24. Fejezet

 

 

 

HUSZONNÉGY

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Egy hete volt. Nem beszélt velem, nem hagyta, hogy megmagyarázzam. És kitörölte a munkámat. Az egész kemény munkámat a félreértett haragja miatt. És most még csak nem is beszélünk, mert nem találkozik velem. Nem léptem be újra a klubházba azóta a nap óta, hogy azt mondta, menjek el. Nem megyek oda, ahol nem akarnak. Próbáltam hívni, és küldtem neki néhány üzenetet, de nem volt válasz. Semmi. Kivágott az életéből, csak így. A legkevesebb, amit megérdemlek, hogy képes legyek kimagyarázni magam. Semmi rosszat nem csináltam, és ő sem teljesen ártatlan. Ő is megbántott engem azzal, hogy a legrosszabbat gondolja rólam, hogy következtetésekre jut. Végig igazam volt. Minden férfi elhagy. Ez elkerülhetetlen.

Sosem árulnám el a klubot, és a jelenetek, amiket leírtam, mielőtt Tracker törölte őket, csak szexjelenetek voltak, a csodálatos pillanatok, amiket Tracker adott nekem, most halhatatlanná válva a leírt szavakkal. Ez hogy lenne rossz dolog? Ha elolvasta a történetet, ahogy mondta, tudná, hogy mit írtam. Szóval miért viselkedik így? Sosem használtam őt. Szeretem őt, mindennél jobban. Mivel nem mondtam el neki az egész történetet az írói karrieremről, most elvesztettem. Valami jelentéktelen miatt.

Az életem szerelmét.

Egyetlen szót sem írtam azóta.

Tracker még azt sem hagyja, hogy jóvátegyem. Anna azt mondta, hogy rá sem hallgat, elhagyja a szobát minden alkalommal, amikor megpróbálta felhozni. Végzett velem.

Végzett.

És én egy emberi héj maradtam.

Majdnem azt kívántam, bárcsak vissza tudnék menni az időben, Tracker elé, így tovább tudnék haladni az életemmel. Így nem tudnám, milyen érzés törött szívvel élni. Így nem tudnám milyen érzés, amikor törődnek veled és szeretnek, mert amikor ezt elveszíted, az kurvára fáj.

De az élet megy tovább.

Másnap, hogy kirúgott, beköltöztem abba a lakásba, amelyikbe akartam, abba, amire Tracker azt mondta, hogy nem tetszik neki.

Magányos érzés.

Néha látom Blade-et, rajtam tartja a szemét. Nem tudom, hogy Tracker kérte-e rá, vagy talán Rake volt. Akárhogy is, nem tudom, hogy azért van, mert még mindig törődnek velem, vagy azért, mert már nem bíznak bennem.

Ez fáj, nagyon.

Amit írok, az fikció. Nem újságíró vagyok, hogy próbáljak leleplezni valakit – én csak a romantika szerelmese vagyok.

Vagy legalábbis az voltam.

Anna minden nap meglátogat, de a Tracker témát mellőzzük. Nem akarok róla beszélni. Nem akarom tudni, kivel van most, vagy, hogy mennyire utál engem.

Ki akarom törölni minden emlékét.

– Lana? – kiáltja Anna, besétálva a hálószobámba. Leül és rám mered. – Nincsenek óráid? Elmentem a kampuszra, de nem voltál ott, szóval idejöttem. Még csak az ajtónál sem válaszoltál. Szerencse, hogy hoztam a tartalék kulcsomat.

– Sajnálom – mondom, kierőltetve egy mosolyt. – Nem érzem magam túl jól, így itthon maradtam. Elvesztem a gondolataimban.

Felsóhajt. – Tudom, hogy nem akarsz beszélni róla, de azt hiszem nektek, kettőtöknek be kellene fejeznetek, hogy ilyen makacsok és…

– Nem akarja hallani, amit mondanom kell. Mindketten továbblépünk és folytatjuk az életünket. Így a legjobb.

Körbenéz a szobában. – Ez hogyan a legjobb? Alig hagyod el a lakást. Nem találkozol senkivel. Remetévé válsz.

– Megbirkózom a dolgokkal a legjobb módon, ahogy tudok, és jól leszek – mondom neki, biccentve a fejemmel. – Tökéletesen, kurvára jól.

– Igen, úgy hangzol – mondja szárazon.

– Szívek törnek össze minden nap. Én csak újabb statisztika vagyok.

– Hallod magad?! – kiáltja. – Kapd fel a segged, és irány a zuhany kurvára most azonnal, vagy elmondom Rake-nek és mindenkinek, hogy jöjjenek ide, és birkózzanak meg veled! Dönts, most!

– Jó – mormolom hálátlanul. – Lezuhanyozom. Te csinálj valamit enni.

– Rajta vagyok – mondja, elhagyva a szobát.

Bejuttatom a seggem a zuhanyzóba, hátratolva Trackert, és mindent, ami vele jár az elmém leges-leghátuljába.

*   *   *

Egy héttel később kapok egy hívást Arrow-tól.

– Lana – mondja nyersen. – Annának szüksége van rád.

Felülök. – Mi a baj?

– Csak gyere a klubházba, kérlek – mondja megszakítva a vonalat.

Arrow azt mondta, kérlek?

Valami nincs rendben.

Gyorsan felkapok valami rövidnadrágot, és felveszek egy melltartót a pólóm alá, beszállok a kocsimba, és klubházhoz száguldok. Besétálva mindenki tekintetét figyelmen kívül hagyom, különösen Trackerét, akit a szemem sarkából látok, és a kanapén ül.

Nincs egyedül, és nem is számítottam rá, hogy úgy lesz.

Egy csinos szőke ül mellette.

Még csak közvetlenül rájuk sem tudok nézni, olyan vakító a fájdalom.

Figyelmen kívül hagyom az agóniát, ami olyan erős, hogy fizikailag érzem, és követelve kérdezem: – Hol van?

Rake kilép, megragadja a karom, és Anna és Arrow szobájához visz.

– Nem fog kijönni – mondja, fájdalom villan a szemében. – Nem tudtam megvédeni ettől, Lana. Nem tudom, mit csináljak.

Kihúzom a karom a fogásából, és besétálok a szobába anélkül, hogy kopogással zavartatnám magam. Arrow mellette ül. Anna térdei a mellkasánál és zokog.

– Arrow, tudnál adni nekünk egy másodpercet? – kérdezem csendesen.

Bólint, megpuszilja a homlokát, aztán rám néz. Szemei könyörögnek nekem.

Hozd rendbe mondják.

Tedd jobbá.

Az ajtó felé biccentek. Egyedül akarok lenni a legjobb barátommal. Ahogy kimegy, bemászom mellé az ágyba, a vállai köré fonom a karjaimat.

– El akarod mondani nekem, miről van szó? – kérdezem csendesen.

Fejét a kulcscsontomra fekteti, és szorosan köré fonom a karjaimat. – Elmentem az orvoshoz.

Megmerevedek, nagyot nyelek. – Mit mondtak? Beteg vagy?

Megrázza a fejét, de nem mond semmit.

– Az istenit, mondd el nekem, Anna! – mondom, kezdek pánikolni.

– Csak biztos akartam lenni… szóval csináltam néhány tesztet… és… - zokogni kezd.

Meg akarom rázni. – Mondd el!

– Nem lehet gyerekem. Úgy gondolják, lehet, hogy el vannak záródva a petevezetékeim – mondja, megtörölve a szemét a pólója ujjával. – Talán sosem leszek képes teherbe esni. További teszteket akarnak lefuttatni, de… Istenem, Lana! Még egy gyerekkel sem tudom megajándékozni Arrow-t.

Felsóhajtok megkönnyebbülésemben, hogy nem beteg, vagy haldoklik, és csitítóan megdörzsölöm a hátát. – Oké… először is, csinálj meg minden tesztet. Még mindig próbálkozhatsz mesterséges megtermékenyítéssel.

– Felteszem – suttogja.

– Tudod mit? – mondom neki gyengéd hangon. – Megpróbálod a mesterséges megtermékenyítést, és ha nem működik, esküszöm, kihordok neked egy babát. Én leszek a béranyád. Akarsz egy gyereket, akkor kapni fogsz egyet.

Egyenesen a szemembe néz. – Komolyan mondod?

– Igen. Ígérem. Megtenném érted egy szívdobbanás alatt. Az én méhem a te méhed.

Erre lágyan felnevet, némi nyomorúság eltűnik az arcáról.

– Kemény út áll előtted, Anna – mondom neki. – De lesz egy babád, rendben? Talán egy kicsivel tovább fog tartani, mint akartad. De minden megoldódik.

A következő órát azzal töltjük, hogy mindent átbeszélünk.

– Jobb, ha megyek. Te rendben leszel – mondom neki mosolyogva. – Hé, meghívtak, hogy vegyek részt egy dedikáláson jövő héten, körülbelül ötórányira innen. El akarsz jönni velem?

– Szeretnék – mondja mosolyogva. – Végre megismerhetem néhány rajongódat. Ne aggódj Lana, gondoskodni fogok róla, hogy tisztességesen viselkedj.

Az ajkaim megrándulnak. – Jó tudni.

Az ajtóhoz sétál velem, és kinyitja. Arrow a túloldalon vár. Egész idő alatt ott állt? Belép a szobába, és kifúj egy nagy levegőt, látva, hogy Anna sokkal jobb állapotban van, mint korábban volt.

– Köszi, Lana – mondja. – Tartozom neked. Ha valaha szükséged van bármire, csak hívj, rendben?

Kis mosolyt vetek rá. – Mire valók a barátok?

A bejárati ajtó felé sétálok, és teszek róla, hogy még véletlenül se nézzek abba az irányba, ahol utoljára láttam Trackert.

– Lana! - kiáltja Anna, épp, amikor elhagyom a nappalit.

– Igen? – kérdezem megfordulva.

– Te vagy a legjobb ember, akit ismerek.

– Akárcsak te – mondom, majd intek, aztán megteszem az utat az autómhoz. Az autóm ajtajánál vagyok, amikor meghallom Tracker hangját mögülem.

– El fogsz menni anélkül, hogy egyáltalán rám néznél?

A vállam fölött hátrafordítom a fejem, közömbösen tartva az arcom. – Most boldog vagy?

– Nem, kurvára nem vagyok boldog – mondja végigmérve engem. – Fogytál.

– Nem vagyok többé a te problémád, Tracker – mondom, kinyitom az zárat, és az ajtót. – Ezt tökéletesen tisztává tetted. – Beszállok, anélkül, hogy újabb pillantást vetnék rá, bár érzem a tekintetét magamon egész idő alatt, ahogy elhúzok a felhajtóról.

Utálnám elvonni attól, akire lecserélt.