13. Fejezet

 

 

TIZENHÁROM     

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Miután a nap hátralévő részét Trackerrel töltöm – megállva a Riftnél és a motoros üzletüknél –, elvisz harapni egy falatot, aztán kidob otthon. Amikor az ajtómhoz kísér, morog: – Miért nem költözöl csak be a klubházba? Nem szeretem, hogy nem vagy ott.

– Igazából fogok nézni egy saját helyet – mondom neki szünetet tartva. – Tudod, itt maradhatsz ma éjjel. Anyukám dolgozni fog.

Fejét oldalra hajtja. – Akarod, hogy maradjak?

Bólintok. – Igen, akarom.

Lassan elmosolyodik. – Annyira függő leszel tőlem, mint én tőled?

Az alsó ajkamba harapok. – Ez az, amit akarsz?

Nyel egyet, mozog a torka. – Tudod, hogy ez minden, amit most akarok. Nem akarom, hogy láss valamit, ami nem tetszik neked, és el akarj futni. Szükségem van rá, hogy hozzám legyél kötve. Összekapcsolódva. Mélyen.

Megrázom a fejem. – Azt akarod, hogy hozzád legyek kötve, így amikor fejbe vága világod realitása, nem fogok rémülten elfutni?

Bólint, aztán megdörgöli kezével az arcát. – Elbaszottnak hangzik, de ez az igazság.

– Legalább őszinte vagy – válaszolom száraz hangsúllyal.

– Mindig őszinte leszek veled, Lana – válaszolja komoly hangon. – Nem hazudok. Az igazság fáj, de a hazugságok még több szart okoznak. -

Igen, azt teszik.

Oldalra billentem a fejem. – Oké, akkor, van egy kérdésem hozzád. Menjünk be előbb.

Kinyitom az ajtót, és egyenesen a hálószobámba megyünk. Kényelmesen leülünk az ágyra, egymással szemben.

– Mit akartál kérdezni tőlem?

– Voltak érzéseid Faye iránt? – bukik ki belőlem.

Elkomorodik. – Hol hallottad ezt?

Nem akarok neveket elárulni, figyelmen kívül hagyom a kérdését. – Ez igaz?

Mellém ül. – Amikor Faye először a klubházba jött, zavarodottan, elveszetten és terhesen, barátokká váltunk. Épp, mint Annával. Igen, éreztem valamit Faye iránt. Azt hittem akarom őt. Ha Sin nem akarta volna őt, igen, megszereztem volna. De még inkább, azt hiszem, hogy azt akartam, amijük volt. Faye jó asszony volt. Nem csalna meg, hazudna, vagy árulna el. Megbízható. Gondját viseli nem csak az emberének, de az MC többi tagjának is. Egy igazi old lady. Ez az, amit igazán akartam.

– Akkor miért választottad Allie-t? – zsémbelek.

Kuncog. – Ott volt, akart engem. Magányos voltam, azt hiszem. Arrow és Sin olyan boldognak tűntek, miután megtalálták az asszonyaikat, és azt hiszem ezt akartam. Visszanézve tudom, hogy nem voltak valódi érzéseim Faye iránt. Vagy Allie iránt. Tudod, hogy honnan tudom ezt?

– Honnan? – kérdezem.

– Mert amit irántuk éreztem,annak köze sincs ahhoz, amit irántad érzek. Összevetve elhalványodik. Kurvára nem létezik. Érted? Te vagy az, akit kerestem. Akire vártam. Nem ők. Még csak nem is értem. Megláttalak téged, akartalak, és tudtam, hogy te vagy AZ nekem. Ellenálltam egy ideig, mert Anna folyton megfenyegetett, de mostantól semmi sem tarthat távol tőled.

– Ilyen egyszerű, mi? – kérdezem, alig suttogva.

– Megszerezni téged nem volt egyszerű – válaszolja, jókedv szövi át a hangját. – Derekasan küzdöttél, bébi.

– Próbálkoztam, legalábbis – piszkálom.

– Nem vagy boldog, hogy megadtad magad? – kérdezi az ölébe húzva. – Olyan jól gondodat fogom viselni.

– Nincs szükségem rá, hogy gondomat viseljék – mondom őszintén. – De boldog vagyok. Máskülönben nem lennék képes ezt csinálni.

Megcsókolom.

– Vagy ezt.

Megharapom a nyakát.

Aztán a fülébe suttogom. – Azt teszel velem, amit akarsz, Tracker.

– Bassza meg, Lana – morogja. – Csak te őrjítesz meg ilyen kurvára. Vetkőzz le, és feküdj a hátadra. Jó kislány leszel, és pontosan azt teszed, amit kérek, ugye?

Bólintok.

Ésszerű kereteken belül, persze.

– Jó – préseli ki, levetkőzik, félig leeresztett szemhéja mögül figyel, amint én isugyanezt teszem. Teljesen meztelenül hanyatt fekszem. – Most tárd szét a lábaidat.

Széttárom.

– A számat akarod, vagy a farkamat? – kérdezi simogatvamagát, pillantása összekapcsolódik az enyémmel.

– Mindkettőt – válaszolom, amitől csábítóan rám mosolyog.

– A mohó nőm– mondja. – Azt hiszem először elveszek tőled, mielőtt megadnám neked, amit akarsz. Nyisd ki nekemazt a csinos szádat!

Kinyitom a szám és hagyom, hogy gyengéden belém csusszanjon. Lassan kezdek, fel-le mozgatom a szám a farkán. Átfuttatom a nyelvem a piercingjén, és nyögését hallva újra megteszem, kezemmel megragadom a farka tövét, egy oké jelet mutatva. Aztán felgyorsulok, és elkezd finoman döfködni, gyengéden, mintha félne, hogy bántani fog engem. Kezeim a seggére vándorolnak, felhasználva ezt arra, hogy mélyebbre toljam őt a számban, csendesen adva neki engedély, hogy keményebben döfködjön. Érzem a teste rángatózását, ahogy megtölti a számat.

Miután elélvez, tartja a szavát, és elélveztet a szájával és a farkával.

Kétszer.

*   *   *

Arra ébredek, hogy anyukám reggelit készít Trackernek a konyhában. Azt gondolnád, hogy ellenzi a kapcsolatomat egy hatalmas, tetovált motorossal, de nem, anyukám csak úszik az árral. Felteszem, neki is bejönnek a rosszfiúk, figyelembe véve, hogy ki az apám.

– Remélem éhes vagy – hallom, ahogy mondja Trackernek, odacsúsztatva neki egy tányért, magasan megpakolva egy hegynyi baconnel. Sürgölődik a konyhában, mialatt Tracker a reggelizőpultnál ül.

Tracker tágra nyílt szemekkel pillant le. – Köszönöm, Nicole.

– ’Reggelt! – mondom, anyuról Trackerre pillantva.

– ’Reggelt, bébi! – mondja Tracker mosolyogva, feláll és odajön hozzám, megölel. – Segíts megenni ezt a rengeteg ennivalót, kérlek!

A mellkasába mosolygok. – Mintha nem tudnád megenni.

– Megyek, lefekszem – mondja anyu. – Épp, csak hazaértem. Vigyázz a lányomra, Tracker!

– Mindig – válaszolja Tracker, rámnézve, amikor ezt mondja. – Köszönöm a reggelit.

– Szívesen! – kiáltja ki anyu, útban a hálószobája felé.

Felnézek Trackerre. – Csinált korábban valaha reggelit nekedegy lány anyukája?

Vigyorog. – Nem, ez egy első. Anyukád kedves hölgy. Látom, hogy miért vagy olyan édes. Továbbá ő az első anyuka, aki igazán kedvel engem.

Nevetek. – Nem ítél meg embereket. Ha én boldog vagyok, ő is az.

– Jobban teszem, ha biztosítom akkor, hogy mindig boldog legyél. – mormolja, és lehajolva megszívja az alsó ajkamat.

– Mmmm – sóhajtom. Szeretem a viselkedésünk normalitását, ahogy rám néz és megérint. – Együnk és érjünk be a klubházba, mielőtt Faye-nek mennie kell dolgozni.

– Oké - mondja. Jobb, ha nekilátunk ennek a bacon-kupacnak.

– Nem kell mindet megenned – nevetek.

– Tudom. De… ez bacon.

– Mohó.

– Cuki.

Épp időben érünk a klubházba.

*   *   *

Később aznap este, ahogy az ágyában fekszünk, Tracker bejelenti: –El fogok menni pár napra. 

– Hová mész? – kérdezem halkan. Nem akarom, hogy elmenjen.

– Egy útra a fiúkkal. Klubszarság, bébi. – mondja, ujjávalegy mintát követve a csupasz vállamon át. Meg akarom kérdezni, hogy hová megy, és mit csinál, de tudom, hogy nem válaszolna. Nem válaszolhat. Meg fogom szokni ezt az életformát? – A jelöltek egyike fel fog venni téged, és elvisz, akárhová is akarsz menni.

– Ez nem szükséges…

– Az, hogy velem vagy, azt jelenti, hogy vannak emberek, akik megpróbálhatják a klubot bántani, azáltal, hogy téged bántanak – vág közbe, megcsókolva a kulcscsontomat. – Csak tégy a kedvemre, rendben? A rohadt lelki nyugalmam érdekében, hagyd, hogy gondoskodjak róla, hogy biztonságban legyél.

– Nem ismerem egyik jelöltet sem – tiltakozom. – Kínos lesz.

– Találkoztál Blade-del – mondja gyengéden. – Ő lesz az, aki felvesz és elvisz. Bízom benne. És ha bármi történik, csak hívj, oké?

Találkoztam Blade-del. Fiatalabb nálam, körülbelül 21 éves, és egy elég jó külsejű fickó.

– Oké – engedek. Emlékszem mi történt Annával, amikor próbálta elhagyni a klubházat kísérő nélkül. Elrabolták. Ja, én nem akartam azt. Tracker távozásával legalább hozzájutok, hogy írjak, még ha őrülten is fog hiányozni. Olyan hirtelen lett hatalmas része az életemnek. Ez csodálatos, ugyanakkor rémisztő.

– Oké? – kérdi óvatosan lehúzva a takarót, és megnyalva a mellbimbómat. – Nem fogsz szarakodni velem? Csak… oké?

Bólintok, most arra koncentrálva, amit a nyelvével csinál. – Igen.

– Bassza meg, olyan jó vagy hozzám – mondja, most beszívva a bimbómat a szájába.

– Elég biztos, hogy most te vagy jó hozzám – csikorgom csukott szemmel, kezeim a lepedőt markolják.

Ráfúj az egyikre, azután a másikra, izgatva engem. – Az enyém vagy, Lana. Mindig gondját fogom viselni annak, ami az enyém.

Kiszabadítva haját a kontyából, keresztülfuttatom rajta az ujjaimat, kezembe fogom a feje hátulját, ahogy imád engem. Tracker imád szerelmeskedni, de játszani is szeret, épp így, lusta cirógatásokkal, és lassan csábítva. Nem mindig siet, hogy elélveztessen mindkettőnket. Ahogy most, néha csak élvezi, hogy velem van, elnyújtva az élvezetemet. Egyik ujja lassan, intimen érint meg, a legpuhább dédelgetéssel. Meg fog ölni. Halál az élvezettől, biztos vagyok benne, hogy van ilyen. Ha nem, kellene lennie.

– Hiányolni fogsz? – kérdezi, a hasamat lefelé nyalogatva.

– Nem – válaszolom, kiérdemelve egy harapdálást épp a köldököm alatt.

– Biztos vagy benne? – kérdezi újra, nyitott szájas csókokat nyomva lefelé a belső combomon.

– Biztos – mondom reszketeg hangon. – Egy kicsit sem foglak hiányolni.

Egy gyors mozdulattal átfordít, és a fenekemre csap.

– Ne hazudj nekem, Lana! – mondja és jókedvűnek hangzik. – Kurvára őrülten hiányolni fogsz. Állj négykézlábra.

A térdeimre emelkedek, széttárva a lábaimat.

– Jó kislány – zümmögi. – Most mondd!

Megnyal egyszer, épp az édes pontomon, kezeivel erősen megragadva széttárja a combjaimat. – Mondd, amit hallani akarok!

Szükségem van a nyelvére, így azt mondom: – Hiányolni foglak.

Újra megcsapja a fenekem. Imádom.

– Ezt miért volt? – csattanok fel.

– Ez – kuncog – csak a móka kedvéért.

Genyó.

Aztán száját rám teszi, és nem hiszem többé, hogy genyó.