25. -26. Fejezet

 

 

 

HUSZONÖT

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Ma van a dedikálásom napja.

A borítómodellem, a szexi Wyatt Bruce részt vesz velem rajta, Annával együtt.

– Dögös – mondja Anna tizedszerre. – Azt hiszem a petevezetékeim épp regenerálták magukat.

Nos, ez egy jó jel, ha viccel rajta.

– Maradj veszteg, meg fog hallani – mondom vigyorogva, ahogy kitaláljuk, hogyan állítsuk fel a banneremet.

– Kell segítség? – kérdezi Wyatt.

– Azt hiszem, talán – mondom Annára nézve, aki egy rudat tart, és fintorog. A képsín ebben a konferenciateremben jó hatvan centivel magasabban van, mint a felnyújtott kezünk.

– Értem – mondja kuncogva.

Felrakja a bannert fél perc alatt.

Anna kezdi felhalmozni a könyveimet takaros kis kupacokba az asztalon, bemutatásról hablatyolva, mialatt én próbálom megnyugtatni az idegeimet. Mi van, ha senki sem akar dedikált könyvet? A legtöbb ember talán még csak nem is tudja, ki vagyok.

Egy bestseller szerző vagyok, emlékeztetem magam. Most nincs itt az ideje, hogy elbizonytalanodjak magamban. A könyveimet világszerte eladták, és meghívtak az eseményre. Többre is meghívtak már korábban, de ez az első, amit elfogadtam.

Ideges vagyok.

Legalább Wyatt itt van. Bizonyára szeretnék látni őt is a nők.

Az ajtó kinyílik, és az olvasók bezsúfolódnak.

Amikor egy sor alakul ki előttem, azt sem tudom, mit mondjak.

Így mosolygok.

– Imádom a könyveit! – mondja egy kedves, meleg szemű bájos hölgy. – Mindegyiket már többször olvastam.

– Köszönöm – válaszolom, kissé meghatódva.

– Nem bánná, ha mindet aláírná nekem?

– Nagyon szívesen megteszem – válaszolom őszintén.

Aláírok bármit, és mindent, amit adnak, könyvektől poszterekig, és fotókönyvekig.

Csacsogok az olvasóimmal – fotókat készítek velük, és megköszönöm nekik, hogy megveszik a könyveimet.

A nap végén kimerült vagyok, de a szívem annyira tele van, hogy mosollyal az arcomon alszom el, első alkalommal, mióta Tracker kirúgott az életéből.

*   *   *

Következő héten Wyatt meghív ebédre. Igent mondok, nem vagyok biztos benne, hogy ez üzlet vagy élvezet, de izgatott és lelkes vagyok, hogy kiszabadulok a házból ettől függetlenül. Ideje, hogy továbblépjek az életemmel. Volt egy nem fogadott hívásom Trackertől a dedikálás éjszakájáról, de nem zavartatom magam vele, hogy visszahívjam. Joga van dühösnek lenni rám, persze, de nem értem, miért nem hagyja, hogy kimagyarázzam magam. Amíg vele voltam, nem éreztem úgy, hogy csak egy író vagyok, többnek éreztem magam. Úgy éreztem magam, mint egy nő, mint aki megtapasztalja a dolgokat, amikről a könyveimben írok. Nem rejtőzködtem többé a képernyőm mögött.

Ehelyett írtam az életről, amit éltem.

Életemben először. És boldogabb voltam, mint valaha.

Kiszakított a gondolataimból, és míg szerettem írni – és írnék minden nap, ha tudnék – további dolgokat is megtapasztaltam napi szinten. Ha nem Trackerrel lettem volna, sokkal többet írtam volna, mint amit megírtam.

Az étteremnél találkoztam Wyattel, farmerbe, fehér magas sarkú cipőbe és fehér pólóba öltözve.

–  Helló – mondja, mosolya felfedi szabályos, fehér fogait. – Gyönyörűen nézel ki.

– Köszönöm – mondom, ahogy kihúzza nekem a széket.

Egy bók. Szóval ez egy randi?

Miért kellett ilyen esetlennek lennem?

– Szóval – mondom, egy kicsit reszketegen mosolyogva. – Én sosem ettem itt korábban.

Feljegyzés magamnak: dolgozni a társalgási készségeimen.

– Én sem – mondja, felemelve az étlapot. – Mit ennél?

Böngészem az étlapot, és kiválasztom a legkevésbé maszatolós, fröcskölős ételt.

– Szóval, fogsz további dedikálásokat csinálni? – kérdezi. – Ez nagyszerű promóció volt számomra. Van néhány másik szerző, aki szintén használni akarja a képeimet a borítóihoz.

– Ez nagyszerű! – mondom őszintén. – Remélem, a modell karriered mindazzá válik, amiről valaha álmodtál.

Amikor meglátom Annát, Rake-et, Arrow-t és Trackert besétálni az étterembe, egyszerre akarok meghalni, és megölni Annát. Tudta, hogy itt ebédelek ma Wyattel. Miért mondtam el neki? Tracker megáll menet közben, amikor meglát, ajkai mosolyra görbülnek, míg meg nem látja, hogy nem vagyok egyedül. Wyattre mered, kezei ökölbe szorulnak, és a korábbi mosoly helyére mogorva kifejezés vésődik.

Anna odasétál, mintha nem lenne másodpercekre attól, hogy villával szúrják le. – Lana! Hello, Wyatt.

– Szia, Anna. – mondja Wyatt egy barátságos mosolyt villantva rá. – Milyen kicsi a világ.

Kicsi, valóban. Túl kicsi.

– Anna, mit csinálsz itt? – kérdezem összeszorított fogakon keresztül. Motyogva köszönök egy hellót a férfiaknak, akik most épp mögötte állnak. Arrow jókedvűnek tűnik, Rake zavartnak, és Tracker olyan, mintha meg akarná gyilkolni Wyattet.

– Megéheztünk, így javasoltam, hogy menjünk ebédelni – mondja Anna boldogan mosolyogva. – Fogalmam sem volt, hogy te és Wyatt itt randiztok!

Lehetne ennél is nyilvánvalóbb?

– Valóban, nos, rendelni akartunk, szóval… – elhallgatok, remélve, hogy mindannyian veszik a célzást.

De nem.

Tracker kihúzza a széket mellettem, és helyet foglal. – Te most randizol?

– Próbálok – mondom egy fintorral.

– Beszélnünk kell.

– A beszéd ideje lejárt – mondom visszahajítva arcába a saját szavait.

Ajkai megfeszülnek. – Nem fogok itt ülni, és hagyni, hogy egy kurva randid legyen egy másik férfival. Ha egyáltalán törődsz vele, kijössz velem. Máskülönben az öklöm az arcában lesz a következő tíz másodpercben.

Wyatt tágra nyílt szemekkel mered rám, és azt mondja: – Talán ki kellene…

Felállok, a székem hátratolódik. – Akkora egy seggfej vagy, Tracker!

Kiviharzom, és megállok a motorja mellett. Fontolóra veszem, hogy belerúgjak.

– Ne is gondolj rá! – morogja, megragadja a karom, és szembe fordít magával. – Dugsz vele?

– Hogy van ehhez bármi közöd? – kérdezem, keresztbe fonva a karjaimat a mellkasomon. – Te fejezted be. Nem tartozom hozzád.

– Mindig hozzám fogsz tartozni! – csattan, aztán másfelé néz.

– Egész idő alatt tudomást sem vettél rólam. Most, csak mert egy másik férfival látsz, most mi van? Beszélni akarsz? Miért, még boldognak sem akarsz látni? Erről van szó? Azt akarod, hogy életem hátralévő részében utánad epekedjek, mialatt te tudomást sem veszel rólam, és más nőket dugsz?

A kirohanásom végére ordítok vele.

– Lana, te egy kurva híres író vagy, és nem érezted szükségét, hogy elmondjad nekem? Amikor láttam, amit írtál, elveszettem a fejem. Nem tudtam, hogy írtál ilyen szarokat, mert sosem mondtad el nekem.

– Elmondtam neked egyszer, és azt hitted viccelek. És amikor elolvastad, még csak nem is hagytad, hogy elmagyarázzam – mondom. – Az első reakciód az volt, hogy feltételezted, hogy elárulnálak. Talán nem osztottam meg mindent veled, de mostanra tudnod kellett volna, hogy nem vagyok rossz ember. A tény az, hogy automatikusan a legrosszabbat gondoltad rólam – mi a fenét kellene ezzel kezdenem?

– Nem tudom – mondja, szarkazmus szövi át dühös hangsúlyát. – Miért nem mész, és írsz erről?

A frusztráció hangját hallatom.

– Krisztusom, az old ladym a kurva Zada Ryan, és én még csak nem is tudtam. Mi a francot gondolsz, hogy érzem magam ettől? Mit, hogy nem bíztál bennem eléggé, hogy megoszd ezt az információt velem? Talán meg kellene kérdezned, miért van ez. Vagy nem bízol bennem, vagy… mi? Miért akartad, hogy ez titok legyen?

– Csak olyan sokáig megtartottam magamnak. Senki sem tud arról anyukámon kívül, hogy írok, és akkor elmondtam Annának. Szándékomban állt elmondani neked, de akármikor próbáltam, valami más szarság zajlott, és nem éreztem úgy, hogy az a megfelelő időpont. Nem tudom, Tracker. – Felsóhajtok. – Nem akarok harcolni, rendben? Csak haza akarok menni. Mondd meg Wyattnek, hogy sajnálom.

– Nem mondok semmit annak a nyavalyásnak azon kívül, hogy maradjon távol attól, ami az enyém, ha meg akarja tartani a csinos arcát – jelenti ki, rángatózik egy izom erős állkapcsán.

Kinyitom a szám, aztán becsukom. – Hihetetlen vagy.

– Te pedig téveszmés, ha azt hiszed, végeztem veled – állítja.

A levegőbe vetem a karjaimat. – Olyan rohadtul nyomorult voltam, és te nem törődtél vele. Most próbálok továbblépni, és itt vagy te, és elbaszod nekem.

– Fenét nem érdekelt! Kurvára érdekel. Elhajtottam a lakásod mellett éjszaka, csak hogy ellenőrizzem a dolgokat. Rávettem Blade-et, hogy kövessen téged órára oda-vissza, és mi a pokolért kellene tudnod továbblépni, amikor én kurvára biztos, hogy nem tudok?! – gyakorlatilag ordít velem, mellkasa minden lélegzetvétellel zihál.

– Ja, törött szívűnek tűntél, amikor láttalak ülni a szőke mellett – vágok vissza vicsorogva. – Igazi megpróbáltatás kellett, hogy legyen számodra.

– Próbáltam túljutni rajtad.

– Nos, talán erősebben kellene próbálkoznod – mondom hideg hangon. – És hagyj a francba békén!

Humortalanul felnevet. – Elfelejted, hogy az enyém vagy. Nem számít, mit teszel, vagy mondasz, ez sosem fog változni.

– Utállak.

– De én szeretlek. Olvastam a könyved. Olyan kurvára tehetséges vagy. Szégyen, hogy nem akartad ezt megosztani velem.

Megfordul, és visszasétál az étterembe, mialatt én beszállok az autómba, és eltűnök onnan a fenébe.

 

 

 

HUSZONHAT

 

Fordította: Red Ruby

 

LANA

 

Anna öt bocsánatkérő üzenetet küld nekem. Tudom, hogy jót akart – azt hiszi, hogy Tracker és én összetartozunk –, de most a dolgok megint lógnak a levegőben, és fogalmam sincs, hogy mi történt Wyattel, miután eljöttem. Tudom, hogy Anna gondoskodott róla, hogy semmit ne csináljanak vele. Wyatt üzent nekem, és azt mondta, nem hiszi, hogy jó ötlet többé találkoznunk. Tracker megakadályozza, hogy pasizzak, miközben ő akkor jut nőhöz, amikor akar. Dühítő, de…

Olvasta a könyvem.

Utál olvasni.

Ez egy édes gesztus volt. És, tőle, hogy azokat a kedves szavakat mondta az írásomról…

Fenébe vele!

Fel-alá járkálok a lakásomban, azon vagyok, hogy elmenjek egyet sétálni, amikor kopognak az ajtón.

Kinyitva azt szemtől-szembe kerülök Trackerrel.

– Nem tetszik a gondolat, hogy egyedül vagy itt. Valójában kurvára utálom – mondja üdvözlésként.

– Nos, nagy kár, hogy valaki kirúgott az utolsó helyemről – mondom hideg hangon. Szavaim elérték céljukat, az alapján, ahogy megrándul.

– Még mindig nem tetszik – mondja sokkal lágyabb hangon.

– Az érzéseid többé nincsenek már a prioritási listám elején – mondom feltolva szemüvegemet az orrnyergemen.

Csúnyán néz, kifejezése a düh és beletörődés keveréke. – Hoztam neked valamit. Egy ajándékot. Tudom, hogy szereted az állatokat, szóval…

Lenézek, és látom, hogy egy kosár van a kezében. Benne…

– Ó, Istenem! – mondom, elvéve tőle a kosarat, és lekukucskálva a cuki fekete és arany szőrgolyóra.

– Ő egy fajtatiszta németjuhász lány – mondja. – Azt gondoltam, talán szeretnéd, ha lenne valaki a lakásban veled. Egyeztettem a főbérlőddel, és tarthatsz háziállatot.

– Ő tökéletes – mondom, aztán felpillantok Trackerre. – Gyere be!

A konyhába sétálok, leteszem a kosarat, felkapom a kutyust, és a mellkasomhoz ölelem.

– Olyan puha és bolyhos – suttogom. – Annyira szeretem!

Tracker kuncog. – Hosszú szőre lesz – szünetet tart. – Jó újra mosolyogni látni téged.

Megpuszilom a kutyus fejét. –  Köszönöm, Tracker; tökéletes.

– Hogyan fogod hívni? – kérdezi kettőnket figyelve.

Átgondolom. – Evie. Evie-nek fogom hívni.

Tracker jókedvűnek tűnik. – Ez nem az, ahogy a lányodat akartad nevezni, ha egyszer lesz egy?

Bólintok. – Ki tudja, hogy lesznek-e és mikor gyerekeim. És ő úgy néz ki, mint egy Evie, nem gondolod? Ez olyan aranyos név egy csinos kis hercegnőnek – mondom gügyögve.

– Krisztus – hallom motyogni. – Van egy ágy, ennivaló és néhány játék is számára a kocsimban.

– Örülök, hogy nem a motorodon hoztad őt ide – cukkolom, aztán vissza lenézek Evie-re, a bundáját cirógatva.

– Szóval – mondja, körbenézve a lakásban. – Meg fogsz kínálni egy itallal?

Összeszorítom az ajkaimat. – Evie egy megvesztegetés?

– Működik? – lő vissza, megvillantva nekem egyik elbájoló, bugyi-olvasztó mosolyát.

Nagyot sóhajtok. – Talán. Menj, hozd be a cuccát, addig csinálok kávét.

Előrehajol, és megcsókolja a homlokomat. – Oké.

Figyelem a hátát, ahogy elhagyja a szobát, aztán új legjobb barátomhoz fordulok.

– Sajnálom, Anna – mondom Evie-nek vigyorogva. – Le lettél cserélve.

*   *   *

– Nem bízol bennem, ugye? – kérdezi a kávéját fújva.

– Jobban bízom benned, mint bármelyik másik férfiban – mondom lassan, próbálom megmagyarázni. – Szeretlek Tracker, de hogy őszinte legyek, valahogy számítottam rá, hogy egy ponton megbántasz. És megtetted, de gondolom ez a saját cselekedeteim miatt volt. Gondolom, apám elcseszett, aztán az első fickó, akit valaha kedveltem, bolonddá tett a középiskolában. A két férfiról, akikkel lefeküdtem, utóbb kiderült, hogy szintén genyák. Az első hideg-meleget játszott, annyira akart az elején engem, de aztán eltűnt, amikor lefeküdtem vele. A második fickóról kiderült, hogy egy arrogáns seggfej. Nem arról van szó, hogy veled fizettetek meg a hibáikért – azt hiszem, azt gondoltam, hogy ami köztünk volt, az túl jó, hogy igaz legyen. Vártam a hidegzuhanyt. Én csak nem az a lány vagyok, aki megkapja a tökéletes pasit a végén. – Evie-re nézek, aki az ágyában alszik. – Én a magányos író vagyok, aki őrült kutyás hölggyé fog válni.

Erre elmosolyodik. – Egy párkapcsolat sem lesz tökéletes.

– Tudom.

– De amire rá kell jönnöd, hogy a nap végére, bár dühös vagyok, és harcolunk, de még mindig akarlak téged. Fáj, hogy nem bíztál bennem. Elárulva éreztem magam. Mintha nem ismertelek volna, nem tudom. Kurvára hiányzol, Lana. Azt kívánom, bárcsak az a nap ne történt volna meg.

– Én is – suttogom. – Képes leszel valaha újra bízni bennem?

Oldalra döntött fejjel tanulmányoz. – Megbocsátasz nekem mindenért, amit tettem? Hogy nem hallgattam rád? Hogy egy idióta voltam, amikor feldühödtem rád, és szétmentünk?

Beszívom a levegőt. – Hány nővel feküdtél le?

Még a szavakat kimondani is fáj. Megdörzsölöm a mellkasom a tenyeremmel, könnyek fenyegetnek, hogy az arcomra csöppennek, mint az esőcseppek.

– Nem feküdtem le senkivel, Lana – mondja gyengéden.

Felemelem a fejem. – Mi? Akkor miért kell megbocsátanom?

– Nos, nem vagyok teljesen ártatlan – mondja lehajtott fejjel. – De nem dugtam meg senkit.

– Akkor mit? Szopást kaptál tőlük?

Csendben marad.

Bingo.

– Értem – motyogom epésen.

– Lana…

– Evie és én szeretnénk egyedül maradni most, ha nem bánod – mondom mereven. – Őt köszönöm neked.

Felsóhajt, fáradtnak hangzik. – Én is megbántott voltam, tudod, nem csak te.

– Ja, úgy hangzik – válaszolom. – Engem nem láttál másik férfival bármit csinálni.

– Akkor Wyatt mi a fasz volt? – morogja. – Próbáltál továbblépni és megbirkózni a fájdalommal, ugyanúgy, mint én. Én egy férfi vagyok, erős libidóval. Sosem csaltalak meg, de nem igazán voltunk együtt. Mégis, nem akartam a farkam másik punciban. Talán el kellene gondolkodnod azon, ez mit jelent, megpróbálni az én nézőpontomból látni.

Feláll, és az bejárati ajtó felé sétál. – Bármelyik nő az enyém lehet, akit akarok, Lana, de csak téged akarlak. Kurvára szeretlek. Nem vagyok tökéletes, de te sem, és mindkettőnknek akarnia kell, hogy ez működjön. Hosszan el kell gondolkodnod azon, vajon ez elég jó-e neked, mert nem fogok örökké várni.

Elmegy.

Csak ekkor hagyom a könnyeket szabadon folyni.

*   *   *

– Nem hátsó szándékkal jöttem a klubházba – mondom Sinnek, ahogy besétál a lakásomba és leül, mintha az övé lenne a hely.

– Ezt tudom, Lana – mondja gyengéden. – De be kell ismerned, hogy rosszul nézett ki. Nem tudtuk, hogy író vagy, te jöttél, hogy velünk maradj, és vigyázz Cloverre, amikor nyilvánvalóan nem volt szükséged a pénzre. De ha nem hinném, hogy az igazat mondod, ez egy egészen másfajta látogatás lenne.

– Faye-nek szüksége volt rám – mondom vállat vonva. – És Tracker és Anna ott voltak. A saját beosztásom szerint írok, szóval nem volt egy halom munkám, vagy bármi más. Olyan volt, mintha szünetet tartanék.

Sin lepillant Evie-re, szemei kitágulnak. – Látom, Tracker itt volt.

Mosolyogva bólintok. – Igen, korábban ma.

Tanulmányoz engem, amitől feszengeni kezdek, és izgek-mozgok, aztán előrehajol, könyökei a térdén. – Tracker szenved. Nem fogja bevallani, persze, de a tettei beszélnek helyette. Többet iszik. Többet harcol. Mindenki arcába belemászik. Elvesztette a könnyedségét. Alapvetően vissza akarom kapni a régi Trackert. És te vissza fogod őt szerezni nekem.

– Sin…

– Szereted?

– Igen, de…

– Akarod, hogy továbblépjen egy másik ribanccal? – kérdezi pofátlanul.

– Nem, persze, hogy nem, de…

– Ő egy férfi, Lana. Egy vad férfi. De feléd egy olyan oldalát mutatta, amit legtöbbünk sosem fog látni. Tégy mindent magatok mögé, menj és oldd meg a szarságokat! Mindannyiunk érdekében – mondja felállva. – Nem minden férfi fog kidobni három lepedőt egy kutyakölyökre, csak hogy az exbarátnője ne érezze magát magányosnak, és hogy védve legyen a jövőben. – Megrázza a fejét. – Figyelmes rohadék.

Felkel, hogy menjen. – Ó, és még egy dolog – teszi hozzá, ahogy kisétál a bejárati ajtómon. – Faye szeretne egy dedikált könyvet.

Amikor hallom a motorját elhúzni, Evie-re nézek, és felsóhajtok. – Vajon ki más fog még betoppanni ma?

Sinnek igaza van, de ugyanakkor téved.

Igen, szeretem Trackert.

De hogy tudnék csak továbblépni, és elfelejteni mindent, ami történt? Visszatartottam tőle dolgokat, de szarul éreztem magam miatta, amikor ellökött, anélkül, hogy egy percet adott volna, hogy megmagyarázzam. Megbántottam, ő visszabántott. Ez a szerelem?

És ha az, akarok megint a része lenni?