anya vízzel és jeges teával tér vissza, aztán leül hozzánk, és kérdezgetni kezdi Trackert.

– Szóval, mit dolgozol, Tracker?

Rápillantok, és várom a válaszát.

– Résztulajdonosa vagyok egy Rift nevű bárnak. Talán már hallott róla. És szintén részben az enyém egy motorkerékpár-szerelőműhely.

Megköszörüli a torkát. – És van még néhány más üzlet.

Igen, mint a Toxic, a helyi sztriptízbár.

– Milyen üzletek? – kérdezem ártatlanul, fapofával.

– Ó, tudod, ez-az – válaszol tétován, és közben határozottan üzeni a szemével, hogy Maradj csöndben.

– Ez csodás – lelkesedik anyám. – Főleg egy ilyen fiatalembertől. A húszas éveid közepén jársz, igaz? Mint Lana.

Tracker bólint. – Igen.

– Remek – mondja anya, és belekortyol a teájába. – Lana nem szokott fiúkat hazahozni. Valójában te vagy az első, úgyhogy biztos különleges vagy.

Összerezzenek.

Tényleg ki kellett ezt mondania?

– Őt sem igazán én hoztam ide – mutatok rá.

Anya csak legyint. – Szemantikai kérdés. Hát, nekem indulnom kell a kórházba dolgozni. Érezzétek jól magatokat!

Kapok egy puszit az arcomra, aztán mielőtt elmegy, Tracker is.

Vigyorogva dől hátra a kanapén. – Szeret engem.

– Legalább valaki – motyogom, mire felnevet. – Te soha nem beszéltél a szüleidről. Vannak testvéreid?

– Az apám néhány éve meghalt. Anyám újra férjhez ment, és a tengeren túl lakik – mondja. – És nincsenek testvéreim.

– Sajnálom édesapádat – mondom.

– És mi van a te apáddal? – kérdezi, a szeme rám tapad.

Vállat vonok, és félrenézek. – Nincs apám.

Oké, van apám, csak nincs vele kapcsolatom. Mivel nincs jelen az életemben, nem érzem, hogy jelentősége lenne. Vagy, hogy egyáltalán tudnom kéne a létezéséről.

– Úgy értem, nem beszélünk – teszem hozzá. – Soha nem volt jelen az életemben.

– Az ő baja – mondja Tracker gyorsan. – Édesanyád csodásan felnevelt.

Lehajtom a fejem. – Kösz.

– Szeretnéd lecserélni ezt az újabb kibaszottul cuki pizsit, és velem tölteni a napot?

Lenézek a rózsaszín rövidnadrágomra és hozzáillő topra. Piros cseresznyeminták vannak rajta. – Dolgoznom kell, emlékszel?

Rám villant egy hatalmas vigyort. – Szabadnapod van. Jess vigyáz Cloverre.

– Szabadnapot kértél nekem? – kérdezem meglepve.

– Ja – mondja vigyorogva. – Faye szeret engem. Azt mondta, nem gond.

Micsoda trükkös pasi. – Mire gondoltál?

– Egy hosszú motorozás. Ebéd. Fürdés a parton – ajánlja. – Ki a fene tudja, hol kötünk ki a végén?

– Rendben – mosolygok.

- Jó – mondja szelídebben. – Most pedig adj egy csókot, és menj készülődni.

Teszem, amit a pasi mond.

*   *   *

– Szóval, Tracker és te randiztok? – kérdezi Anna, miközben a lábkörmét festi feketére. – Nem akarom látni, hogy megsérülsz, Lana.

– Tudom – suttogom, lepillantva a saját vörös lábkörmömre. – Nem akartam neki esélyt adni, hogy megbánthasson, de ő… tudod.

– Tracker?

Vigyorgok. – Úgy tűnik, nem tudok neki nemet mondani. Ezen még nyilván dolgoznom kell.

Anna önelégülten mosolyog – Lefeküdtél már vele?

Megrázom a fejem. – Még nem.

– Helyes, jó terv. Dolgoztasd meg – mondja Anna az ujjait mozgatva. – Néha még magához képest is túl elbűvölő.

– Meghívott ide szombatra – mondom. – Mit vegyek fel?

Anna vigyorog. – A legtöbb nő a lehető legkevesebbet viseli. De csak vegyél fel valamit, amiben kényelmesen érzed magad. Én mindig szűk farmert veszek fel toppal. Ha akarsz, ruhát is vehetsz fel. Bármi jó.

– Azt lefogadom.

– Egyébként nagyon cukik vagytok együtt – folytatja. – Szeretem őt, de ha megbánt, levágom a farkát, és megetetem vele.

Erre a kijelentésre elkerekedik a szemem. – Nem kell, Anna. Úgy mentem bele ebbe az egészbe, hogy tudtam, lehet, hogy a végén megbánt. Nem kell tönkretenned a barátságodat vele.

Mérgesen felhorkant.

– Különben meg, ha levágod, valószínűleg kettő nő helyette.

Anna a hasát fogva nevet. – Valószínűleg igazad van. Szarakodott veled Allie?

– Nem igazán. Itt-ott néhány megjegyzés. Semmi olyan, amivel ne bírnék el.

– Hmm. Ne becsüld alá, Lana. Nem mindenki olyan kedves, mint te.

– Vettem – felelem a legjobb barátnőmnek. – Elmondanál valamit? Mi van vele és Trackerrel? Nem teszek úgy, mintha nem zavarna; úgy értem, évekig együtt voltak. – Nem akartam felhozni, de tudnom kell.

– Az “együtt” egy kicsit erős – mondja Anna. – Sokat kavartak, de soha nem mentek randizni, vagy igazából bárhova. Fogalmam sincs, Tracker mit akart tőle, de Allie eléggé komolyan vette. Egyébként már hónapok óta nem kavartak, ha nem régebben. Amióta Tracker rád van kattanva. – Sokatmondóan rám mosolyog. Mivel elégedett vagyok a válaszával, témát váltok.

– És mikor lesz kész a házatok?

Anna és Arrow éppen saját házat építenek.

– Még hat hónap – mondja mosolyogva. – Gyönyörű. Rengeteg szoba van, úgyhogy, ha akarsz, nyugodtan jöhetsz.

– Arrow tuti imádná.

– Egy kicsit fukar velem, nem? – Felsóhajt, és felpillant rám. – De az ő baja, mert téged bármikor szívesen látlak. Tudom, hogy önző tőlem, de tényleg remélem, hogy ez a dolog Tracker és közted működni fog. Akkor örökre itt ragadnál velem és az MC-vel.

Rávigyorgok. – Különben is hozzád vagyok ragadva, akár vele vagyok, akár nem.

– Tudom – mondja gyorsan. – De nem mennél a szombati buliba, például.

– Ez igaz.

– Mindenki szeret itt téged, tudod? – teszi hozzá. – Mindenki elfogult veled szemben. Tudom, hogy nem vagy az az őrült, vad motoros csaj, de akkor is illesz ide… Tudod, hogy értem? Nem kell megváltoznod, hogy Trackerrel lehess, vagy, hogy beilleszkedj az MC-be, mert mindenki úgy szeret, ahogy vagy. Szelíd vagy és kedves, de egy harcos hercegnő gerincével.

Ettől a leírástól szélesen elmosolyodok. – Szerintem te egy kicsit elfogult vagy.

– Lehet – felel csillogó szemekkel. – De, nyilvánvalóan Tracker is ugyanígy látja. Rake pedig odavan érted.

– Szerintem kicsit elszaladt veled a ló – mondom összerezzenve. – Tracker egy idő után rám fog unni, és továbbáll.

– Szerintem tévedsz – állítja Anna egyszerűen. – Ismerem Trackert, és felismerem ezt a nézést, mert Arrow is ugyanígy néz rám. Nem tudja eltitkolni.

– Nem azt mondtad, hogy nem akarod azt látni, hogy megbánt?

Ránt egyet a karcsú vállán. – Férfi. És a férfiak mindig elcseszik a dolgokat. Nem ez a rideg, kemény igazság?

Megdörzsölöm az arcom. – Próbáltam távol maradni tőle. Tényleg próbáltam.

Habár jobban is próbálhattam volna – de mélyen legbelül nem is nagyon akartam.

Annyira nem illek a képbe.

– Meglátod, mi lesz – mondja Anna szelíden. – Fedezzétek fel, mit akartok mindketten. Légy boldog. Megérdemled. És mind tudjuk, hogy azóta érzel valamit Tracker iránt, mióta megakadt rajta a szemed.

Mintha emlékeztetni kéne rá!

Motorhangot hallok.

– Úgy tűnik, visszatértek a pasik – mondja, miközben feláll.

Én is ugyanezt teszem.

Amióta múltkor együtt töltöttük az egész napot, nem láttam Trackert. Megebédeltünk, egy órát motoroztunk, aztán átöltöztünk, és fürödtünk a parton. Aztán csak feküdtünk a homokon, amíg megszáradtunk, és hazamotoroztunk.

Annával kimegyünk a pasik elé. Amikor meglátom, hogy Allie leszáll Tracker motorjáról, összeszorul a mellkasom. Annára pillantok, aki összeszorítja a száját. Igen, ő is észrevette. Nem értem Trackert. Elhitette velem, hogy különleges dolog felülni valaki motorja hátuljára. Miért engedi meg neki? Állandóan próbálja bizonygatni nekem, hogy Allie nem jelent neki semmit, hogy a kapcsolatuk már a múlté, és soha nem megy vissza hozzá. De amikor így látom őket, mire kéne gondolnom? Úgy érzem, elárultak. És hülye is vagyok.

És igen – féltékeny vagyok.

Amikor megismertem Trackert, kénytelen voltam nézni őket együtt. Akkor nem volt az enyém, és soha nem is gondoltam, hogy az lesz, de akkor is tetszett, ezért fájt. De magamban tartottam az érzéseimet, mert soha nem közelednék olyan pasihoz, aki foglalt.

Tracker felpillant, meglát, és szélesen elmosolyodik. Odafut hozzám, de amikor meglátja az arcomat, lelassít. – Mi a baj?

Nem lehet ilyen hülye!

– Semmi – mondom. – Éppen indultam.

Hátranéz Allie-re, és összerándul. – Elmentünk. Szüksége volt egy fuvarra. Nem jelent semmit, Lana.

Bármelyik másik pasi elvihette volna.

Bármelyik.

De nem, neki kellett.

Annához fordulok, és megpuszilom az arcát. – Később találkozunk.

– Akarod, hogy hazakísérjelek? – kérdezi összeráncolva a szemöldökét.

– Nem, menj csak az emberedhez – felelem, és mosolyt erőltetek az arcomra. Figyelmen kívül hagyom Allie önelégült arcát, és az autómhoz megyek. Tracker jön utánam.

– Lana – mondja türelmesen. – Túlreagálod.

Kinyitom az ajtót, majd ránézek. – Szóval, ha én mennék motorozni valamelyik pasival, az rendben lenne?

Kitágul az orrlyuka. – Kibaszottul nem. És jobban tudják ezt, minthogy engednék.

– Pontosan – vágom oda. – Ő az exed, évekig együtt voltatok, és még mindig úgy viselkedik, mintha a tiéd lenne. Nem akartam veled viszonyt kezdeni, Tracker. Nem azért, mert nem akarlak, hanem éppenséggel túlságosan akarlak. Szóval ne baszakodj az érzéseimmel. Vagy engem akarsz és csakis engem, vagy nem. Döntened kell, mert valahogy úgy látszik, hogy tetszett a vadászat, de most, hogy már a tiéd vagyok, nem tudod, mihez kezdj velem.

– Az enyém vagy? – válaszol összevont szemöldökkel. – Még csak le sem feküdtünk.

Hűha, oké.

– Mit jelent, hogy nem volt szex? Hogy semmi sem volt köztünk? Oké, jó tudni.

– Nem így értettem – mondja idegesen, és felém nyújtja a kezét.

– Pontosan annak hangzott, ahogy értetted – vágom oda. – Tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni, de nem gondoltam, hogy ilyen hamar.

– Lana…

– Mi van, Tracker? Már most belefáradtál a vadászatba? Hát, hadd könnyítsem meg. Befejeztem ezt a játékot.

Beszállok az autóba és bezárom az ajtót, mielőtt megpróbálná kinyitni. Beindítom a motort, és figyelem, ahogy hátralép.

Elhajtok, ő pedig hagyja.

*   *   *

Amikor hazaérek, beletemetkezem a könyvembe. Egy férfiról írok, aki az egyik percben csodálatos, a következőben pedig komplett seggfej. Tökéletes csókokról írok, fürdésről az óceánban, és egy ribanc exbarátnőről. Egy kapcsolat nehézségeit írom le.

És egy bizonytalan végkifejletet.