20-21. Fejezet

 

 

HÚSZ

 

Fordította: Red Ruby

 

 

LANA

 

Egyedül ébredek.

Hangokat hallva megkeresem Trackert, póló nélkül találom az edzőteremben. Ő és Arrow egy ring közepén küzdenek. A szívem a torkomban, figyelem, ahogy a két erőteljes férfi küzd a dominanciáért, mindegyikük brutális erővel üti a másikat. Miért csinálják ezt? Amióta itt voltam, nem láttam Trackert beszállni a ringbe. És most itt van az éjszaka közepén? Zihálok, amikor Arrow behúz az arca oldalába, de Tracker egyszerűen vért köp a földre, és folytatja a védekezést. Amikor végül vége, leülnek a földre. Arrow előhúz valamit a zsebéből, és mindketten rágyújtanak és füstölnek. Ez… fű? Nem is tudtam, hogy Tracker füvezik.

– Tényleg szükségem volt erre – hallom Trackert. Tudom, hogy nem kellene hallgatóznom, de nem úgy tűnik, hogy rá tudom venni a lábam, hogy odébb vigyen.

– Mi van veled? – kérdezi Arrow. – A dolgok rendben vannak Lanával?

Igen, határozottan nem fogok mozdulni.

– Ő csodálatos – válaszolja Tracker. – Csak kurva nehéz időnként. Mindig próbálom távol tartani dolgoktól, a sötét oldalamtól, azt hiszem. Nem akarom, hogy elfusson, tudod? De ebben a folyamatban elvesztem egy részem. Szeretek küzdeni, és régóta nem voltam a ringben, csak mert nem akarom, hogy aggódjon.

– Ha így élsz, nyomorult leszel – válaszolja Arrow halkan. – Magadnak kell lenned, Tracker – biztos vagyok benne, hogy Lana el fog fogadni úgy, ahogy vagy. Ha nem, akkor nem ő az igazi a számodra.

Arrow lekerült a karácsonyi listámról.

– Ő az igazi – mondja Tracker gyorsan. – Érzem a zsigereimben. Ő az old ladym. Ő az enyém.

– Erősebb, mint gondolod – mondja Arrow, mélyet szívva a jointból. – Ő kicsi, de az esze nem.

– Nem akarom, hogy tudjon a vérről, ami a kezeimhez tapad. Nem tud semmit. Azt gondoltam, hogy ez volt a legjobb, de most olyan érzés, mintha egyáltalán nem ismerne. Szükségem van rá, hogy mindenemet elfogadja – vallja be Tracker, lefekszik a hátára, és a mennyezetet bámulja. – Nem vagyok jó ember, nem hiszem. De nem vagyok rossz ember. Bántottam embereket. Sohasem nőt, vagy gyereket. De férfiakat igen.

– Jó ember vagy – mondja Arrow mogorván. – És baszd meg, amiért mást gondolsz. Mindannyiunknak vannak démonai, Tracker, némelyik rosszabb, mint a másik. Amikor Lanára nézek, ahogy ő néz rád… Bassza meg, ember, csak legyél vele őszinte. Tuti biztos, hogy az a lány követni fog téged egyenesen a pokolba és vissza.

– Remélhetőleg erre nem lesz szükség – válaszolja Tracker szárazon, aztán suttogva bevallja – Ölnék érte. Csak meg akarom védeni.

– És azt csinálod – mondja Arrow. – De amikor a dolgok bedurvulnak, és általában itt ez történik egy ponton, akkor arra van szükséged, hogy felkészült legyen, nem arra, hogy a sötétben maradjon.

Ellépek és visszaindulok a szobába azon gondolkodva, amit hallottam, boldogan, hogy hallottam, és ugyanakkor bűnösnek érezve magam miatta. Elképzelésem sem volt, hogy így érez, hogy próbál nem az lenni aki, hanem az, aki szerinte akarom, hogy legyen.

Cenzúrázza magát.

Nem akarom, hogy úgy érezze, ezt kell tennie. Elfogadtam őt annak aki, ahová tartozik. Mélyen akar engem, és én olyan mélyen benne vagyok, hogy nem tudok felállni. Most már csak bizonyítanom kell ezt neki.

*   *   *

Legközelebb, amikor felébredek, a hátamhoz bújik.

Sokkal jobb.

Úgy döntök, hogy felkeltem, a számmal rajta, próbálok nem elkedvetlenedni attól, ami a legutóbb történt.

És amikor elélvez, az én nevemet nyögi élvezetében.

*   *   *

– Lana, várj – kiáltja Anna, megragadva a karom. – Lassíts!

– Mi az? – kérdezem körbepillantva. Épp most ebédeltünk együtt, és azon voltam, hogy megkezdem az aznapi első órámat. Követve a pillantása irányát, négy férfit látok a motorjaikon, minket figyelnek. Nem a Wind Dragons, és nem is a Wild Men tagjai.

– Kik ők? – kérdezem, próbálom nem nyilvánvalóvá tenni, hogy róluk beszélünk.

– Fogalmam sincs, de nem tetszik, ahogy minket néznek – mondja halkan, a másik irányba húzva engem. Beszállunk a kocsimba, és a klubházba hajtunk először, aztán felvesszük Blade-et, hogy vigyen el engem az iskolába. Anna nem akarja, hogy egyedül legyek, biztos, ami biztos. Az óra unalmas, és lassan vánszorog. Ahelyett, hogy figyelnék, azon kapom magam, hogy vázlatot írok egy új könyvhöz. Amikor vége, meg vagyok lepve, hogy Trackert látom várni rám Blade helyett.

– Micsoda kellemes meglepetés – mondom, gyakorlatilag a karjaiba ugorva.

– Te és Anna jól csináltátok ma, hogy visszajöttetek a klubházba, ahelyett, hogy magatok mentetek volna tovább – mondja, egy gyors, édes csókot ad nekem.

– Tudom – mondom. – Azt hiszem Anna érettebbé válik. Rájöttél, hogy kik voltak azok a férfiak?

– Egy fajta…. – tér ki. – Elmegyünk egy körre ma este.

– Mennyi ideig lesztek távol? – kérdezem a fejem oldalra döntve.

– Két éjszaka – válaszolja.

– Oké – mondom, próbálom nem mutatni a csalódottságomat. – Ezúttal ki marad itt?

– Arrow – mondja –, és te a klubházban fogsz maradni, amíg én távol vagyok, így nem kell aggódnom a seggedért.

Kifújok egy nagy levegőt. – Oké, igen. Ezt meg tudom csinálni.

– Ez az én csajom – mondja, elvéve tőlem a táskámat. – Gyerünk, húzzunk el innen. Egy kicsit veled akarok lenni, mielőtt el kell mennünk.

– Oké – mondom, aztán mély levegőt veszek. – Van valami, amiről beszélni akarok neked.

– Micsoda? – kérdezi, kinyitva nekem a kocsim ajtaját. Körbenézek. – Egyáltalán hogyan jutottál ide?

– Rake eldobott – mondja. – Blade elment vele. Szóval miről akartál beszélni nekem?

Beszállunk az autóba, és türelmesen vár, várakozóan néz rám.

– Felébredtem múlt éjszaka, és nem voltál az ágyban, úgyhogy elmentem, hogy megkeresselek. Az edzőteremben voltál Arrow-val, és nagyjából mindent hallottam.

Mert próbálkoztam.

Ezt a részt kihagyom.

Tracker csöndesen tanulmányoz. – Mennyi ideig maradtál?

Igen, dühös.

– Nem tudom – mondom csendes, bűnbánó hangon. – Tovább, mint kellett volna. De rólam volt szó, szóval nyilvánvalóan hallgattam. Ha valami másról lett volna szó, akkor nem tettem volna.

Gondolom.

Egyik kezét átfuttatja a haján, ami lazán lóg a vállai körül. – Kurva életbe, Lana…

– Csak őszinte akarok lenni, ezért mondom el neked – mondom szégyenlősen. – Azt is el akarom mondani, hogy író vagyok. Ezt is megtartottam magamnak. Nem tudom, miért. Csak az enyém volt, de azt akarom, hogy a miénk legyen.

Úgy néz rám, mintha őrült lennék, ami talán vagyok. Ez nem pontosan az az idő, amikor felhozod az egész író dolgot.

– Mit gondoltál – kérdezi – arról, amit hallottál? Nem akarom, hogy azt hidd, hogy nem ismersz engem, mert igen. Csak nem ismered azt az oldalamat, és ez az én hibám, mert rejtegettem előled.

– Tracker – mondom, nagyot nyelve. – Ismerlek. Tudom, hogy sosem bántanál engem, tudom, hogy vigyázol rám. Jó vagy azokhoz, akikkel törődsz. Minden részedet tudom kezelni. Ez az, amit próbálok mondani. Nem fogok elfutni, ígérem.

Kipillant az ablakon, mielőtt visszafordítja rám pillantását. – Nem hiszem, hogy tudod, mit beszélsz.

– Tracker…

– Mi van, ha börtönben végzem, vagy valami ilyesmi? Hogy fogod azt kezelni? Mi van, ha elrabolnak téged, ahogy Annával tették, vagy ha fegyveres férfiak törnek be a klubházba az éjszaka közepén? Ez történt Faye-jel. Nem azt mondom, hogy nem hiszem, hogy egy erős nő vagy, mert az vagy, de a gondolat, hogy valami ilyesmi történik veled, megőrjít. Beragadtam a klub iránti szeretetem és aközé, hogy meg akarlak védeni, minden centiméteredet. Sosem hagyom el a Wind Dragonst, ők a családom, de ha megsérülnél, vagy valami történne veled az életstílusom miatt, kurvára azt sem tudnám kezelni.

– Nos, ezt mind át kellett volna gondolnod, mielőtt elérted, hogy kurvára fülig beléd szeressek! – csattanok fel. – Én próbálkozom itt, Tracker. Épp azt mondom neked, hogy nem számít, mi van, ismerem a lelked, és sosem fordítok hátat neked. Miért nem tudod te is ugyanazt megtenni értem?

Szemei kitágulnak, mintha sosem gondolt volna erre így.

– Gyere ide! – követeli.

– Hová? – kérdezem.

Szája megrándul. – Az ölembe.

Meglovagolom, tenyereim az arcán. – Most mi?

– Most csókolj meg, Lana!– mondja. - Benned akarok lenni, de ennek várnia kell, amíg visszajutunk a klubházba.

Úgy csókolom meg, mintha ez lenne az utolsó csókunk.

 

 

HUSZONEGY

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Killing Heidi-től a Live Without It-et hallgatva átböngészem a ruháimat, keresve valamit, amit Rake születésnapján viselhetek. Amikor kopognak az ajtón, kinyitom, és látom, hogy Faye áll ott. Nem vagyok biztos benne, honnan tudja, melyik az én házam, de nem zavartatom magam a megkérdezésével.

– Szia – mondom meglepetésemben.

– Szállj be a kocsiba, elmegyünk vásárolni.

Cinkosan összemosolygunk.

Egy órával később nézem, ahogy Faye szetteket próbál fel. Amikor egy extrém mélyen kivágott fekete darabban kisétál, a szemem elkerekedik. – Szent szar!

– Pont az a reakció, amire utazom – mondja egyetértően.

– Majdnem látom a mellbimbóidat – lassan pislogva úgy döntök, erre rámutatok.

– Szóval látod – néz le.

Arra gondolva, hogy ez azt jelenti, hogy nem fogja megvenni, meglepődöm, amikor így szól. – Ez tökéletes.

– De…

– Sztripperek lesznek ott – mondja. – Nem számít, mit viselünk, még mindig rajtunk lesz több ruha.

– Ühhm, Faye…

– Ó, ez fel kellene próbálnod! – mondja izgatottan, megragadva egy cuki királykék ruhát. – Ez a szín káprázatosan fog mutatni rajtad.

Ezt követően megragad pár másik ruhát nekem, hogy próbáljam fel.

– Hacsak… – mondja magának, figyelmesen rám pillantva. – Átalakíthatlak motoros-tyúkká?

Akármilyen kifejezést is lát az arcomon, nevet rajta. – Látnod kellett volna engem, amikor először jöttem ide. Olyan konzervatív voltam, mert úgy nőttem fel. Most csak azt hordok, ami tetszik, hivatalosat a munkába, de a partikra, mint ez, rájátszol, és olyan kihívóan mész, ahogy akarsz.

–  Mennyire kihívóról beszélünk itt? – kérdezem szkepticizmussal teli hangon.

Válaszul egy lassan szétterülő mosolyt kapok. – Nézzük, mivel tudunk előjönni.

Nyelek egyet.

*   *   *

Feszes bőrnadrág.

Egy fekete rövid top – ami inkább néz ki melltartónak, mint felsőnek, ha engem kérdezel – és magasabb sarkak, mint amit valaha viseltem.

Mégis…

Különösen szexinek érzem magam. Magabiztosnak. Egy old lady megtestesítőjének.

Hirtelen ráébredek, hogy megfordult a kocka, és most én akarom, hogy ő legyen bennem mélyen. Értettem, hogy fontolgatta a szakítást az én érdekemben, vagy bármi másért, de én nem hagyom.

– Csodásan nézel ki – kapkod Faye levegő után. – Tracker meg fog halni. A pénisze fel fog robbanni.

– Oké, remélem, ezen dolgok egyike sem történik meg - mondom neki tágra nyílt szemmel.

Vigyorog és visszamegy, hogy felrakja a sminkjét. – Szóval ki szervezte ezt az egészet Rake-nek?

– Én segítettem – vallja be. – Elmondta nekem, hogy mit akar. Azt hiszem a pontos szavai azok voltak, hogy – Azt akarom, hogy a klubház szexklubbá változzon.

– Csak ő mondhatta ezt – mormolom, felkenve némi vérvörös rúzst és szempillaspirált. Megigazgatva a hajamat egy kicsit bámulom a tükörképem, aztán Faye-re pillantok a szemem sarkából.

– Kész vagyok, hogy kihozzam magamból a ribancot!

Nevet, szemen böki magát a szempillaspirállal. – A fenébe!

Hangosabban nevetek. – Francba.

– Nagyszerű, most az egyik szemem vörös lesz – panaszkodik, és rám mutat a szempillaspirál tégelyével. – A te hibád!

– Biztos vagyok benne, hogy az egyik pasinak lesz némi szemcseppje –viccelek.

– Iszol ma este? – kérdezi. – Csinálnunk kéne néhány koktélt, vagy valamit.

– Fogok inni egyet vagy kettőt – mondom, aztán az iPod-ja felé fordulok, ahogy változik a dal. – Te szereted a One Directiont?

– Ne ítélj el engem – mondja összehúzott szemmel.

Az ajkaim megrándulnak. – Nincs ítélkezés.

Jókedv tölti meg szép szemeit. – Kedvellek, Lana.

– Én is kedvellek.

– Csinálnunk kellene egy édeshármast.

A földre ejtem a telefonomat.

– Látnod kellene az arcodat! – kiált fel nevetve.

Kezdem azt hinni, hogy Faye-nek két oldala van. Egy, a rémisztő motoros feleség, aki szét tudja rúgni a segged, és kettő, az éretlen, gyerekes lány, aki sosem fog felnőni. Azon kapom magam, hogy mindkettőt kedvelem.

– Mi folyik ott bent? – kiáltja Tracker, az ajtónál ácsorogva, amit belülről bezártunk.

Faye a szemét forgatja. – Jézus Tracker, lazíts egy kicsit a gyeplőn! Mit csinálhatnék itt vele, ami miatt aggódnod kell?

– Nem aggódom – mondja, aztán szünetet tart. – Talán csak látni akarom.

– Nincs itt semmi látnivaló, te perverz! Kivéve, hogy a nőd dögösebben néz ki, mint bármelyik nő, akit valaha láttál életedben.

Csend.

Aztán dörömbölés.

– Lana, nyisd ki az ajtót!

– Nem tudom – kiabálok vissza. – Meztelen vagyok.

Hallom, hogy átkozódik. – Ti ketten nem töltötök több időt együtt.

Faye és én összenézünk, aztán röhögésben törünk ki.

– Anna dühös, hogy nem jöhet ma? – kérdezi, amikor lenyugszunk.

– Igen - válaszolom a fejem rázva. – De ki akarja látni a bátyját isten tudja, mit csinálva? Azt hiszem azt mondta, hogy talán beesik, mielőtt minden túl őrültté válik, aztán elmegy Arrow-val.

– Az egy jó ötlet – mondja, szünetet tartva. – Talán fel kellene állítanunk egy biztonsági területet, és becsempészni őt Rake tudta nélkül.

– Helyeslem ezt a tervet.

– Üzenek neki, és tudatom vele – mondja, aztán összeszorítja az ajkait. – Ez tetszik.

– Nekem is. Bár, ha Rake rájön, meg fog minket ölni. Tudom, hogy ő igazán nem akarja, hogy Anna lássa, bármit is tervez ma éjszakára.

– Rake elfoglalt lesz – mondja Faye, lábait belecsúsztatva fekete pántos tűsarkújába. – Van egy óránk, menjünk, csináljunk néhány italt.

Ahogy kinyitjuk az ajtót, és kilépünk, Trackert látom felém indulni onnan, ahol a falat támasztotta Sinnel beszélgetve.

– Bassza meg – tátogja, pillantása bebarangolja testem minden egyes négyzetcentiméterét. Aztán megigazgatja magát, ott, mindenki előtt.

Hallom, hogy Faye robbanáshangokat ad.

Bezárva köztünk a távolságot Tracker megragadja kezével az államat, és mélyen a szemembe néz. – Te egy fantázia vagy, tudod? Most visszamegyünk a hálószobába, mert olyan kemény vagyok, hogy majd’ a nadrágomba élvezek.

Még több robbanáshang Faye-től.

Ő és Sin fütyülnek, és Tracker felemel a levegőbe, a vállára dob, és visszahurcol a szobába. Még azzal sem zavartatja magát, hogy becsukja az ajtót, nyitva hagyja, ahogy az ágyra fektet, szája már az enyémen.

– Csukd be az ajtót – morgom.

– Nem – válaszolja. – Nincs rá idő.

– Tracker!

– Senki sem láthat semmit – mondja, megcsókolva a nyakam. – Eltakarom a tested. És ha bárki besétál ide, megölöm. Oké?

– Oké – suttogom vissza, bízva benne.

Lecsúsztatja a bőrnadrágom a térdemhez, aztán annyira széttolja a combjaimat, amennyire lehet. Letolva a saját nadrágját előhúzza kemény farkát és a bejáratomhoz dörgöli.

– Ez kemény és gyors lesz, Lana – préseli ki magából.

– Igen – nyögöm, annyira fel vagyok izgulva most, hogy alig látok egyenesen. – Dugj meg, Tracker!

Lassan belém tolja magát, amíg tövig bennem van, aztán kihúzódik és keményebben csapódik vissza. Éhesen csókol, nyelve a farkát utánozva érzéki ritmusban jár ki-be. Ujjaim a fejbőrébe vájnak, sürgetem, nem akarom, hogy visszatartsa magát. Olyan jó érzés, hogy ennyire fel tudnom izgatni csak azzal, hogy egy pillantást vet rám, hogy ennyire akar engem. Egy nő hozzá tud szokni, hogy ennyire értékelik, ennyi figyelmet kap.

– Olyan jó, bébi – nyögi. – Olyan rohadt tökéletesnek érezlek. Úgy illesz rám, mint egy kurva kesztyű.

Összeszorítom magam körülötte, újabb nyögésre ösztönözve. – Keményebben!

– Azt kapod, amit adnak, Lana – válaszolja megharapva a fülcimpámat. – Ne gondold, hogy te vagy a főnök, csak mert úgy jössz ki, mint egy nedves álom.

Sikítva élvezek el.

Tracker hamarosan követ, teste megrándul, arca az élvezet szexi maszkjává torzul. Megcsókolja a homlokom, az orrom és végül gyengéd, édes csókot helyez a számra.

– Partikezdés nélkülem? – hallom Rake kiáltását a nyitott ajtón keresztül.

– Húzz el innen, ha élni akarsz – kiáltja vissza Tracker, indulat nélkül a hangjában. Ehelyett pillantása összefonódik az enyémmel, tele gyengédség, birtoklás és elégedettség keverékével.

– Lana – mondja halkan.

– Igen?

– Amikor ma este körbesétálsz ebben a kurva szexi bőrnadrágban, és minden pasi téged figyel, elképzel épp így, kivéve, hogy alattuk, emlékezz erre a pillanatra. Az enyém vagy, hogy beléd merüljek, hogy élvezetet okozzak, hogy szeresselek, hogy megdugjalak.

A szemem forgatom, és száraz hangon megkérdezem – Miért nem pisilsz csak rám?

– Beléd élvezek inkább – mondja rám kacsintva, a játékos Tracker visszatér. – Ennek elégnek kell lennie.

– Tracker?

– Igen, bébi?

– Csukd be a rohadt ajtót.