28. Fejezet - 29. Fejezet

 

 

 

HUSZONNYOLC

 

Fordította: Red Ruby


 

LANA

 

Két héttel később

 

Anna, Faye, Jess és én a klubházban vagyunk, hatalmas vacsorát főzünk a férfiaknak. Néhány tag más egységekből idelátogat, és mi jó házigazdák akarunk lenni. Faye kapta először a hívást Sintől.

– Igen, mindannyian itt vannak velem – mondja a telefonba, aggódónak hangzik. Végignéz rajtunk. – Anna, Jess, Lana és én – válaszolja, majd kis idő múlva megszólal – Rendben!

Felnéz ránk. – Nem hagyhatjuk el a klubházat semmilyen körülmények között.

– Miért? – kérdezi Anna, lerakva a burgonyahámozót. – Mi történt most?

– Ötletem sincs – válaszolja Faye. – A férfiak még mindig jönnek látogatóba, szóval az étel készüljön el. Felkapom a fegyverem arra az esetre, ha bármi történik.

– Clover? – kérdezem.

– Védve van – válaszolja Faye.

Tágra nyílt szemekkel figyeljük, ahogy elhagyja a szobát, hogy megszerezze a fegyverét.

Vagány nő.

Annára nézek. – Te mit szerzel? Késeket?

Felnevet, és előhúz néhány sárgaréz bokszert a táskájából. – Nekem ezek a babák vannak.

A szemem forgatom. – Honnan a pokolból szerezted azokat?

Faye visszasétál a konyhába. – Megyek, beszélek Blade-del, és bárkivel, aki itt van. Lana, tudnál beszélni Vinnie-vel? Utoljára, amikor láttam a szobájában volt.

Vinnie ajtajához sétálok, és kopogok. Nincs válasz. Újra próbálom, de semmi. Elfordítva a kilincset az ajtót nyitva találom, így kinyitom és bekukucskálok. A hálószoba üres, így a fürdőben kell lennie.

– Vinnie? – kiáltom. Kopogok a fürdőszoba ajtaján, de nincs válasz. Elfordítva a kilincset zárva találom. Mi a fene folyik itt? Visszasietek a nőkhöz.

– A fürdőszobája ajtaja zárva van, de nincs válasz – mondom. – Valami rosszat érzek.

Mindannyian váltunk egy pillantást.

– Anna, hozd Blade-et! Kint dolgozik a motorján.

Anna bólint, és az elülső udvarra fut, bokszerei a kezében.

– Ez lehet, hogy semmi – mondja Faye-re pillantva Jess.

– Gondolom, rá fogunk jönni – válaszolja Faye, fegyverével a kezében Vinnie ajtajához sétálva. – Jess, hívd Sint, és mondd el neki, hogy jöjjön ide, csak a biztonság kedvéért! Nekem is rossz érzésem van.

Jess biccent, és megragadja a telefonját, ahogy Faye és én belépünk Vinnie szobájába.

– Basszus – böki ki Faye, hangja pánikkal átitatott.

– Mi az? – kérdezem, követve a pillantását. – Francba.

Vér.

Folyik ki a fürdőszoba ajtaja alól.

Mindketten az ajtóhoz futunk, próbáljuk kinyitni, dörömbölünk rajta, próbáljuk berúgni - minden hiába.

– Van egy ablak, ahonnan be tudunk jutni? – kérdezem. Tracker fürdőszobájának van egy ablaka, amin át tudnék férni – talán Vinnié ugyanolyan. Csak ki kell nyomnom a hálót.

Anna fut be Blade-del.

– Mi a franc folyik itt? – kérdezi Blade.

A vérre mutatunk. – Be tudod rúgni ezt az ajtót? El kell jutnunk hozzá, most!

Mindannyian félreállunk, ahogy Blade berúgja az ajtót. Háromszori próbálkozásba telik, hatalmas motoros csizmája behorpasztja az ajtót, amíg az végül megadja magát.

Amit látunk, amikor kinyitjuk az ajtót az a frászt hozta mindannyiunkra.

Nem Vinnie van a fürdőszobában.

Ez Allie.

És halott.

*   *   *

A férfiak megérkeznek.

Vinnie a motorján ül – nyilvánvalóan végig Sinnel volt, nem a szobájában. De a kérdés az, hogy ki ölte meg Allie-t, és hogy jutott be a klubházba?

A férfiak dühösek. Ugrásra készek. Elmélkednek, ki volt e mögött a szarság mögött.

Ellenőrzik az egész területet padlótól a padlásig, és valaki elviszi Allie testét. A fürdőszobát feltakarítja egy profi. Aztán a férfiak a megközelíthetetlen szoba felé indultak, hogy klubgyűlést tartsanak, vagy misét, ahogy ők nevezik.

A vendégek a többi egységből kezdtek érkezni, és amikor hallják mi történt, megesküdnek, hogy segítenek, amiben csak tudnak. Nincs már bulihangulat, persze, ez inkább üzlet, vannak-szarságaink-amiket-el-kell-végeznünk hangulat, de mi ennek ellenére biztosítjuk, hogy mindenkinek jól gondját viseljük, etessük és itassuk.

Amikor végül leülök, kezdem feldolgozni Allie halálát, és hogy láttam úgy feküdni ott a földön. Vér ömlött a fejéből, mintha egy feszítővassal, vagy más éles tárggyal megütötték volna. Szemei félig nyitva voltak, és üresen bámultak. Francba! Nem kedveltem a nőt, de ez nem azt jelenti, hogy látni akartam őt sérülten, vagy holtan. Valaki megölte őt, vagy elcsúszott és elesett? Bűntudatot érezve minden rosszmájú gondolatom miatt az évek során, bámulok le a kezeimre, elmélkedem, vajon Tracker min megy most keresztül. Egy ponton tudom, hogy törődött vele, talán még szerette is őt. Olyan sokáig élt itt, az összes férfi megszokta, hogy itt van. Pásztázom a szobát. Hogyan birkózott meg mindenki ezzel?

Később, ami óráknak érződik, Tracker bukkan elő, fáradtnak és dühösnek tűnik. Megáll előttem, és én a fejemet a combján pihentetem. Kezeit keresztülfuttatja a hajamon, és kezébe fogja a fejem.

– Gyere, zuhanyozz le velem – mondja, hangja durva. Felállok, és a fürdőszobájába sétálok vele. Amikor ott áll, kissé elveszettnek tűnve, levetkőztetem, és elindítom a zuhanyt. Amikor megfelelő a hőmérséklet, bevezetem, aztán levetkőzöm, és csatlakozom hozzá.

– Jól vagy? – kérdezem, felveszem a szappan, és lemosom a testét.

– Basszus – sóhajtja. – Nem szerettem őt, de… Krisztusom, Lana. Még csak nem is tudtam, hogy hol volt egész idő alatt. Miattunk ölték meg, és mi nem védtük meg. Azt sem tudom, mit érezzek. Bántott téged, szóval nincs az az isten, hogy a klubházban akarnám őt, de nem akartam, hogy meghaljon.

– Tudom – mondom lágyan. – Tudom. Senki sem számított ilyesmire.

Hagyja, hogy a háta lecsússzon a falon, amíg a csempézett padlón ül.

Leülök mellé, fejemet a vállán pihentetem, a vízcseppek záporoznak ránk.

Ribanc vagy sem, Allie Wind Dragon volt.

És mindenki megérzi a halálát.

*   *   *

Néhány nappal Allie temetése után a klub szerez némi információt. Zach, egy másik egység tagja, Rake egyik barátja, rájött, hogy Allie egy másik férfival maradt, miután kirúgták a klubházból. És az a férfi a Kings of Hell MC alelnöke. Lassan kezd összeállni a kirakós. Allie hozzájuk fordult? Vagy a férfi elcsábította? Talán bosszúért ment hozzájuk, tudva, hogy a Wind Dragons nem szereti a Kings of Hellt a saját területén, vagy talán véletlen volt? Komolyan kételkedem az utóbbiban, de reménykedem, hogy nem az előbbi.

– Szóval mihez fogtok kezdeni a Kings of Hell-lel kapcsolatban? – kérdezem Trackert.

– Szerveztünk egy találkozót velük ma estére. Még csak nem is mondták nekünk, mit akarnak, miért vannak itt, szóval először kitaláljuk. Onnan megyünk tovább – válaszolja, felveszi a csizmáját, aztán felpillant rám.

– Te rendben vagy mindezzel?

Bólintok. – Igen, úgy értem, amennyire bármelyik civil lehet.

Ez kicsal egy kis mosolyt belőle. – Nem vagy civil többé, Lana, te vagy az old ladym.

– Igaz – válaszolom, végigsimítva a karomon. – Jól vagyok. Itt vagyok neked, bármire van szükséged, bármire van a klubnak szüksége. Teljesen benne vagyok.

Feláll és kezeit az arcom két oldalára helyezi. – Amire szükségem van, hogy biztonságban maradj. Ne menj el innen, hacsak nincs veled két férfi. Kettő, rendben? Legalább, amíg többet tudunk. Ma, amíg a találkozón vagyunk, ez a hely lezárás alatt lesz. Senki sem megy el, senki sem jön be. Szóval erre készülj.

Megint bólintok. – Rendben, ezt meg tudom csinálni.

– Jó kislány – mondja, megkönnyebbültnek hangzik. – Reménykedjünk, hogy nem azok a mocskok álltak Allie halála mögött. Így idehozni őt? Üzenetküldés, hogy háborút akarnak. És ha akarnak egyet, kapni is fognak egyet.

Megborzongok a hangsúlyától.

– Vigyázz magadra – mondom neki összevont szemöldökkel. – Ne feltételezz semmit! Nem tudjuk még az igazat, hogy mi történt valójában.

– Okosan fogok játszani – mondja vigyorogva. – Nem ez az első rodeóm, Lana, de basszus, cuki vagy, hogy ennyire törődsz vele, és tanácsokat adsz.

A szemem forgatom. Nem próbáltam cuki lenni. – Szükségem van rád Tracker, hallasz engem? Jobban teszed, ha egy darabban jössz vissza!

– Bébi – mondja, szemei ellágyulnak. – Ez csak egy beszélgetés ma este, semmi sem fog történni. Biztonságban akarunk lenni, megbizonyosodni róla, hogy minden nőről és gyerekről gondoskodunk.

– Tudom.

– Mit fogsz csinálni egész nap? – kérdezi a mellkasához vonva engem.

– Írok – mondom. –  Segítek Faye-nek, akármit kell megcsinálni ma este. Aggódom érted.

– Lana – mormolja, megcsókolva a fejem búbját. – Fejezd be, hogy ilyen rohadt aranyos vagy, vagy megint meg leszel dugva.

– Ez miért büntetés? – válaszolom. – Olyan cuki leszek, amilyen csak tudok, most azonnal.

Hátrahúzódik, és vigyorog. – Basszus, szeretlek.

– Én is szeretlek – suttogom.

A hajamat a fülem mögé tolja. – Maradj itt!

– Itt fogok. Mi van Evie-vel?

– Felveszem a lakásodnál, és visszahozom ide magammal.

– Oké.

Még egy csók, és elmegy.


 

 

HUSZONKILENC

 

Fordította: Red Ruby


 

LANA

 

Aznap este Faye, Anne és én ide-oda rohangálunk, hogy biztosítsuk, hogy minden nőnek és gyereknek meglegyen mindene, amire szüksége van. A hangulat nyugodt – a férfiak mindenkinek azt mondták, ne aggódjanak, ők csak túlzottan védelmezők, és mindenki a szavukon fogja őket. Amikor a férfiak mind visszatérnek, zord külsővel, tudom, hogy valami történt. Tracker odahozza Evie-t hozzám, aztán azt mondja, hogy várjak a szobájában.

– Minden rendben? – kérdezem Trackert, ahogy az ágyhoz jön.

Levetkőzik, és meztelenül a lepedők közé csúszik. – Az alelnökük dugta Allie-t, de tagadják a megölését vagy, hogy bármi módon bántották. Azt mondják, nem azért vannak itt, hogy bármi szart kezdjenek, és békét akarnak velünk.

Zavarodottnak érzem magam. – Ennek semmi értelme. Honnan tudod, hogy az igazat mondják?

– Nem tudjuk – válaszolja, fáradtnak hangzik. – Várnunk kell, és meglátjuk. Egy lépéssel előrébb járnunk. Ne aggódj semmi miatt, Lana, van egy tervünk, és mindent ellenőrzés alatt tartunk. Csak amiatt kell aggódnod, hogy a pasid kedvére tegyél.

A mellkasára csapok. – Seggfej!

Kuncog. – Tudod, függetlenül attól, mennyire szar a helyzet, a tudat, hogy hozzád jövök haza, minden szenvedést megér.

Odabújok hozzá, és cukkolom: – Ez azért van, mert minden, amit teszek, hogy amiatt aggódom, hogy a pasim kedvére tegyek.

– Rohadtul igaz – válaszolja, és hallom a mosolyt a hangjában.

– Szóval mi a tervetek srácok a másik MC-vel kapcsolatban? – kérdezem.

Megpuszilja a szemöldököm. – Nem mondhatok el neked mindent, Lana, ezt tudod.

– Tudom – morgom vissza. – Csak nem tudom abbahagyni, hogy Allie-re gondoljak, ahogy fekszik ott…

– Bárcsak sose láttad volna – mondja, az állkapcsom vonalát simogatva. – El akartalak rejteni minden rossz szarság elől.

– Nem rejthetsz el mindentől – mondom halkan. – Ez egyszerűen része ennek a világnak. Nem csak a motoros világnak, hanem a világnak általában. Rossz emberekkel vagyunk körülvéve, akik szarságokat csinálnak. A férfiak ebben az MC-ben jó emberek, és azt hiszem, hogy te rohadtul csodálatos vagy, szóval én mindig melletted fogok állni.

Rám gördül, és megcsókol. – Látsz engem?

Bólintok. – Igen. Látlak, teljesen.

Fogom a kezét, és a puncimhoz vezetem.

– Begerjedtnek érezzük magunkat ma este, ugye, bébi? Felizgatott a gondolat, hogy ott kint szembenézek azokkal a férfiakkal? Mert tudod, hogy én az egyike vagyok a legvagányabb anyaszomorítóknak odakint?

– Igen – válaszolom, zihálva, ahogy ujjai hozzám érnek. – Bátornak érzem magam.

– Hmmmm.

Felemeli a pólómat – ami valójában az ő pólója – és lecsúsztatja a bugyimat. A farka kőkemény, és tetszik, hogy ilyen, anélkül, hogy egyáltalán megérinteném, csak a szavainktól, és hogy a testünk egymáshoz préselődik. Lecsupaszítva a melleimet komótosan megszívja az egyik bimbót, aztán a másikat, nedvesebbé téve engem. A hüvelykujját a csiklómra nyomja ugyanakkor, amikor belém csúszik.

– Basszus – káromkodik. – Egyre jobb érzés minden rohadt alkalommal. Nem tudom, hogy a francba lehetséges, de ez az igazság.

Kihasználja az idejét, lassú ritmusban dug engem, egy lökés és dörgölés, amitől csöpögősen nedves leszek, és többért könyörgök.

– Milyen érzés, amikor elélvezel? – kérdezem Trackert, miután szerelmeskedtünk. Nos, ez jobban hasonlított dugásra, de ez egy és ugyanaz volt most számomra. Szeretem, hogy milyen intenzív és durva tud lenni az egyik percben, édes és gyengéd a következőben.

– Hmmm – mormolja. – A ritmussal kezdődik, amit felveszek, találok egyet, ami tökéletesen működik nekem, aztán épül, és folyamatosan épül, amíg már nem bírom tovább, végighalad a hímvesszőmön, míg felrobban benned. Épp mielőtt elélvezek, a farkam töve olyan kurva kemény, ami semmihez sem fogható. Ahogy felépül az őrület, a robbanás a sok feszültség csúcspontja. Az érzés, ahogy a feszültség elindul a golyóimból, aztán ahogy a forró magom beléd lövell – felülmúlhatatlan. Kurvára szeretem.

A magyarázata dögös, és őszinte. Szeretem, hogy feltehetem neki ezeket a kérdéseket, és hogy ő válaszol rájuk, anélkül, hogy bármit rejtegetne.

– Tudod, néha ahogy belém csúszol, szinte meg tudom mondani, milyen hangulatban vagy, abból, hogy milyen kemény vagy, milyen durván csinálod. Ez olyan szexi – vallom be, lenézek és az alsó ajkamba harapok.

Gyengéd húzással felemeli az arcom. – Ne légy szégyenlős elmondani nekem ilyen dolgokat. Ez kurva szexi volt a te szádból.

– Igen?

– Igen – mondja vigyorogva. – Olvastam a könyved, emlékszel? Ismerem a fejedben keringő gondolatokat. Tudom, milyen mocskos tudsz lenni, és szeretem. Ne legyél szégyenlős velem, bébi – beszélj velem. Bemutatom neked minden fantáziádat, minden szexuális vágyadat. Talán el kellene olvasnom azt a könyvet újra, és eljátszani minden szexjelenetet veled.

A lélegzetem elakad. – T-tényleg?

– A babámnak ez tetszik – mondja, ajkát a nyakamhoz nyomva. – Azoknak a jeleneteknek némelyike olyan keménnyé tesz, tudva, hogy te írtad azokat a szavakat, te képzelted el. Krisztusom, Lana. Mi más jár még a fejedben?

Megnyalom az ajkaim. – Talán többet el kellene olvasnod a könyveim közül, és rájönnöd.

– El fogom – mondja, magához gördít, így fejem a mellkasán van. – Most aludj. Talán felkeltelek éjszaka, a számmal a puncidon.

*   *   *

Másnap besétálok a nappaliba Trackert keresve, és nem mással, mint apámmal beszélgetve találom.

– Szia – mondom kínosan, egyik férfiról a másikra nézve.

– ’Reggelt, bébi – mondja Tracker gyengéden, aztán pillantását apámra fordítja, arca megkeményedik. – Apád – és ezt a kifejezést tág értelemben használom – beszélni akar veled. Rajtad áll, hogy engeded-e. Mindig kirúghatom a seggét.

Apám a szemeivel könyörög nekem.

– Rendben van.

Tracker odajön hozzám. – Hívj, ha szükséged van rám, rendben?

Bólintok, és ő elhagyja a szobát, de csak miután ad egy birtokló csókot.

Leülök a kanapéra, aztán intek apámnak, hogy tegye ugyanezt.

– Miről akarsz beszélni? – kérdezem, ujjaimat összefűzöm, és az ölemben pihentetem.

– Azon gondolkodtam, vajon el tudnálak-e vinni vacsorázni – mondja megköszörülve a torkát. – Lassan jó lenne kicsit jobban megismerni téged, ugye?

Meg akar ismerni engem, most? Meg kell kérdeznem, miért. A kapcsolatom miatt a klubbal? Vagy ez csak egy öreg férfi, teli megbánással a döntései miatt?

– Mikor? –kapom azon magamat, hogy megkérdezem.

– Mit szólsz a jövő héthez, valamikor? Vagy akármikor, amikor neked kényelmes – mondja gyorsan, reménytelinek látszik. – Tudod, akartam valami kedveset tenni érted. Szóval szándékoztam kifizetni a lakást, amiben élsz – ahelyett, hogy bérelnéd, a sajátod lett volna. De amikor mentem, hogy beszéljek erről a főbérlővel, azt mondta, hogy már eladta. Tracker megvette, és a nevedre íratta.

Az állam leesik. – Mit csinált?

Apám bólint, bánatosan mosolyog. – A lakás teljesen ki van fizetve, és a neveden van. Ellenőrizted a bankszámládat? A pénz, amit a bérletre fizettél, ott lesz még mindig, érintetlenül.

– Szent szar – bukik ki belőlem. – Nem hiszem el, hogy ezt csinálta. – Apámra nézek. – És neked nem volt szükséges megpróbálnod ezt tenni értem. Ez túl sok. Sosem akartam semmit tőled, rajtad kívül. Igen, voltak idők, amikor anyu és én anyagilag küszködtünk, és utáltam, hogy te gazdag voltál, de nem segítetted őt ki, de még mindig nem kérnék semmit tőled soha.

Arca a szemem láttára öregszik vallomásomra. – Igazán egy önző fasz vagyok, ugye?

Olyasmi, de nem mondok semmit.

– Bármi, amit akarsz, Lana – mormolja. – A tiéd.

Átgondolom. – Azt akarom, hogy anyu korán nyugdíjba vonulhasson. Olyan keményen dolgozik, minden nap. Mindig ezt tette. Kifizettem a házat neki. Olyan sokat tett értem, mindig biztosította, hogy meglegyen mindenem, amire szükségem van. Most szeretném neki ezt valahogy visszafizetni.

Tépelődő kifejezés jelenik meg az arcán. – Nem fog kilépni, és túl büszke, hogy bármit elfogadjon, amit én ajánlok. Mit szólsz egy hatalmas nyugdíjalaphoz számára?

Bólintok. – Jól hangzik.

– A tény, hogy neki kértél valamit, nem magadnak, megmutatja nekem, hogy milyen jól nevelt fel téged – mondja lenézve a kezeire. – Adná az Isten, hogy lenne benne valami részem, de nincs. Minden, amit tehetek, hogy próbállak az életembe bevonni, olyan keveset, vagy olyan sokat, amennyit adsz nekem, és hálás leszek.

Mereven bólintok.

Itt az ideje számomra a megbocsátásnak.

Hogy elengedjem a múltbéli sérelmeket, és a jelenben éljek.

– Ó, vaó – mondom, kezdem érzelmesnek érezni magam. – A vacsora nagyszerűen hangzik… Apa.


13 megjegyzés: