6. Fejezet

HAT

Fordította: Tony

LANA

Tracker inge hatalmas rajtam, de legalább eltakarja a mellbimbóimat, és most ez a legfontosabb.

– Kösz – mondom, ahogy begombolom.

– Nincs mit – válaszol rekedten, aztán hátralép, és tetőtől-talpig végigmér. – Jól nézel ki benne.

Amikor újra a szemembe néz, enyhén összehúzom a szemem.

Nem kerüli el a figyelmemet a villanás a kék szemében.

Birtoklás.

– Ne nézz így rám – mondom felhúzva a szemöldököm.

– Hogyan? – kérdezi, megfogja a kezem, és bevezet az éjjel-nappali kávézóba.

– Mintha a tiéd lennék, és csak arra várnál, mikor jövök rá.

Kinyitja előttem az ajtót. – De hát ez az igazság!

Éppen ettől félek. A szememet forgatom, és az egyik bokszhoz megyek. Mellém csusszan, és a combja az enyémnek préselődik.

– Szerinted Annával nem lesz gond a kocsiban? – kérdezem, és kinézek az ablakon a kint parkoló autóra.

– Jól van – mondja, és kézbe veszi az étlapot. – Innen hallom, hogyan horkol. Ha elhallgat, kimegyek, és ellenőrzöm.

Nem tehetek róla, felnevetek. – Hagyd békén. Nagyon érzékeny a horkolására.

Felmordul. – Ez bizonyítja, hogy Arrow kibaszottul szereti, ha ezt hallgatja minden éjjel.

Kiveszem az étlapot a kezéből, és átnézem. – Annának kérek egy hamburgert, mivel itt nincs sushi.

– Megkérdőjelezhető lenne – mondja vigyorogva. – Mit akarsz enni?

Újra átnézem az étlapot. – Nachost.

– Jó választás – felel, és odainti a pincérnőt. A nő gyakorlatilag rohan hozzá, amitől én mulatva, ugyanakkor bosszúsan megrázom a fejem.

– Mit hozhatok? – dorombolja. Enyhén áthajol az asztalon, teljes belátást nyújtva terjedelmes dekoltázsába.

– Helló, kedves – mondja Tracker, fel sem nézve. – Nachost kérünk, két hamburgert krumplival, és csokitortát. Ó, és bordát.

Oldalról rápillantok. Kedves? Hogyan flörtöl!

Rám néz. – Inni valamit?

– Vizet kérek.

Bólint, és újra a pincérnőre néz. – Egy vizet és egy kólát.

– A tortát az étellel együtt kéred, vagy utána?

– Együtt – válaszol Tracker. – Köszi.

A pincérnő elsétál, Tracker pedig újra felém fordul.

– Nagyon éhes vagy?

Lustán elmosolyodik. – Ez csak nasi.

Megrándul az ajkam. – Kielégíthetetlen étvágy?

– Sejtelmed sincs, mekkora – mondja a szemembe nézve. – De te ki fogod.

Nagyot nyelek. Tudhatnám, hogy ne provokáljam, mert a legkevésbé sem szégyenlős. Kimond bármit, és a végén mindig én jövök zavarba.

Tracker játékosan oldalba lök, így felnézek rá.

– Ne maradj csendben, csak viccelek – mondja, és oldalra biccentett fejjel tanulmányoz. – Miért voltál még fenn ilyen későn? Vagy Anna ébresztett fel? Mérges voltam, amikor mondta, hogy megcsörgetett. Az egyik jelöltet is hívhatta volna, hogy jöjjön érte.

– Fenn voltam, nem probléma. És te? – bukik ki belőlem a kérdés. – Túl sokat ittál?

Megvonja a széles vállát. – Ittam néhányat. Nem vagyok részeg, ha erre vagy kíváncsi.

– Nem bántam, hogy Anna hívott – mondom. – Ha nem hívhatod fel a legjobb barátodat az éjszaka közepén, amikor részeg vagy, akkor kit hívsz?

– Taxit? – javasolja, kuncogva a saját viccén. – Egy kibaszott jelöltet kellett volna hívnia.

– Mert ők ezért vannak? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

– Többek között.

Kérdezni akarok még a motoros életről, de megérkeznek az italaink, és Tracker elém tolja a vizesüvegemet, aztán jó nagyot húz az üdítőjéből. Figyelem, ahogyan mozog az ádámcsutkája, aztán a tekintetem lesiklik a nyakán egészen a mellkasáig, amit látni enged a trikó.

– Nem épp így terveztem az első randinkat, de ez van – mondja.

Mosolyogva rázom meg a fejem. – Ez nem randi. Ha igen, akkor szedd össze magad, Tracker.

Felemeli a fejét, és nevet. – Tudod, azt hiszem, igazad van. Nem az vagy, akihez szokva vagyok, és mielőtt elkezdenél feleselni, elmondom, hogy jó értelemben.

Egymás szemébe nézünk pár másodpercig.

– Komolyan mondod – mondom végül.

Még jobban az enyémnek szorítja a combját. – Ne szórakozz ezzel, Lana. Akarlak. Ez ilyen kibaszottul egyszerű nekem.

Ha nekem is ugyanilyen egyszerű lenne.

– Azt hitted, akarod Allie-t – mutatok rá. – Mi van, ha azt gondolod, engem akarsz, aztán rájössz, hogy megint tévedtél?

Az hogy érintene engem? Mint Allie-t? Könyörögnék a figyelméért? Tönkretenne, hogy többé már egy férfi sem érdekelne? Hát, kösz, de nem. Szeretném megőrizni a méltóságomat. Egy férfi sem ér meg ekkora drámát.

A kezébe fogja az enyémet, majd a szájához emeli, és csókokkal borítja az ujjperceimet. A kedves gesztustól elakad a lélegzetem.

– Te nem vagy Allie. Semmi sem ugyanaz. Semmi. Ne kombináld túl a dolgokat, Lana, csak hagyd, hogy megtörténjen.

Túlgondolom, éppen azt csinálom, amit mondott, hogy ne tegyek.

– Túlkombinálod, ugye? – Derű csillog a szemében. – Néha csak hagynod kell a dolgokat kiteljesedni, Lana. Nem fogod megbánni.

– Te nem bánod meg? – kérdezem, miközben figyelem.

– Soha nem bánom meg, amit teszek, csak azt, amit nem teszek meg – állítja. – Az élet túl rövid. Senki sem tökéletes, néha történnek szar dolgok, de vissza kell szállnod a motorra, és csak húzni neki.

Elmosolyodok. – Nem mindenki ilyen laza.

Farkasvigyort villant. – Lehet, hogy akkor egymást kiegyenlíthetjük. Te egy kicsit féken tartasz engem, és meg felszabadítalak téged.

A tekintetünk egymásba kapcsolódik, valami történik köztünk.

– Jézusom, gyönyörű vagy – mondja lágyan. – Szerintem nem is tudod, mennyire. Miket tennék veled…

Megérkezik az ételünk, és szerencsére megtöri a pillanatot. Túl sok ez nekem.

Túl intenzív.

Túl csábító.

Tracker megkóstolja a nachosomat, és odakínálja a hamburgerét. Ahogy harapok belőle egy nagyot, rájövök, hogy ha valaki lát minket, azt gondolja, hogy egy pár vagyunk. Ahogy Tracker figyel, amikor beszélek, a nevetés, a szexuális feszültség, és a véletlen érintések. Nem tagadhatom, hogy tetszik. Nem is gondolnák, hogy nem vagyunk egy pár, többet veszekszünk, mint az átlag párok, ő meg tagja egy könyörtelen motoros bandának. Nem is szexelünk, bár gondolom, ezt sem tudják. Vagy olyanok vagyunk, mint egy házaspár? Kuncogok a saját viccemen, amitől a mellettem ülő nagy motoros arcán aranyos zavarodott kifejezés jelenik meg.

– Mi az oka a cuki kis kuncogásnak?

– Csak valami viccesre gondoltam.

Megemelkedik a szemöldöke. – Megosztod velem?

– Nem igazán – válaszolom, lopok egy szem sültkrumplit, és a számba tömöm.

– Tudod – mondja, a ketchupba mártva a krumpliját –, egy nap majd bízni fogsz bennem annyira, hogy megoszd velem minden kis gondolatodat és viccedet. Egy nap majd kivered a fejedből, és beengedsz engem is.

– Csakugyan?

Bólint, és elgondolkodva rágcsál. – Aha.

– És egy nap, Tracker – mondom neki –, tönkreteszlek minden más nő számára.

A megjegyzésemnek valami reakciót, félelmet kellett volna kiváltania.

De csak ennyit mond: – Én is azt hiszem.

A francba.

*   *   *

Elviszem Trackert és Annát a klubházba, és Tracker nem fogad el nemleges választ, amikor azt mondom, nem akarok maradni.

– Így könnyebb – mondja. – Nem akarom, hogy az éjszaka közepén egyedül vezess haza.

– Jól leszek – vitatkozom. – A Riftbe is egyedül mentem.

– Az sem tetszett.

– Most komolyan? – morgom. – Megszoktad, hogy mindig eléred, amit akarsz, ugye?

A leglehengerlőbb mosolyát villantja rám. – A nőkkel igen.

A fogamat csikorgatom. – Talán ez a probléma. Pofára kéne esned. Az visszarángatna a valóságba.

Olyan közel hajol, hogy szinte összeér a testünk. – És te fogod ezt megtenni?

– Nem – válaszolom. – De biztos vagyok benne, hogy sokan megpróbálják.

– Én nem őket akarom, hanem téged.

– Nem kaphatod meg mindig, amit akarsz – vetem neki oda.

– Kérlek – mondja könyörgő szemekkel. – Jól fogok viselkedni. Ne légy ilyen kibaszott makacs, csak maradj itt éjszakára. Jézusom. Úriember leszek, csak azt akarom, hogy biztonságban légy, és ne vezess egyedül a koromsötétben.

Felsóhajtok. Nem tagadom, legalább annyira vele akarok maradni, mint amennyire ő akarja. Talán jobbanis. – Rendben.

Kegyesen elfogadja a győzelmét, nem dörgöli az orrom alá. Inkább kiszáll a kocsiból, és a karjába veszi az alvó Annát. Én is kiszállok az autóból, és követem őket Arrow szobájába. Tracker lefekteti Annát, én pedig igyekszem minél jobban kényelembe helyezni. Egy nedves kendővel, amit a fürdőszobában találtam, letörlöm a sminkjét. Mocorog, de nem ébred fel, így betakarom, aztán a konyhába megyek, hogy megkeressem Trackert. Amikor helyette Rake-et látom, amint egy hamburgert eszik, tátva marad a szám.

– Kérlek, mondd, hogy nem a húgod hamburgerét eszed éppen – mondom, kihúzok egy széket, és leülök. – Meg fog ölni.

Rake teli szájjal vigyorog. – Az övé volt? Éhes vagyok. Ha annyira kellett volna neki, meg kellett volna ennie.

– Elaludt – mutatok rá.

– Ha szundikálsz, veszítesz.

A pultra könyökölök. – Érett.

Vigyorog. – Egyébként mit csinálsz itt, Lana? Nem szoktalak itt naplemente után látni. Olyan vagy, mint egy vámpír. – Szünetet tart. – Csak épp ellenkezőleg.

– Rake, aggódom érted – mondom neki őszintén, lassú pislogás kíséretében.

Az Annáéhoz hasonló zöld szemek mosolyognak rám. – Ittam. Keféltem. Most eszem. Ez az éjszaka már nem is lehetnek jobb.

– Kösz, hogy megosztottad velem.

– Bármikor, Lana Maci – mondja a gyerekkori becenevemet használva.

Kíváncsi lennék, hogy az olvasóknak tetszene-e egy Rake-hez hasonló férfikarakter. Az én szemszögemből nem nagyon vonzó, habár jóképű – nagyon jóképű. Szőke haj göndörödik az arca körül, egyenes orra van, és csillogó, mindig derűs zöld szemei, sötét szempillákkal körülvéve. Ajak- és szemöldökkarikája is van, ami jól áll neki. Csak nem tudom komolyan venni. Talán azért, mert már kiskorunk óta ismerem. Mindig kiabált valami miatt Annával, de nem komolyan, csak úgy, hogy tudtad, mindennél jobban szereti a húgát, és meg akarja védeni.

– Reggelig, amikor Anna megfojt álmodban, és zavarba hozza az ágytársadat.

– Ágytárs? – kérdezi kuncogva. – Olyan kibaszott illedelmes vagy, Lana.

– Mit akarsz, mit mondjak? – kérdezem elfordulva ültömben. – Kibaszott ágytársad?

A kuncogása mély nevetéssé válik. – Sokkal jobb. Bár a baszócimbora is megfelel.

– Mi olyan vicces? – kérdezi Tracker a konyhába lépve, frissen zuhanyozva. Csupasz felsőtesttel, fekete pizsamanadrágban, ami mélyen lóg a csípőjén. – Baszócimbora?

A tekintete oda-vissza mozog Rake és köztem.

Fapofát vágok, kíváncsi lennék, mire gondol. Mögém lép, a karját körém fonja, és magához húz. – Nem hiszem, hogy hallania kell a baszókalandjaidról, tesó.

Anna mondta, hogy Rake benne volt kötözős és egyéb dolgokban. Íróként rendkívül kíváncsi vagyok. De szeretnék belemászni az agyába! De nem hiszem, hogy jó néven venné. Elég diszkrét, amikor a szexuális szokásairól van szó. Már amennyire diszkrét lehet, amikor egy emberekkel teli, hatalmas házban él, ahol egész nap nagy a jövés-menés.

Rake a kukába dobja a hamburger csomagolását, és hozzánk fordul. – Együtt vagytok, Lana? Ha szarakodik veled, csak hívj, és szétrúgom a seggét.

Úgy mondja, hogy fogalmam sincs, viccel-e vagy sem.

– Megpróbálhatod – válaszol Tracker unottan, közben az orrával a fejem tetejét bökdösi.

Rake felnyög. – Ti rohadékok, hullotok, mint a legyek. Először Sin és Faye, aztán Arrow és Anna. Most meg ti? Bassza meg, kell még egy ital. És egy új punci.

Bájos.

Kimegy a konyhából, Tracker pedig úgy folytatja, mintha Rake ott sem lett volna. – Fáradt lehetsz. Feküdjünk le!

– Én Annával alszom – mondom, és megfordulok, hogy ránézhessek.

– Arrow ágyában? Az baszna be – morogja, aztán ellágyul a hangja. – Gyerünk, csak alszunk. Esetleg smárolunk.

– Tracker…

– Úgy örülök, hogy ilyen szeretetreméltó nő vagy – mondja vidáman, aztán megfogja a kezem, és a szobája felé húz.

Kinyitom a számat, aztán becsukom, és hagyom, hogy a szobájába vigyen, és becsukja az ajtót. Felkapcsolja a lámpát, miközben én próbálom megnyugtatni az idegeimet. A szobája hatalmas, terjedelmes fehér ággyal a közepén. Körülnézve észreveszem, hogy minden fehér, itt-ott néhány fekete folttal. Néhány ruhadarab hever a padlón, de ettől eltekintve a szoba tiszta. Tracker kinyitja a fürdőszobába vezető ajtót, és eltűnik mögötte, míg én odamegyek az eszméletlen nagy ágyhoz, és leülök a legszélére. Néhány másodperc múlva megjelenik, felmászik az ágyra, és a derekamnál fogva magával húz, majd elhelyez a matrac közepén.

– Sokkal jobb – mondja ásítva. – Aludj, Lana. Itt biztonságban vagy. Csak akkor nyúlok hozzád, ha könyörögsz érte.

Úgy döntök, nem veszek tudomást a megjegyzéséről.

Lassan lefekszem a tollpárnára, kényelembe helyezem magam, és lehunyom a szemem.

Az illatával körülvéve azonnal elalszom.

*   *   *

– Lana – nyög fel, és megérint. – Olyan jó érzés.

Álmosan kinyitom a szemem, és Trackerre mosolygok, ahogy belém csúsztatja az ujját.

– Benned akarok lenni – suttogja.

– Tedd meg – követelem. – Akarlak.

– Bassza meg – mordul fel, szétválasztja a combjaimat, és belém csusszan, mintha már milliószor tette volna.

Az ágytámlának támasztom a kezem, ő pedig újra és újra belém csapódik, az ágy csak úgy rázkódik a vadságától.

– Igen! – nyögöm. – Olyan jó!

Hirtelen kinyitom a szemem.

Körülnézek a sötét szobában.

A francba!

Álom volt.

Tracker itt van mellettem, a testünk összeér. A szeme csukva, az ajkai résnyire nyitva vannak. A haja szétterül, az arcát csiklandozza. Visszafogom magam, hogy meg ne csókoljam.

Fontolóra veszem, hogy felébresztem, de aztán mégsem. Olyan békés. Majdnem gyermeki.

Azt hiszem, inkább a laptopomon kéne befejeznem ezt a jelenetet, nem a valóságban. Szerencsére a fantáziám elszabadul és vadul száguld, ihletet adva segíti az írást.